Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< A végső kérdés: Milyen lelki kincseket viszel magaddal a túlvilágra? – 34/36

Részlet: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből

Fontos figyelmeztetés!

Én, Gloria Contanza Polo Ortiz, közlöm az érdeklődőkkel és mindenkivel, akit érint, hogy iratokat, dokumentumokat, könyveket, audió- és videokazettákat, amelyek velem és a balesetemmel kapcsolatosak, vagy amelyben tanúságtételemet leírták vagy felvették, se nem árulom, se nem kölcsönzöm, se nem osztogatom.

Az eseményekkel kapcsolatban semmi sem az én érdemem vagy tulajdonom, hanem a mi jóságos ISTENÜNK ajándéka, aki mint gyengéd APA állandóan keres minket, és vár ránk, teremtésének, ennek a Földnek minden emberére.

Továbbá közlöm minden érdeklődővel, hogy könyvek, videó-és audiókazetták, DVD-k, CD-k és egyéb anyagok után sem díjat, sem térítést, sem jutalékot nem kapok.

Az anyagokat, amelyek beleegyezésemmel vannak forgalomban, nem szabad árusítani, csak az Úr által elhivatott segítők közreműködésével ingyen vagy önköltségi áron lehet terjeszteni.

A mindenható ISTEN áldása legyen mindnyájunkkal!

Gloria Polo Ortiz
 
Dr. Gloria Polo Ortiz


Don Luis Fernando Rico Ramineznek, férjemnek és gyermekeim apjának posztumusz méltatása

2006. október 6-án férjem nehéz szívvel utazott Kolumbia másik részébe, Quindio-ba. Az unokatestvérét látogatta meg, akit nagyra becsült, hogy ott legyen az unokatestvér lányának elsőáldozásán. A férjem volt ennek a lánynak a keresztapja. Nagyon kötelességtudó keresztapa volt, és nagyon komolyan vette ezt a vallási tisztséget. Ez volt az oka, hogy minden akadály ellenére kihasználta az alkalmat és elment, hogy jelen legyen a keresztlánya elsőáldozásán.
Ennek napján, október 7-én bementem a rádióba, hogy „PERCEK ISTENNEL” című adáshoz a tanúságtételt felvegyék.
Délután 2 óra volt, amikor férjem mobilon felhívott, és azt mondta: „Kincsem, ott voltam a keresztlányom elsőáldozásán, és ezen a szentmisén én is áldoztam, aztán Jorggal (Jorg a már említett unokatestvér) vidéki birtokára utaztunk.” Megszakítottam a beszédét, s azt mondtam neki: „Kincsem, nagyon szeretlek, de most nem beszélhetek, mivel a rádió stúdiójába megyek, mert időpontot kaptam a felvételre. Úgy 6 óra körül hívjál fel!” Röviden válaszolt: „Én is nagyon szeretlek – akkor biztosan hívni foglak!”
17:30-kor éppen egy szupermarketben voltam bevásárolni két gyermekemmel – az idősebbik, 17 éves fiammal, akire az apja nagyon büszke volt, és aki mindent jelentett a férjemnek, és a fiatalabb lányommal, Maria Joséval. Egyszer csak megszédültem, és nagyon rosszul éreztem magam, mintha a lábam alatt egyszer csak megmozdulna a föld. A kisebbik gyerek azt mondta nekem. „Valószínűleg azért vagy rosszul, mert ezt a boltot boszorkányokkal és boszorkányeszközökkel dekorálták.”

Röviddel délután 6 után hirtelen úgy éreztem, mintha lebegnék, és valami húzna. Először a vállamban éreztem, aztán lefelé az egész testemen át a lábamig. Közben úgy éreztem, mintha ekkor meghalnék.
A fiam megtámasztott, és tartott. Közben azt mondta: „Mami, mi van veled? Mama, mi van?” Belül nagy fájdalmat éreztem, a szívemben, mintha megfulladna a lelkem.
Amikor mentünk az autóval hazafelé, megszólalt a mobiltelefon, és elmondták, hogy a férjem infarktust kapott. Röviddel utána másodszor is megszólalt a telefon, és azt mondták, hogy a férjem meghalt. Én éppen vezettem, gyermekeim hangosan kiabáltak a fájdalomtól a váratlan hír hallatán. Ekkor imádkozva a következőt mondtam:
„ISTENEM, SZERETLEK, ÁTADOM NEKED IRGALMAS, MEGVÁLTÓ KEZEDBE KEDVES FÉRJEMET, FELAJÁNLOM VÉGTELENÜL NAGY LELKI FÁJDALMAMAT, AMELY EZEKBEN AZ ÓRÁKBAN EGÉSZ CSALÁDOMAT IS ÁTHATJA, S ILY MÓDON EGYESÜL VELED A KERESZTEDEN, HOGY TE, HATALMAS ISTEN, EZZEL A FELAJÁNLÁSSAL SOK LELKET MEGMENTSÉL.”

Sírtam a bánattól, de bensőmben mégis öröm és elégedettség érzése volt, mert tudtam, hogy férjem a mi URUNKNÁL, ISTENÜNKNÉL volt, és megismerhette az ISTEN örök SZERETETÉNEK leírhatatlan örömét és boldogságát.

Valójában a férjem már az első telefonhívásnál, amikor azt közölték, hogy szívinfarktust kapott, már halott volt. A telefonáló így akart felkészíteni minket a halálhírre. Egy perc se telt el, mire újra hívott a hírrel, hogy meghalt.

Mi történt hát?
A férjem bement a szobájába, hogy felfrissítse magát, és lezuhanyozzon. Amikor az unokatestvér észrevette, hogy a férjem, Fernando sokáig marad el, felment őt megkeresni, és bekopogott a szobájába. Fernando azonban nem jelentkezett, pedig az unokatestvér hangosan dörömbölt az ajtón. Sokáig tartott, mire ki tudták nyitni az ajtót, mert nem találtak másik kulcsot, a szobaajtó belülről zárva volt. Mikor végre kinyitották az ajtót, a férjemet holtan találták a földön fekve.

A férjem, miután lezuhanyozott, a szék mellett összeesett, és meghalt, így fekve találták meg a földön. Infarktust kapott, és rögtön meghalt. Ez pontosan abban a pillanatban történt, amikor erős ölelést éreztem a vállamon, alig kaptam levegőt, aztán úgy éreztem, ezek a karok nem tudtak ottmaradni, lecsúsztak a földre, és mintha a földre akarnának húzni. Akkor nagyon rosszul éreztem magam, majdnem elájultam, úgy szédelegtem, hogy a fiam alig tudott megtartani.

BOGOTÁBA hozták a holttestet, és halála után három nappal eltemettük Fernandot, mivel meg kellett várni a legidősebb lányomat, aki szerzetesnővér, és éppen egy kongregáción volt Rómában.
Tudják, mit mondott nekem a legfiatalabb lányom, Maria José? Könnyek közt mondta:
„Mama, ha ISTEN olyan jó, miért veszi el tőlünk a papát, mivel mindent tud, tudnia kellene, hogy a gyerekeinek szükségük van rá, különösen nekem, a legkisebbnek?”
Azt válaszoltam neki. „Látod pontosan azért, mert a te apád olyan jó ember volt, kitüntette őt, és a létező legnagyobb ajándékot adta neki, a MENNYORSZÁGOT. És mi, akik őt nagyon szeretjük, nem sírunk miatta, és nem hívjuk vissza onnan, ahol így kitüntették. Szomorúságunkban örüljünk annak, hogy most JÉZUS KRISZTUS szívében van, és ott kipiheni magát!”

Kedden, amikor a temetésen voltunk, felhívtak Peruból, hogy a megbeszélt tanúságtételre a terem teljesen megtelik a résztvevőkkel. Azt válaszoltam: „Lehetetlen mennem, most temetem a férjemet”. Nancy Freud, remek apostol Peruban, egy olyan asszony, aki egész vagyonát arra áldozta, hogy az új evangelizációt szervezze, esdekelve kért, hogy mégis jöjjek el szombaton, mert már lehetetlen az idő szűke miatt lemondani a rendezvényt. Ezen kívül azt ajánlotta, hogy vigyem magammal a gyerekeimet is az útra, hogy ebben a szituációban ne hagyjam őket egyedül.
És tudjátok, egyszerűen azt mondtam JÉZUSOMNAK:
„Ha azt akarod, hogy menjek Peruba, adj nekem kegyelmet és erőt, hogy útra kelhessek a gyerekekkel együtt.”
És végül a gyerekeimmel együtt mentem. Csodálatosra sikerült a tanúságtétel, mert egész végig intenzíven éreztem, hogy a SZENTLÉLEK vezetett, és mindig sugalmazta nekem a helyes szavakat és mondatokat. Meghalt férjem különösen nagy ajándékot kapott, amikor egy találkozás alkalmával egy nagy stadionban egy püspök és 12 pap celebrálta a szentmisét a férjemért. Milyen értékes ajándék az én kedves Fernandomnak.
Ilyen esetek és nem várt események bizonyították ISTEN végtelen SZERETETÉT. Azon a napon volt, amikor a perui TV-műsorban világos bézs nadrágkosztümben tettem tanúságot, letölthető volt, és nézhető volt az interneten.

Azon a napon, amikor Peruba repültem, beszéltem valakivel, aki Mexikóba, pontosabban Carcúnba, egy Mária-találkozóra hívott meg, hogy közöljem ezzel az asszonnyal, hogy a megbeszélt időpontot nem tudom tartani.
De ez az asszony elkezdett könyörögni:
„ISTENEM, csak ezt ne. Kérlek, ne. A püspök tart ezen a találkozón előadást. És azt terveztük, hogy végezetül ön, Gloria zárja tanúságtételével. Ezzel a hirtelen lemondással, kevesebb, mint 10 nap van, lehetetlenség az egészet lemondani. Szerződést kötöttünk a helyiségekre, kötelezően kibéreltük. Kérem, jöjjön a gyerekeivel együtt. A hotelban elszállásollak benneteket, és átvállaljuk az ellátásotok költségeit. Mind vendégeim vagytok.
Elmeséltem a gyerekeimnek, és azt mondtam nekik:
„Látjátok, milyen nagyszerű és jóságos a mi ÚRISTENÜNK, szűkös anyagi helyzetünk ellenére – ez nem akar szemrehányás lenni, és nem akarok hálátlan lenni, mindig megáldott kegyelmével, hogy volt elég munkám, hogy a keresetemmel a családot fenn tudtam tartani – de az tény, hogy szerény anyagi eszközeinkkel nem tudtuk volna megoldani, hogy mindnyájan Carcunba utazzunk szabadságra.”
A gyász és a fájdalom ellenére csodálatos napok voltak, amiket gyermekeimmel együtt Mexikóban töltöttünk, ahol sok ember előtt tehettem tanúságot, és férjem halála előtt megbeszélt időpontokat a gyász ellenére be tudtam tartani.

Folytattam előadásaimat „az Eucharisztia katonáinak”, és a ti imáitok segítségével, kedves testvéreim az Úrban. De a gyóntatóatyám és lelki vezetőm Pater Wilson, a bogotai „Szent Kereszt” („SANTA CRUZ”) plébánia papja felszólított, hogy a tervbe vett előadásaimat mondjam le. Az európai és a kaliforniai tanúságtételre engedélyét adta. A többi előadást le kellett mondani. Nagyon fájt nekem, és szégyelltem magam, hogy a tervezett összejöveteleket, pl. a mexikóit, ahol már mindent megszerveztek, és termet béreltek, és az ottani püspökségek is beleegyezésüket adták, hogy a gyóntatóm iránti engedelmesség miatt nem tudtam megtartani. Mert Pater Wilson, a lelki vezetőm következőképpen figyelmeztetett:
„Régebben minden probléma nélkül és nyugodtan utazhattál a világ bármelyik részébe, mert a férjed maradt a gyerekeitekkel, de most, egyedülálló szülői kötelességed miatt már nem lehetséges és nem felelősségteljes. Gyerekeidet egyszerűen nem hagyhatod magukra.”
Tudnotok kell és megérthetitek, milyen nagy fájdalom volt a szívemben, s lelkemet erősen megrázta, de engedelmeskedtem lelki vezetőmnek, akinek biztosan, mint az ÚR papjának jogában állt, és biztos alapos oka volt, hogy ezt a szigorú feltételt és tilalmat adta.

A férjem nagyszerű ember volt. Az ő kompromisszumnélküli és áldozatkész segítsége nélkül nem utazhattam volna olyan sok országba, hogy az ÚR nekem adott megbízását teljesítsem.
Kérlek mindnyájatokat, ha ajándékot akartok nekem adni, imádkozzatok a családomért, gyerekeimért és a már elhunyt családtagjaimért, elsősorban férjemért, és a villámcsapástól meghalt unokaöcsémért, és végül értem. Imáitokkal a legszebb és legértékesebb ajándékot adjátok nekem.
ISTEN fizesse meg és köszönet mindenért, különösen az elhunyt férjemért mondott imákért.

Luis Fernando RICO RAMINEZ
született: 1957. május 25. ++++
++++ meghalt: 2006. október 7.


Dr. Gloria Polo Ortiz asszony lelki vezetőjének levele:

Érsekség Bogota Szent Péter püspöki helynökség, Szent Kereszt Plébánia

Bogota, 2007. november 13.

Mindenkinek, akit érdekel:

Ezzel az írással igazolom, hogy Gloria Polo asszony hite szilárd, a Katolikus Egyházért dolgozott, amikor személyes tanúságtételével evangelizációs tevékenységet folytatott.

Erkölcsös életet él, és 8 éve, amióta, mint lelki vezetője kísértem, kitűnt bensőséges imádságos életével és Jézus Krisztus iránti odaadásával.

Különösen kiemelném mély vallásosságát, becsületességét, szent életét és tisztaságát, hogy Urunk Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse.

Hitelesítem és tanúsítom az evangelizációban végzett értékes munkáját Kolumbiában és külföldön, mindig lelki vezetőjével kísérve, akivel szemben engedelmes, és a Katolikus Egyház hitével összhangban áll.

    Wilson Alexander Mora G.,pap
    plébános

Calle 143, Nr. 65-57, Casa Blanca Norte, Telefon:682 53 68 Bogotá D.C.

>> IMÁK – 36/36
 
 

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.