Register
A password will be e-mailed to you.

>> Felebarátaid vagyonát ne kívánd! – 31/36

Részlet: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből

Miután áttekintették az életemet a tízparancsolat alapján, belenézhettem az „Életem Könyvébe”. Csodálatos látvány volt. Nincsenek arra szavak, amikkel megfelelően le lehetne írni.

A fogantatásommal kezdődött. Amint összejöttek a szüleim sejtjei, volt egy szikra. Egy kis csodálatos fény robbant, és egy lélek képződött belőle, az én lelkem, az Úristen a kezével védte, és Istenben egy szeretetreméltó apát láttam. 24 óráig volt velem, kezében vitt és védett engem, gondoskodott, és mögöttem volt. Nem tévesztett szem elől, és soha nem hagyott egyedül. És minden, ami nekem első pillanatban büntetésnek vagy szerencsétlenségnek tűnt, nem volt más, mint szeretetének és gondoskodásának kifejezése.

Nem a külsőmre pillantott, nem a formás testemet nézte. NEM. Ő a legbensőmet nézte, kutatta a lelkemet, és közben nézte, ahogy én lassan, de biztosan letérek az ÚTJÁRÓL, és ahogy a megmentésemet és megváltásomat visszautasítom. Lezajlott életem sok szituációját végigkövettem összefüggéseiben az „Életem könyvében”, láttam szabad akaratom véghezvitt tetteinek és döntéseinek következményeit. A jobb megértés kedvéért elmondok egy példát, ami azt bizonyítja, milyen csodálatos az „Élet könyve”.

Életemben nagyon hamis és képmutató voltam. Sokszor mondtam ismerőseimnek, de még barátnőimnek is hízelgő hangon: „Milyen csodálatosan nézel ma ki. Pompás a ruhád és nagyon jól áll! Milyen csinos vagy benne!” De az „Élet Könyvében” az is benne van, hogy közben mit gondolunk, és ami belül lezajlik. És akkor észrevettem, mit mondtam belül. „Fúj! Milyen borzalmasan néz ki, s még azt hiszi, hogy szépségkirálynő!” Látják, benne voltak a gondolataim és a titkos belsőm is. Ebben a könyvben látni és hallani lehet, mint egy filmben a megtörténteket, mindent ugyanúgy láttam és hallottam, ahogy az annak idején az életemben történt, azzal a különbséggel, hogy a gondolataimat is láttam és észlelhettem. Olyan volt, mint két filmcsatorna különböző nyelveken, vagy egy film aláírt szöveggel. Az egyik hangcsatorna azt közvetítette, amit nyelvemmel és hízelgésemmel tettem, a másikon a gondolataimat hallhattam, és olvashattam, és közben láthattam lelkem és belsőm állapotát. Technikai csodára gondolnának, ha ilyet életük kijelentéseiről, szituációiról átélnének. Egyszerűen lenyűgöző!

Így láttam életem belső valóságát. Minden hazugságom tisztán ott volt, bugyborékolt, mint egy fedő nélküli fazékban, meztelenül, szépítés nélkül mindenki számára érzékelhetően. Az egész világ láthatta. Élénkek voltak, felfedték belső gaztetteinket. Hányszor becsaptam anyámat, és durván rászedtem. Sokszor nem engedett el, hogy a „rossz” barátommal találkozzak. De arra a szövegre, hogy: „Mami, csoportfoglalkozás van az iskolai könyvtárban!” – már futottam is. És anyám lenyelte a békát, és bevette a gyors hazugságot. Hányszor loptam magamnak időt ilyen hazugságokkal, hogy elhagyjam a házat, pornófilmeket néztem meg, vagy bárba mentem, ahol a „barátnőimmel” söröztünk. És anyám most látta mindezt a mindenki számára nyitott „Élet Könyvében”, nem menekült meg ettől.

További példa, amit az „Élet Könyvében láttam. Szüleim mindig banánt csomagoltak az iskolába uzsonnára.
Abban az időben mi szegény körülmények között éltünk, az uzsonnám csak banánból, néha egy kenyérből és tejből állt. Gyakran már iskolába menet megettem a banánt, és egyszerűen eldobtam az utcán, mindegy volt, hova esik, nem gondoltam rá. Eszembe nem jutott volna, mi minden történhet emiatt a csúszós, óvatlanul eldobott banánhéj miatt, milyen bajt okozhat más embereknek. Mindenütt ott feküdtek az általam eldobott banánhéjak. Meglepő és hatásos volt, amikor az Úristen megmutatta, hogy néhány – természetesen nem mind – az ott fekvő héjak közül mit váltott ki. Láttam embereket, akik megcsúsztak a banánhéjon, és elestek, és néhány alkalommal a nagy forgalom miatt halálos balesethez is vezethetett volna, és ebben én lettem volna a hibás, az emberélet kioltásában. Mindez gondatlanság, felelőtlenség, és az emberekkel szembeni könyörület hiánya miatt.

Egy más esetben is így volt, egy nő a szupermarket pénztárában tévedésből 4500 pesoval többet adott vissza. Ennek kapcsán mentem el akkor gyónni, és akkor valóban őszinte, mély megbánást tanúsítottam.
Apám minket, gyerekeket mindig arra intet, hogy becsületesek legyünk, és a szegénység ellenére a becsület a legdrágább tulajdon, mindenekelőtt az a sajátunk. Soha ne vegyünk el pénzt mástól, még egy centet se. Amikor ez az eset történt a visszajáró pénzzel, csak az autóban vettem észre a tévedést, amikor már visszafelé mentem a rendelőmbe. Azt mondtam magamban: „Ez a vén, hülye tehén, ez a buta állat, 4500 pesoval többet adott vissza, és most nekem kell visszamennem, hogy visszaadjam a pénzt!” Visszafelé mentem a szupermarketbe, amikor egy nagy dugóba kerültem. Az autórádióban hallottam, hogy mindenfelé bedugult. Hangosan gondolkodtam, és azt mondtam magamnak: „Ez mindennek a teteje. Drága időmből még órákat kell elvesztegetnem, mert egy buta tehén nem tud számolni. Senki nem mondta neki, hogy legyen olyan buta, és rosszul számoljon! Most hazamegyek, és ilyen körülmények között nem adom neki vissza a pénzt! Nem, semmi esetre sem, egyedül ő a hibás.” Azért volt lelkiismeret-furdalásom emiatt. És mivel a papa annyira hangsúlyozta a becsületességet, és beletáplálta a jellemembe, következő vasárnap elmentem gyónni, és azt mondtam a gyóntatószékben ülő papnak: „Főtisztelendő atya, vétkeztem, mert eltulajdonítottam 4500 pesot, mert az összeget nem adtam vissza annak, akié a pénz volt.”
Aztán oda se figyeltem arra, amit a gyóntatóatya mondott.

Amikor ezt láttam az „Élet Könyvében”, tudniuk kell, a gonosz, az ördög valóban nem rótta fel nekem ezt a bűnt, hiszen meggyóntam. De most elmesélem önöknek, mit mondott erről az Úristen: „Ez a hiányzó felebaráti szeretet, amit félretettél, amikor a bűnödet nem tetted jóvá, ez így nincs rendben. A 4500 peso neked aprópénz volt, mert te naponta dobtál ki butaságokra ennyit az ablakon olyanra, ami neked feltétlenül kellett, de ennek a minimálbéren levő asszonynak, akinek még fél napot dolgozni kellett, és a gyermekeit otthon kellett hagyni egyedül, hogy átküzdje magát a nehézségeken, neki ez a 4500 peso 3 napi pénze, 3 napi kosztpénz a családjának.” És tudják, az volt a legrosszabb, és a legnagyobb benyomást az tette rám, ahogy az Úr ezt megláttatta: Saját szememmel láthattam, ahogy ez az asszony gyermekeivel valóban kínlódott, és a család néhány napig valóban éhezett. Mindez miattam, az én bűnöm következménye. Ez az asszony elviselte ezt kis gyerekeivel, és még attól és félnie kellett, hogy elveszíti az állását.

Így mutat rá az Úristen az Élet Könyvében a magatartásunkra. Megmutatja azt, amit tettünk, kinek okoztunk ezzel szenvedést, milyen következményei voltak a tettünknek, mit okoz tettünk a megkárosított embernek, és az hogyan viselkedik, és mit tesz ezután.
 
>> Az utolsó kérdés: Milyen lelki kincseket viszel magaddal a túlvilágra? – 33/36

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

1 321 hozzászólás

Válaszolj Márton Ibolya Válasz elvetése

Az e-mail címed nem publikáljuk.