A nőtanítványok vagyunk!

Valtorta Mária élete és írásainak létrejötte
<< Valtorta Mária: Jézus és a Nőtanítványok – Tartalomjegyzék
<< előző rész: Szeretnélek segíteni téged

Jézus magával viszi a nőtanítványokat a Tízváros környékén tett körútjára. Egy kereskedő karavánjához csatlakoznak, aki tevéin helyet ad az asszonyok számára. Útközben megszállnak egy fogadóban, és Péter a kereskedővel beszélget:
— Csak nehogy esősre forduljon az idő! — mondja, nagyot sóhajtva. –
– A kereskedô megnyugtatja:
— Addig még van idő a holdhónap végéig, mielőtt beköszöntene a rossz idő. Esténként itt nedves a levegő. De holnap sütni fog a nap.
— Az asszonyok miatt, tudod? Nem miattam. Én halászember vagyok, és a vízben élek. És biztosítlak, hogy jobban szeretem a vizet, mint a hegyeket és a port.

Jézus az asszonyokkal és két unokatestvérével beszélget. Endori János és a Zelóta is Őt hallgatja. Timoneus és Hermaszteusz Mátéval endori János egyik könyvtekercsét olvassa, és a két izraelita elmagyarázza Hermaszteusznak a számára leghomályosabb bibliai részeket.
Marciam elragadtatva hallgatja őket, de arcocskáját már alvás fátyolozza. Mária, Alfeus felesége észreveszi ezt, és így szól:
— Az a gyerek fáradt. Gyere, kedves, mi is megyünk aludni. Gyere, Elíza, gyere, Szalómé. Az öregek és a gyerekek jobban érzik magukat az ágyban. És ti is mind jobban tennétek, ha lefeküdnétek. Fáradtak vagytok.
De az idős asszonyokon, meg Marcellán és Johannán, Kúza feleségén kívül senki sem mozdul.
Miután áldást kaptak, és elmentek, Máté ezt mormolja:
— Ki mondta volna, nem is olyan régen, ezekről az asszonyokról, hogy otthonuktól nagyon távol, szalmán kell majd aludniuk!
— Sohasem aludtam ilyen jól — állítja határozottan magdalai Mária.
Márta is megerősíti ezt.
Péter azonban társának ad igazat:
— Máténak igaza van. És azt kérdem magamtól, bár nem értem, miért hozott titeket ide a Mester!
— Hát, mert a nőtanítványok vagyunk!
— Akkor, ha olyan helyre menne… ahol oroszlánok vannak, oda is elmennétek?
— Bizony el, Simon Péter! Még az is nagy, ha néhány lépést tehetünk! S Őmellette!
— Nos: valójában sok lépés ez. Főleg olyan nőknek, akik nincsenek ehhez szokva…
Az asszonyok azonban annyira tiltakoznak, hogy Péter behúzza a nyakát, és elhallgat.

Jakab, Alfeus fia, fejét fölemelve, olyan ragyogó mosolyt lát Jézus arcán, hogy megkérdi tőle:
— Megmondanád nekünk ennek az utazásnak igazi célját, így magunk között? Együtt az asszonyokkal, és… a fáradsághoz képest oly csekély eredménnyel?
— Te azt várnád el, hogy már most meglásd, ahol áthaladtunk, a szántóföldekbe temetett magvak termését?
— Én nem: Majd meglátom a tavasszal.
— Én is ezt mondom neked: Majd meglátod a maga idejében.

* * *

Boszrában Jézus megmondja Szintikának, Anyja jelenlétében:
— Holnap elválunk egy időre. Arbela közelében ti asszonyok, endori Jánossal együtt a Galileai-tenger felé mentek, együtt, egészen Názáretig. De, hogy ne küldjelek egyedül egy annyira gyenge emberrel, elkísértetlek titeket unokatestvéreimmel és Simon Péterrel. Amikor átmentek azon a területen, amelyet Heródes nevében Kúza gondoz, Johanna ad kíséretet az út további részére. Akkor küldjétek vissza Alfeus fiait és Simon Pétert. Utána jövök én is, hamarosan. Egyelőre hallgass erről!

Miután Szintika nyugovóra tért, Jézus azt mondja Máriának:
— Anyám, te tudod… Rád bízom ezt a számomra legkedvesebb gyöngyöt. Amíg békét élvezünk, egymás között, Mama, tedd, hogy Jézusod felüdüljön kedveskedésedben…
— Mennyi gyűlölet, Fiam!
— Mennyi szeretet!
— Mennyi keserűség, kedves Jézusom!
— Mennyi kedvesség!
— Mennyi meg nem értés, Gyermekem!
— Mennyi megértés, Mama!
— Ó, Kincsem, kedves Fiam!
— Mama! Isten öröme és az enyém! Mama!
Megcsókolják egymást, és utána egymáshoz közel állnak. Jézus átkarolva tartja Anyját, védőn és szeretettel, ő pedig fejét Fiának
vállára hajtja, kezével kezét fogja. Boldogok… A világ oly távol van… eltemetve a szeretet és a hűség hullámában.

* * *

Amikor elérkezik a búcsúzás napja, a kereskedő átrendezi a tevék rakományát, és az utolsó húsz mérföldet mindnyájan az ügető tevék hátán teszik meg. Csak úgy lobog és csillog a napfényben magdalai Mária aranyló, vörös haja, a Szűzanya halványabb, szôke haja. Johanna, Szintika, Márta, Marcella, Zsuzsanna és Sára sötét vagy kellemesen fekete feje kékes vagy bronzszínű árnyalatot kap, Elíza, Szalomé és Mária, Alfeus özvegyének ősz haja viszont olyan, mintha ezüstporral volna behintve.
Miután elbúcsúznak a kereskedőtől, gyalog indulnak tovább. Elérkezik a nőktől való elbúcsúzás ideje is. Marciam egy súlyos zacskót ad át Jézusnak, amit a kereskedőtől kapott, azzal az utasítással, hogy most adja át Jézusnak. A zacskóban pénz és drágakövek vannak. Péter megkérdezi Jézustól:
— Most mit csinálsz vele?
— Eladom a szegények számára. Majd fölnéz, és rámosolyog a nőkre.
— De hol találsz itt ékszerkereskedőt, aki megveszi tőled ezt a holmit?
— Hol? Itt! Johanna, Márta és Mária, megveszitek a kincsemet?
A három nő, nem is tanácskozva, hévvel kijelenti:
— Igen. — De Mária hozzáteszi: — Itt kevés pénz van nálunk.
— Majd ideadjátok Magdalában, az új holdhónapban.
— Mennyit akarsz, Uram?
— Magamnak semmit. Szegényeim számára sokat.
— Add ide! Sokat fogsz kapni — mondja Magdolna.
Jézus csak a pénzt tartja meg. Föláll. Megcsókolja Édesanyját, nagynénjét, unokatestvéreit, Pétert, endori Jánost és Marciamot. A nőket megáldja, és elbocsátja őket. Azok pedig elindulnak, de újra meg újra hátranéznek, amíg egy útkanyar el nem takarja őket.

>> következő rész: Biztonságban leszünk

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005