A humor „erénye” a hit szolgálatában

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

<< előző rész: A radikalizmusra vezető megtérés

II. fejezet

     Isten a végtelen irgalom. Dávidnak megbocsátotta házasságtörését és gyilkosságát, megbocsátott a vámosnak, aki áruló és kapzsi volt, megbocsátott a latornak a keresztfán. Van azonban valami, ami képtelenné teszi Istent, hogy kiárassza rád irgalmas szeretetét, és amit az Úristen nem tud elviselni benned – ez a te rendíthetetlen komolyságod, hogy fontos valakinek érzed magad. Ekkor az Úristen mintegy tehetetlenül tárja szét a karjait. A te fontosságérzeted az Ő számára olyan valami, ami nevetséges, abszurd: "…az Úr kigúnyolja őket" (Zsolt 2,4). Ha a hitben tekintesz önmagadra, megláthatod, hogy a tekintélyre és elismertségre vonatkozó bármilyen igényed, mennyire nevetséges.

    
   Fontosságérzetünkkel nagymértékben szemben áll a humor "erénye". Ez az erény nagyon szükségesnek látszik ahhoz, hogy növekedjék bennünk a hit, mely által a világot megfelelő fényben és valódi arányaiban látjuk. A humor, a világnak az abszurditás és a képtelenség szemszögéből való meglátása. A humornak patrónusa is van, Morus Szent Tamás. Gazdag irodalmunk is van erről a témáról olyan szerzőkkel, mint G.K. Chesterton, C.S. Lewis, B. Marshal, F. Sheed és mások. E szerzők a komikum vallási értékéről írnak, a humorról, mint vallási módszerről a hit szolgálatában, a humor ,,teológiájáról”.

          1. A janzenizmus, mint a hit veszélyeztetője

     A hit számára a 17. században nagy veszélyt jelentett a janzenizmus eretneksége. Az eredeti bűn által – tanította a löweni Cornelius Jansen teológus – az emberi természet teljesen megromlott és a bűnre való hajlam áldozatává vált. Isten kegyelmeit csupán a kiválasztottaknak adja, míg a többieket örök kárhozatra rendeli. Ehhez az emberi természetre vonatkozó pesszimista nézethez társul az az állítása, hogy Krisztus nem mindenkiért halt meg kivétel nélkül, egyedül a kiválasztottakért.

    A janzenizmus leküzdhetetlen szigorúságot vezetett be, többek között a szentáldozás viszonylatában. Az áldozáshoz olyan állapot volt szükséges, mellyel egy átlagos keresztény általában nem rendelkezett. Mentesnek kellett lenni még a bocsánatos bűnöktől is, és Isten iránti tökéletesen tiszta szeretetet kellett elérni. A szentáldozás az erények jutalmává vált, a hitet és szeretetet megerôsítő eledel helyett. Azok a templomok, melyekben uralkodóvá vált a janzenizmus, szomorúságot, rettegést és irtózatot árasztottak. Az ember félni kezdett Istentôl. Szentáldozáshoz csak néha-néha mert járulni.
.    
   A janzenizmus központja a Port-Royal-i ciszterci apátság lett. Jól tükrözi az uralkodó lelkiséget, az egyik itteni nővér által szerkesztett, Rózsafüzér a Legszentebb Oltáriszentséghez c. mű. Ebben hangsúlyt kap mindaz, ami Istent az embertől elválasztja. Nem mint kegyelemteljes, szerető Atya, hanem mint elérhetetlen, szigorú, könyörtelen Úr jelenik meg. A janzenista tanok szerint a kereszténynek bűneiért kell vezekelnie, tehát az örömet nem engedheti meg magának. Életében a szomorúságnak kell dominálnia, mely onnan ered, hogy folyton bűneire emlékezik. Blaise Pascal nővére, a Port-royal-i leányinternátus főnővére, neveltjeinek előírt szabályzatban megtiltotta a nevetést, sőt, a mosolyt sem látták szívesen.
    
    Az Apostoli Szentszék a janzenizmust többször is elítélte, de hatását még Lisieux-i Szent Teréz is érzékelte, akinek a gyakori szentáldozáshoz, a főnővér speciális engedélyét kellett kérnie. Ugyancsak a janzenizmus hatása a mai keresztények életében is jelenlevő félelem Istentől, akiben egyedül az igazságos bírót látják. Pedig a keresztény hit legteljesebben az örömben fejeződik ki, mely Isten személyes szeretetének felfedezéséből fakad, olyan szeretet fölfedezéséből, melyre támaszkodni lehet, s melyre az ember rábízhatja magát.

Az így megélt hit, megszünteti a drámai fatalizmus érzetét saját vétkeink viszonylatában is, melyeket bűnbánatunk "szerencsés vétek"-ké változtathat át. A hitből fakadó keresztényi öröm mintegy Isten szeretetének kisugárzása. Ez a hit arra késztet, hogy rámosolyogj Istenre, hogy örülj az Ő szeretetének, túl komolyan vett önmagadra pedig tekints egy bizonyos távolságból; a humor perspektívájából. A humor erénye lehetővé teszi, hogy hatástalanítsd a szomorúság mérgező anyagát, melyet a Sátán próbál a lelkedbe csepegtetni, az önmagaddal való foglalkozást félretéve pedig lehetőséged nyílik arra, hogy hitből fakadó boldogságban élj.

>> következő rész: A humor, mint egzorcizmus
 

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról.

• Támogatás rendszeressége*
  • Havi támogatás
  • Egyszeri támogatás
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Támogatás összege*
  • 1000 Ft
  • 3000 Ft
  • 5000 Ft
  • Egyedi összeg
• Egyedi összeg*
• Egyedi összeg*

• Név*
  Vezetéknév Keresztnév
• Email*
• Személyes üzenet
• *
  • Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket
• Az Ön által adományozott összeg
  0 Ft
• Email
  Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Δ

Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005