Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. - Tartalomjegyzék
<< IV/6 - A lelki szegénység, mint a gyermeki magatartás
A hit, mint Istenhez való viszonyulásunk megnyilatkozása, dinamikus jelenség, szüntelen változások alatt álló folyamat. Ez a folyamat Isten kezdeményezésére, és az ember — Istenre való ráhagyatkozását kifejező — válaszának eredményeként jön létre. Az Úr, a nehéz helyzetek által újra és újra lerombolja biztonságérzetünket, megrendíti korábbi bizalmunkat, ráhagyatkozásunkat, hogy a hit próbái és kiüresítésünk által élővé, dinamikussá tegye azt. A nehéz, megtérésre késztető külsô vagy belső helyzeteknek az a céljuk, hogy élővé legyen Krisztushoz való kötődésünk, Őrá építsünk, Őrá hagyatkozzunk és mindent Istentől várjunk.
.jpg)
A hit, ha nem növekszünk benne, elásott talentummá válhat, de Isten ebbe nem egyezik bele. Ő nem akarja, hogy hitünk megkövüljön. Isten tehát ezért — hitünk elmélyülésének és dinamikusabbá válásának reményében engedi meg a nehéz helyzeteket, melyek szüntelenül választásra kényszerítenek bennünket. A hit dinamizmusa a próbák eredményeként valósul meg, melyek polarizálva az emberi magatartást, vagy a hit kríziséhez, vagy határozott megerősödéséhez vezetnek.
Hitünk állandóan változik. Egy éve másképp hittél, más volt hited intenzitása és egy év múlva is más lesz. Ezért nagyon fontos kérdés — vajon hited növekszik, vagy fogyatkozik? Mi ugyanis nem annyira hívők vagyunk, inkább azokká válunk, nem annyira keresztények vagyunk, inkább keresztényekké válunk, és nem annyira éljük az Evangéliumot, hanem próbálunk felnőni hozzá.
========================================================================
I. fejezet: A megtérés, mint a hit mértéke
Hitünk állandó és alapvető mértéke a megtérés. Ez az, amiért hitünk nem statikus, hanem állandó elmélyülésen mehet át. A megtérés, mint a hit mértéke, nem annyira egyszeri aktus, mint inkább folyamat. A gondolkodásmód megváltozását, valamint a magatartásforma kifelé is megjelenő változását jelenti. A megtérés folyamatában bekövetkezik az elfordulás a rossztól, és az odafordulás Isten felé. Az elfordulás a rossztól nem csupán azt jelenti, hogy magától a bűntől fordul el az ember, de annak forrásától is, ami nem más, mint a rendetlen önszeretet.
Amikor Jézus az Apostolokat megfeddte, az majdnem mindig a kishitűségük miatt történt. Jézus gyakran a szemükre vetette, hogy nem, vagy túl kevéssé hisznek. Sajátos evangéliumi paradoxont vehetünk itt észre: éppen az Apostoloknak — akik Jézust követték, akik hittek Benne — rója fel Jézus, hogy nincsen hitük és ezt igen gyakran teszi.
Jézus célja az Apostolok hitének megkérdőjelezésével az volt, hogy megtérjenek. Meg kell kérdőjelezned saját hitedet. El kell jutnod arra a meggyőződésre, hogy hitednek állandóan növekednie kell, hogy amit ma elértél, holnap már kevés lesz.
>> következik: "Szerencsés vétek"
| Nyomtatás 
