Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. - Tartalomjegyzék
Hitünknek, a szüntelen megtérés folyamatának köszönhetően kell fejlődnie. Krisztus feltámadt, ez pedig azt jelenti, hogy nincs végleges veszteség az életünkben. Nincs végképp elpocsékolt élet, nincs olyan rossz, ami végleges lenne. Erről szól a régi felajánlási liturgia: "Istenem, Te, aki az emberi természetet csodálatosan megalkottad, még csodálatosabban megjavítottad." Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem lenne képes abból is jót kovácsolni. Bűnünk "szerencsés vétekké" válhat, amiről a nagyszombati liturgia is
beszél. Isten képes minden bűnünket felix culpa-vá — "szerencsés vétekké" — változtatni, amely a hit fényében arra fog emlékeztetni és azt mutatja meg számunkra, mennyire szeret minket Ő, aki értünk meghalt és feltámadott. Nem minden bűn válik "szerencsés vétek"-ké. Időnként az elbukás után nem térsz vissza rögtön Istenhez, vagy még jobban megkeményíted szívedet és nem engesztelődsz ki szívedben — ekkor valódi tragédia történik. Isten ebben a helyzetben nem tud megbocsátani neked.
Minden hűtlenségednek "szerencsés vétek"-ké kell alakulnia, de ennek feltétele; a szív bűnbánata, s vágy a megbocsátásra. Ezért, amikor Isten segíteni akar neked, s keménységedet fel akarja puhítani, mindig elsőként közeledik hozzád, hogy felébressze benned a megbocsátás iránti vágyat.

Isten elfelejtkezve átélt sebeiről, különféle módon, folyton megnyitja az emberek felé a Szívét. Gyakran kinyilatkoztatja magát, s szól hozzánk a szenteken keresztül — a szó és a szentségek, elsősorban a kiengesztelődés szentségének közvetítői által –, akiket eláraszt Isteni szeretetével. Huvelin atya — Karol de Foucauld gyóntatója, aki őt a megtérés útjára vezette — elmondja, hogy másokkal találkozva, Isten rendkívüli forró vággyal töltötte el a szívét, hogy ezeket az embereket feloldozásban részesítse. Ebben a vágyban, melyben Isten Huvelin atyát részesítette, kifejeződik Isten folytonos és kielégítetlen vágya, hogy megbocsásson nekünk. Ezért kell harcolnod szomorúságoddal. Ha eltávolodtál Istentől — függetlenül attól, milyen mértékben történt ez –, mindig visszatérhetsz Hozzá.
Minden egyes bukásod után emlékezz arra, hogy Ő vár rád és amikor visszatérsz, s kéred az Ő bocsánatát, örömet okozol Neki, mert lehetővé teszed, hogy megbocsátása által szerethessen téged.
Minden hűtlenséged, vagy bűnöd ,,szerencsés vétek”-ké válik, ha elősegíti, hogy általa mélyebben megismerd Isten irgalmas szeretetét. Ha bűneid alázatosabbá és bízóbbá alakítanak téged, ha egyre kevésbé önmagadban és egyre inkább Istenben bízóvá tesznek, akkor azok "szerencsés vétek"-ké válnak. Ekkor — ezek megbocsátása után –, lelkileg növekedni fogsz.
A bűneid ,,szerencsés vétek”-ké válnak — ha szereteted felélénkíted a Jézusnak okozott fájdalom tudatosítása által –, ha elmélyül a vágyad, hogy egyedül érte dobogjon a szíved, úgy, ahogy az Ő megsebzett szíve is egyedül érted dobog.
>> folytatás: A rossz következményei
- Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén.
Elmélkedések a Hitről - Az irgalmas Szeretet csókjai
- 2. rész: A hit dinamizmusa
- A hit erénye - Tadeusz Daiczer tanítása
- 1. A szerető Jelenlét felismerése





















| Nyomtatás 














NstPqx ftthaktunwka