Por és hamu – Metropolita

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Tartalomjegyzék

<< előző rész: A humor, mint exorcizmus

A humor olyan ,,vallási módszer”, melynek köszönhetően képes vagy azt mondani magadnak: Nézd, milyen lehetetlen vagy, aggódsz minden semmiség miatt, annyi keserűség van benned, tönkre teszed az egészségedet, pedig mindez olyan, mint a por, mint a szemét, mely végül értéktelennek bizonyulhat. Próbáld meg a hit fényében látni az életedet, próbáld humorral nézni önmagadat. Ez nehezedre eshet, mert a humor ,,erénye” néha hősiességet kíván. Mégis, a humor erénye megkönnyíti számodra, hogy valódi arányainak megfelelően helyére tégy két valóságot: Istent és önmagadat, ugyanakkor megtisztít az egoizmustól és megerősíti a hitedet. Nagyon élesen megmutatja neked, hogy ami igazán fontos az életedben, az egyedül Isten. Ezért ne te akarj a világ közepe lenni. Kis homokszemnek tekintsd magad -, ahogy kis Szent Teréz mondta magáról – olyan kis ,,semminek”, aki miatt nem érdemes túlságosan aggódni, bánkódni, félni. "Imádkozz nővérem – kérte a szent -, hogy a homokszem váljon atommá, mely egyedül Jézus tekintetére érzékeny."

A keresztény humorérzék szabaddá tesz önmagaddal szemben. Lehetővé teszi, hogy a hit fényében minden értéket átértékelj és felismerd azt a tényt, hogy mindaz, ami körülötted történik, valójában mennyire nem fontos – minden, kivéve Istent. Lehetővé teszi a látszólagos értékek leleplezését. Munkád, terveid, nehézségeid, a politika és mindaz, ami környezetedben történik, mindez az egyetlen érték nézőpontjából, aki maga Isten, véglegesen csupán por és hamu. Ebben a szellemben kezdődik el Hamvazószerdán minden nagyböjt, amikor a pap hamuval szórja be a fejedet és azt mondja, hogy "porból lettél, porrá leszel" – por vagy, vagyis olyan valami, ami nevetségesen nem fontos. Por vagy te is, de az is, amihez kötődsz, mindaz, ami olyan fontos számodra és az is, amitől annyira félsz. A humor "erényének" köszönhetôen jobban megnyílsz Istenre, több hely lesz benned az Ő számára, mert képes leszel helyes arányaiban látni minden mást – mint port és hamut, képes leszel mindezt az abszurditás nézőpontjából látni.

Megnézhetjük például ebből a szempontból Assisi Szent Ferenc megtérését. Amikor mindent apja lábai elé dobott, hogy Isten hangját kövesse, hirtelen szabad lett, ugyanakkor az egész világ a feje tetejére állt. "Aki látta az egész világot Isten kegyelmének cérnaszálán függeni, az az igazságot látta. (…) Aki látomásban látta saját szülővárosát feje tetejére állva, az helyesen látta azt. (…) Az az ember, aki látta feje tetejére állítva a hierarchiát, az mindig meg fogja mosolyogni annak előjogait.” (G. K. Chesterton: Assisi Szent Ferenc, 5. fejezet).

Assisi Szent Ferenc világát, országát és hazáját, Assisi feudális városkája jelentette, melyet árkok és falak vettek körül, s a falak sarkaiban tornyok magasodtak. Assisi társadalmát abban az időben néhány egymásnak alárendelt társadalmi csoport piramisa jellemezte, akik önmagukat igen komolyan vették: a komoly városatyák, a komoly nemesség, a komoly burzsoázia és a parasztok. Ferenc szemében ez a világ hirtelen a feje tetejére állt, nevetségessé, jelentéktelenné lett. Elegendő volt egyetlen gesztus, hogy ez a fontos Assisi, a város komoly urainak, nemességének világa meginogjon és összeomoljon. Ferenc számára az abszurditás szemszögéből nézve mindez porrá és hamuvá vált. Istenre tekintve az emberi erőfeszítés nevetségesen kicsinek és jelentéktelennek tűnt. Ferenc megértette, hogy csak egyetlen egy fontos, komoly valóság van, melyért érdemes élni: Isten és az Ő akarata. Ezen az isteni akaraton soha nem szabad nevetni, ezt meg kell szeretni. Teljes bizalommal, gyermeki módon ahhoz kell tartani magunkat, ami az egyedül fontos.

A legtöbb bűn alapja ez a rendíthetetlen fontosságtudatunk és abszolút komolyságunk. Bűnt követsz el azzal, hogy olyan fontosnak tartod magad. A keresztény humorral elutasítva ezt a fontosságtudatot válunk képessé a "derűs, igazán emberi életre" – írja Walter Kasper. A humor megmutatja, milyen nevetséges is a fontosságra való törekvés. Ezzel szemben a humor hiánya és az azt kísérő ingerültség, bosszankodás, az egyik igen súlyos vád, amivel a mai keresztényeket illetik.

A farizeusok halálosan komoly emberek voltak. Annyira biztosak voltak fontosságukban és jelentőségükben, és annyira kötődtek a világról és Istenről alkotott saját elképzelésükhöz, hogy a szemrehányásra agresszióval válaszoltak. A farizeus magatartás az egyszerűség ellentéte. Azé az egyszerűségé, melyet az igazságban való életből és önmagunk helyes értékeléséből fakadó szabadság jellemez. Ugyanakkor a farizeusi magatartás az evangéliumi gyermek magatartásának is ellentéte, aki elismeri saját gyengeségét és ennek köszönhetően mentes a fontosság érzésétől. Emlékezzünk arra, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűnnek többek között az a lényege, hogy az ember nem akarja elismerni az igazságot önmagáról, nem akarja elismerni saját gyengeségét.

A természetfeletti humor, mely elősegíti, hogy valódi arányaiban lássuk az emberi és isteni valóságot, nagyobb távolságtartásra, elszakadásra és nagyobb szabadságra ad lehetőséget. Az események és önmagunknak egy bizonyos távolságból való szemlélése a humorérzéknek köszönhetően lehetővé teszi, hogy teljesebben az Evangélium szerint éljünk. Lehetővé tesz számunkra egy olyan értékrendet, melyben saját életünk és a magunk dolgai nem lesznek a legfontosabbak. Lehetővé teszi számodra, hogy elkerüld a túlzott lótás-futást, a fölösleges aggodalmakat, s hogy elvessz a munkádban. Így hallhatóvá válik számodra a Krisztusi felhívás: ,,pedig csak egy a szükséges…” (Lk 10,42). A humor erényének köszönhetően a sikertelenség, az elveszett ügyek, nem nnek életbe vágó jelentőségűvé. A humor által megerősödött hit elvezethet az elszakadás csúcspontjáig is és az evangéliumi szabadsághoz, melyet Szent Pál azzal fejezett ki, hogy úgy kell használni a világot, mintha nem is használnánk: ,,…Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája.” (1Kor 7,29-31) Keresztes Szent János így biztat: "Igyekezz, hogy minden dolog semmi legyen számodra és te a számukra semmi légy." (Tanácsok és útmutatások — Puntos de amor).

A Gyermek Jézusról nevezett kis Szent Teréz magáról azt mondta, hogy ő egy homokszem, kis "semmi”.

Így fejezte ki gyermeki magatartását, melyben nem volt egy szemernyi sem abból a halálos komolyságból, ami annyi bűnnek az alapját képezi. Hiszen a felebarát ellen elkövetett bűnök nagy része is onnan ered, hogy bármilyen kis ügy miatt megsértve, megtámadva érezzük magunkat, hogy saját személyünket illetően oly igen érzékenyek, "hiper”-érzékenyek, ingerültek vagyunk. Minden érzékenykedő, túlérzékeny, ingerlékeny embernek feltétlenül szüksége van humorérzékre, ami felszabadít, szabaddá tesz saját magunktól. Az önmagára túlérzékeny embernél a legapróbb részlet is hatalmas méretűvé nőhet. Ha képesek lennénk humorral reagálni ezekre a legkülönfélébb konfliktusokra, civódásokra, nézeteltérésekre, és elviselnénk, hogy egy kicsit megmosolyogjanak bennünket, mily nagyra nőhetne bennünk az alázatunk, hitünk és a szeretetünk. Hiszen a hit fényében csak egyetlen valóság van, amin nem szabad nevetni – Isten.

Próbálj meg magadra és mindarra, ami körülötted történik, kevésbé komolyan és sokkal inkább a hit fényében tekinteni. Így megláthatod, hogy gyakran az, amit annyira átélsz, szánalmas és nevetséges. Próbálj meg mosolyogni magadon és magadra. Próbáld meg követni Istent, akinek nem mindennapi humorának kell lennie, elég ha arra gondolsz, hogy téged választott munkatársul ebben a nagy műben, melyet véghez visz.

Hát nem az Ő rendkívüli humorérzéke fejeződik ki ebben?

>> következik: A humor patrónusa: Morus Szent Tamás