Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. - Tartalomjegyzék

<< előző rész: A radikalizmusra vezető megtérés

II. fejezet

     Isten a végtelen irgalom. Dávidnak megbocsátotta házasságtörését és gyilkosságát, megbocsátott a vámosnak, aki áruló és kapzsi volt, megbocsátott a latornak a keresztfán. Van azonban valami, ami képtelenné teszi Istent, hogy kiárassza rád irgalmas szeretetét, és amit az Úristen nem tud elviselni benned - ez a te rendíthetetlen komolyságod, hogy fontos valakinek érzed magad. Ekkor az Úristen mintegy tehetetlenül tárja szét a karjait. A te fontosságérzeted az Ő számára olyan valami, ami nevetséges, abszurd: "…az Úr kigúnyolja őket" (Zsolt 2,4). Ha a hitben tekintesz önmagadra, megláthatod, hogy a tekintélyre és elismertségre vonatkozó bármilyen igényed, mennyire nevetséges.

    
   Fontosságérzetünkkel nagymértékben szemben áll a humor "erénye". Ez az erény nagyon szükségesnek látszik ahhoz, hogy növekedjék bennünk a hit, mely által a világot megfelelő fényben és valódi arányaiban látjuk. A humor, a világnak az abszurditás és a képtelenség szemszögéből való meglátása. A humornak patrónusa is van, Morus Szent Tamás. Gazdag irodalmunk is van erről a témáról olyan szerzőkkel, mint G.K. Chesterton, C.S. Lewis, B. Marshal, F. Sheed és mások. E szerzők a komikum vallási értékéről írnak, a humorról, mint vallási módszerről a hit szolgálatában, a humor ,,teológiájáról”.

          1. A janzenizmus, mint a hit veszélyeztetője

     A hit számára a 17. században nagy veszélyt jelentett a janzenizmus eretneksége. Az eredeti bűn által - tanította a löweni Cornelius Jansen teológus - az emberi természet teljesen megromlott és a bűnre való hajlam áldozatává vált. Isten kegyelmeit csupán a kiválasztottaknak adja, míg a többieket örök kárhozatra rendeli. Ehhez az emberi természetre vonatkozó pesszimista nézethez társul az az állítása, hogy Krisztus nem mindenkiért halt meg kivétel nélkül, egyedül a kiválasztottakért.

    A janzenizmus leküzdhetetlen szigorúságot vezetett be, többek között a szentáldozás viszonylatában. Az áldozáshoz olyan állapot volt szükséges, mellyel egy átlagos keresztény általában nem rendelkezett. Mentesnek kellett lenni még a bocsánatos bűnöktől is, és Isten iránti tökéletesen tiszta szeretetet kellett elérni. A szentáldozás az erények jutalmává vált, a hitet és szeretetet megerôsítő eledel helyett. Azok a templomok, melyekben uralkodóvá vált a janzenizmus, szomorúságot, rettegést és irtózatot árasztottak. Az ember félni kezdett Istentôl. Szentáldozáshoz csak néha-néha mert járulni.
.    
   A janzenizmus központja a Port-Royal-i ciszterci apátság lett. Jól tükrözi az uralkodó lelkiséget, az egyik itteni nővér által szerkesztett, Rózsafüzér a Legszentebb Oltáriszentséghez c. mű. Ebben hangsúlyt kap mindaz, ami Istent az embertől elválasztja. Nem mint kegyelemteljes, szerető Atya, hanem mint elérhetetlen, szigorú, könyörtelen Úr jelenik meg. A janzenista tanok szerint a kereszténynek bűneiért kell vezekelnie, tehát az örömet nem engedheti meg magának. Életében a szomorúságnak kell dominálnia, mely onnan ered, hogy folyton bűneire emlékezik. Blaise Pascal nővére, a Port-royal-i leányinternátus főnővére, neveltjeinek előírt szabályzatban megtiltotta a nevetést, sőt, a mosolyt sem látták szívesen.
    
    Az Apostoli Szentszék a janzenizmust többször is elítélte, de hatását még Lisieux-i Szent Teréz is érzékelte, akinek a gyakori szentáldozáshoz, a főnővér speciális engedélyét kellett kérnie. Ugyancsak a janzenizmus hatása a mai keresztények életében is jelenlevő félelem Istentől, akiben egyedül az igazságos bírót látják. Pedig a keresztény hit legteljesebben az örömben fejeződik ki, mely Isten személyes szeretetének felfedezéséből fakad, olyan szeretet fölfedezéséből, melyre támaszkodni lehet, s melyre az ember rábízhatja magát.

Az így megélt hit, megszünteti a drámai fatalizmus érzetét saját vétkeink viszonylatában is, melyeket bűnbánatunk "szerencsés vétek"-ké változtathat át. A hitből fakadó keresztényi öröm mintegy Isten szeretetének kisugárzása. Ez a hit arra késztet, hogy rámosolyogj Istenre, hogy örülj az Ő szeretetének, túl komolyan vett önmagadra pedig tekints egy bizonyos távolságból; a humor perspektívájából. A humor erénye lehetővé teszi, hogy hatástalanítsd a szomorúság mérgező anyagát, melyet a Sátán próbál a lelkedbe csepegtetni, az önmagaddal való foglalkozást félretéve pedig lehetőséged nyílik arra, hogy hitből fakadó boldogságban élj.

>> következő rész: A humor, mint egzorcizmus
 

1. A humor, mint egzorcizmus
2. A humor patrónusa: Morus Szent Tamás
3. Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén.
   Elmélkedések a Hitről

“Mondok neked néhány dolgot, felfogóképességednek megfelelően, hogy némiképpen megértsed, milyen diadalmas volt az égbe való ünnepélyes bevonulásom, és felmagasztalásom. Egyetlen emberi lélek sem képes azt úgy megérteni, amint valójában történt.”

- Ne felejtsétek el, hogy minden erényt gyakorolnotok kell, amit tanítottam nektek, miközben veletek voltam. Viseljetek el mindent türelemmel. Így megőrzitek lelketeket, és senki sem tudja elvenni a kegyelmet lelketekből.

Meghívjuk testvéreinket, hogy imádkozzanak velünk május 18 – 26 –ig, Pünkösd előtti szombatig, a Szentlélek ajándékaiért:
• Minden papért és a Klérusért
• Szeretett pápánkért, XVI. Benedek pápáért
• Szent Egyházunkért

A kapucinusok minden elmélkedni vágyó, a Szentlélek felé fordulni akaró hívőt várnak!

A keresztény halál: az élet kezdete
Gondolatok az elmélkedéshez
A halál olyan esemény, mely az egész embert érinti, mint természetében, mind személyében. Az ember értelmetlenül áll a halál kikerülhetetlen ténye előtt. Csak a hit ad eligazítást, amikor a halált az emberiség erkölcsi katasztrófájából vezeti le.
A halált úgy is fel lehet fogni, mint amiben az ember testi mivolta […]

"Egy test vagytok sokan!"
Gondolatok az elmélkedéshez
"Az Egyház azért van, hogy Krisztus országát az Atyaisten dicsőségére a föld végső határáig elterjessze, és így minden embert részesítsen a megváltásban és az üdvösségben." /II.Vatikáni Zsinat, A világiak apostolkodása 2./
Ezt a feladatot az egész Egyháznak vállalnia kell, tehát nemcsak azoknak, akik különleges elhivatottságuk által erre rendeltettek. A világiaknak is, […]

Tekintsetek rá nagy szeretettel. Mindenben rendeljétek alá magatokat neki. Sok nagy kegyelmet kaptok rajta keresztül. Hirdessétek az egész világnak isteni Anyaságát és szűzi érintetlenségét.

Annak az esélye, hogy egy tanár, edző vagy más olyan személy, akire a gyermeket rábízzuk molesztálja a fiatalt, hatvanszor nagyobb, mint az, hogy egy pap.

Szenvedélyes, forrófejű, csupa nemes érzelem, egy mély bukás terhével. Azt tagadta meg, Akiért később szörnyű kínok között adta az életét. Ő a mi első PÁPÁNK.

Ó Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz…