Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< Az Élet könyve – 32/36

Részlet: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből

A befejező kérdés

Végezetül az Úristen megkérdezte: „Milyen lelki kincseket hoztál magaddal?”

Azon gondolkoztam: „Mire gondol a lelki kincseket illetően?” Üres kézzel álltam előtte, kezemben semmi, egyszerűen csak lelógtak anélkül, hogy tartottak vagy tettek volna valamit. Ebben a pillanatban megszólalt: „Mit használ az neked, hogy két saját lakásod van, hogy néhány ház a tulajdonodban volt, sőt több rendelővel is rendelkeztél. Mit számít az, hogy magasan képzett fogorvosnak tartottad magad, aki sikeres volt? Ide tudsz hozni legalább egy porszemet házaid téglájából? Itt van talán vastag pénztárcád vagy a vastag csekkfüzeted?”

Aztán Ő még megkérdezte: Mit csináltál azzal a tehetséggel, amit adtam neked?”

Azon gondolkoztam: „Mit nevez tehetségnek? Mit akar ezzel mondani?” Aztán rájöttem. Kaptam egy megbízást, egy megbízást arra, hogy „a szeretet birodalmát”, „Isten birodalmát” védjem és növeljem.

Teljesen elfeledkeztem arról, hogy nekem lelkem is volt, és még kevésbé emlékeztem arra, hogy tehetséget is kaptam. És annak sem voltam tudatában, hogy a tehetségek egyike az volt, hogy az isteni irgalom eszköze legyek, és mint az Ő irgalmas keze működjek, nem vetettem számot azzal, hogy minden jóval, amit elmulasztottam, vagy nem tettem meg, az Úristennek nagy bánatot és fájdalmat okoztam.

Szembesített engem a sok különbséggel az életemben: Milyen sok jót tehettél volna a pénzeddel, amit kidobtál a szépítő szerekre. Mit használtak a diéták, amiket folytattál, és amivel kínoztad a tested, ami anorexiához és bulimiához vezetett? Magadat és testedet istenítetted, mint egy „arany borjút”. Mire jó ez most és itt? Sokat ajándékoztál, az igaz, de azért tetted, hogy köszönetet mondjanak, és jónak tartsanak.
Mindenkit manipuláltál a sok pénzeddel, hogy bizonyítsd jószívűségedet. Mondd, mit hozol most az örökkévalóságba? Amikor csődbe juttattalak, nem büntetésből tettem, ahogy te gondoltad, nem, ez egy kegyelem volt, hogy megszabadulj attól, hogy istenítsd magad és az aranyborjútól, amit szolgáltál. A csődnek kell téged visszavezetni hozzám.

De te fellázadtál, szembeszálltál, és nem akartál a jó szociális helyzetedről lemondani, leereszkedni, káromkodtál, szitkozódtál, őrjöngtél, te, a pénz és a „mammon” rabszolgája.

Azt hitted, hogy mindenre képes vagy, hogy mindent saját erőfeszítésed, szorgalmad és igyekezeted révén tettél. Hogy te mindent jobban tudtál, mint más. De NEM! Nézd csak, milyen sok képzett ember és akadémikus van, akik ugyanúgy dolgoztak, mint te, sőt még jobban és szorgalmasabban, mégsem érték el azt, amit te. Te sokat kaptál, ezért sokat is kívánnak tőled.

Tudniuk kell, hogy minden rizsszemről, amit elpazaroltam, számot kell adnom Istennek. Minden ételről, amit a szemétbe dobtam.

Az „Élet Könyvében” azt is láttam, hogy egyszer, mint gyerek, kidobtam a babot, amit ebédre kaptam, mert nem szerettem. Akkor nagyon szegények voltunk. Amikor anyám meglátta az üres tányért, azt gondolta, hogy azért ettem meg ilyen gyorsan, mert nagyon éhes voltam. Lemondott a saját adagjáról, éhen maradt, adott még egy adagot, mert azt gondolta, olyan éhes voltam. Sokszor nem evett, mert minden szegénynek adott, aki kopogtatott az ajtón. Soha nem vették észre, soha nem vágott fájdalmas arcot, ellenkezőleg, mindig mosolygott.

Az Úr megmutatta nekem, hogy később, amikor már sok pénzem volt, sok partit rendeztem gazdag büfével, aminek aztán több mint a fele a szemétbe került, környékemen pedig nagy volt a szegénység és az éhezés, de ez nem zavarta a lelkiismeretemet. Az Úr erre azt mondta, és közben azt kiáltotta: „Éhes voltam! Az Úr éreztette velem fájdalmát gyermekei bajai miatt, és azok közömbössége miatt, akik segíthettek volna, de nem tették.

Aztán az Úr mutatta nekem tovább, mennyi minden volt otthonomban, finom dolgok, drága márkás áruk, a legjobb ruhák, elegáns fehérnemű, mindenből a legfinomabb. Azt mondta az Úr: „Meztelen voltam felebarátid között, a te szekrényeid pedig tele voltak, bőségben éltél, annyi mindened volt, sokat egyáltalán nem is használtál.” Mindig, amikor megláttam, hogy ismerősöknek ez vagy az van, és nekem még nem volt, vagy nekik jobb volt, mint nekem, féltékeny lettem, és vettem magamnak még jobbat. Mindig én akartam a legjobbat, mert irigy voltam.

Átnézni a szomszéd kertjébe-összehasonlítás irigységhez vezet. De az is bűn, ha kiprovokálod az emberek irigységét, vagy örülni annak, ha viselkedésünk miatt valaki irigykedik. Azt mondta nekem az Úr: „Büszke voltál, mindig azokkal hasonlítottad össze magad, akik jobb helyzetben voltak, mint te. Azokkal viszont, akik rosszabb anyagi színvonalon éltek, soha nem törődtél. Amikor még szegény voltál, jó úton jártál, mert szívből adtál, sőt lemondtál dolgokról.” Az Úr megmutatta, hogy ez tetszett neki. Ez akkor volt, amikor az új teniszcipőmet odaajándékoztam az utcában egy fiúnak, akinek nem volt cipője. Apámnak nehezére esett megvenni ezt a cipőt. Módfelett szitkozódott. Nagyon haragudott. Alig volt pénzünk a létfenntartásra, és akkor én megyek, és odaadom az új cipőmet egy fiúnak. Érthető…

De az Úr nézőpontjából ez rendben volt. Bár a mienk nehéz (bonyolult) család volt, az Isten nagyon sok kegyelmet adott nekünk. Az Úr megmutatta nekem, mennyi kegyelmet adott volna, ha Ő útján járok, és sok embernek segítek. Azt mondta: „Megvilágosítottalak volna és megmutattam volna, hogyan segíthettél volna nekik. Nem érte volna őket olyan baj, aminek még további következményei is lettek.” Isten nagyon komolyan vesz minket.

Aztán azt is megmutatta, „Vagy nézd ezt a fiatalembert, nem lett volna öngyilkos, ha imádkoztál volna érte, és azok a személyek sem haltak volna bele az elhagyatottságba, ha imádkoztál volna, hogy nyíljon meg előttük egy út.”

Soha nem engedtem, hogy megérintsen a Szentlélek. Soha nem fogtam föl, és nem érintett meg mások baja. Kőből volt a szívem. Nem akartam kinyitni az Úr kegyelemáradata előtt. Ez nagyon fontos első lépés, ha valaki vissza akar térni az apai házba. A szívet meglágyítani, a szívet kinyitni a kegyelemnek, az Úrnak. Az Úr azt mondta nekem: „Nézd népem szenvedését, nézd, milyen szükség lett volna rád, családodban rák lett, hogy megtanuld az együttérzést. Csak akkor tudtál együtt érezni a fogvatartottakkal, amikor letartóztatták a férjedet.” Az Úr majdnem kiabált: „Kőből vagy, képtelen vagy szeretni!!!”

Elmeséltem már önöknek, milyen emberpalánta voltam. Nagyon barátságtalan és tiszteletlen voltam. Apámat „Pedro Tűzkőnek” neveztem, azt akartam ezzel kifejezni, hogy a kőkorban él – a TV-ben játszott „Flinstones” rajzfilmsorozat alapján. Azt mondtam anyámnak, ne legyen maradi, ne legyen antikváriumba való figura vagy más stílusú. Odáig jutottam, hogy megtagadtam anyámat, mert nem tartozott a finom társaságba. Képzeljék csak el! Önök tudják már, mennyire gondoskodott rólam, és imádkozott értem. El se tudják képzelni, mennyi kegyelmet kaptam anyámnak köszönhetően, nemcsak én, hanem az egész világ. Olyan anyám volt, aki templomba járt, és fájdalmát Jézushoz vitte. Sok órát töltött imával az Oltáriszentség előtt. Így lett sok kegyelem közvetítője. Azt mondta az Úr: „Soha nem szeretett téged úgy senki, mint ahogy anyád szeretett, és nem is fog úgy szeretni senki. Soha, soha senki nem fog téged olyan gyengéden szeretni, mint ő.”
 
>> Isten szeretete, a lelkek mentése – 34/36
 

 


Kérjük, támogasd munkánkat, mert

> a metropolita.hu önfenntartó
> NEM engedélyez reklámokat
> semmilyen külső támogatásban NEM részesül
> és bevétel nélkül nem fenntartható semmilyen újság, amikért pedig fizetünk az újságos standon

Köszönjük, hogy gondolsz erre! :-)

Közvetlen utalás:
Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Paypal-on keresztül:

Ft
Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.