Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok - Tartalomjegyzék
<< előző rész: Biztonságban leszünk
Jézus, Jeruzsálem felé menet az úton egy haldokló nőt talál, és meggyógyítja. Neve Anasztázika. Férje egy másik nő kedvéért elűzte magától, és bélpoklosnak mondta, pedig tudta, hogy nem az. Jézus elhatározza, hogy Elízára bízza. A Getszemáni felé menve, Anasztázika megkérdezi Marciamtól:
- Alig várom az órát, hogy megismerjem Máriát. Hidd el, akkor nem voltam ennyire felindulva, amikor a menyegzőmre mentem, vagy amikor leprásnak nyilvánítottak. Hogyan üdvözöljem?
Marciam kedves mosollyal, de ugyanakkor komolyan mondja:
- Az ő igazi nevén szólítsd! Mama!
- De én nem ismerem őt. Nem túlságosan bizalmas ez? Elvégre is, ki vagyok én őhozzá hasonlítva?
- Az, aki én voltam tavaly. Sőt, sokkal több vagy nálam. Én csak egy piszkos, félénk és durva,árvagyerek voltam. De ő az első pillanattól kezdve fiának szólított , és igazi anyámmá vált… Mária a szerencsétlenek számára a kedvesség és a béke…
- Én is rászorulok a kedvességre és a békére… - sóhajt fel a nő.
- És hamarosan részed lesz benne.
- És ott lesz Elíza is? De mit mondjak neki? Mit mondanak majd nekem?
- Nem tudom, hogy Elíza ott van-e. Beteg volt.
- Csak nem fog meghalni?! Akkor ki fogadna el leányának?
- Ne félj! Jézus azt mondta: ,,Lesz anyád és otthonod”. És így lesz.
Amikor odaérnek a Getszemániban levő házhoz, Mária kijön a házból rokonával, Szalóméval, Porfireával és Bertalan, valamint Fülöp feleségével. Jézus messziről üdvözli őket, és odamegy Anasztázikához, megfogja kezénél, és úgy vezeti őt Anyja felé.
- Íme, Anyám. Ő ennek a húsvétnak a virága. Csak egy ebben az évben. De kedves lesz számodra, mert én vezetem őt hozzád.
A nő letérdel. Mária föléje hajol, felemeli őt, és azt mondja:
- A leányok a mamájuk szívén vannak, nem lábánál. Jöjj, leányom! Ismerjük meg egymást arcunkról, amint lelkünk már ismeri egymást. Íme a jelenlevő nővérek. A többiek később jönnek ide. Kedves család ez, amelynek tagjai szeretik egymást, és teljesen Isten dicsőségére szentelik magukat.
A nőtanítványok is megcsókolják, és szeretettel nézik.
Másnap az asszonyok megbeszélik teendőiket. Anasztázika még nem eléggé jártas ezekben, s azért talajt vesztve, kissé távolabb áll tőlük, gondolataiba merülve. Mária, aki Marciammal beszélgetett, észreveszi, odamegy hozzá, éss egyik karjával átöleli a derekát.
- Egyedül érzed magadat, leányom? Holnap már jobban kiismered magad. Látod, Fiam szétküldi az apostolokat a nőtanítványok házaihoz, hogy összegyűjtsék őket délutánra Johanna házában. Biztosan beszélni akar hozzánk, főleg hozzánk, nőkhöz, de előtte biztosan ad neked anyát. Jót, tudod? Ismerem Elizát abból az időből, amikor a Templomban voltam. Már akkortól kezdve anyja volt a legkisebbeknek a szüzek
között. És megérti majd szívedet, mert ő is sokat sírt. Fiam tavaly meggyógyította őt halálos búskomorságából, ami erőt vett rajta két fiának halála után. Ezeket azért mondom el neked, hogy tudd, ki az, aki ezentúl szeretni fog téged, s akit te is szeretni fogsz. De, amint tavaly Péternek mondtam, amikor fiává fogadta Marciamot, most neked is azt mondom: "Ez az érzelem ne tegye lanyhává szívedet, akaratodat
illetőleg, hogy Jézust szolgáld." Ha ez történne, Isten ajándéka veszélyesebb lenne számodra a lepránál, mert kioltaná benned a jóakaratot, amely révén, egy napon birtokolhatod majd az Országot.
- Ne félj, Anya! Amennyire rajtam áll, ebből az érzelemből lángot gyújtok, hogy mind buzgóbban szolgáljam az Üdvözítőt. Nem lesz az teher számomra, sem Elíza számára, hanem inkább együtt, szent vetélkedéssel
arra törekszünk majd, hogy segítsük az Urat az Ő útján.
* * *
Johanna palotájában találkozik Anasztázika Elízával. Anasztázika szomorkodik, hogy nem szűzként szolgálhatja az Urat. Jézus megjegyzi:
- Minden életállapot jó, ha az Urat szolgálják abban. A jövő Egyházában lesznek szüzek és matrónák. Mindnyájan elősegítik Isten Országának diadalát a világban, és a paptestvéreik munkáját. Betszúri Elíza, jöjj ide! Vigasztald meg ezt a még szinte leányt. - És Anasztázika kezét Elíza kezébe teszi. Megfigyeli, miként simogatja meg őt Elíza, és a másik miként engedi át magát anyai ölelésének.
Utána megkérdezi:
- Elíza, ismered a történetét?
- Igen, Uram. És mélyen megérintett. Szegény, fészek nélküli galamb.
- Elíza, szereted ezt a nővért?
- Szeretem-e? Nagyon! De nem nővérként. A leányom lehetne. És most, hogy karjaim között tartom, úgy tűnik számomra, hogy ismét a boldog anya vagyok, mint a múltban. Kire bízod ezt a kedves gazellát?
- Terád, Elíza.
- Rám? - Az asszony csodálkozva, hitetlenkedve néz Jézusra.
- Rád. Nem akarod?
- Ó, Uram! Uram! Uram!… Elíza térdre ereszkedik Jézus előtt, és nem tudja, mit mondjon, hogyan fejezze ki örömét.
- Kelj fel, és légy neki szentül anyja, és ő legyen neked szentül leányod, és mindketten haladjatok előre az Úr útján.
>> következő rész. "A lelkét akarom eljegyezni…"
| Nyomtatás 
