Aki tökéletes akar lenni….részlet Avilai Teréztől

"Nagyon sokszor mondtam már, s most írásban hagyom nektek emlékeztetőül mindenkorra, hogy ki tökéletes akar lenni, ezer mérföld távolságra kerülje az ilyen okoskodást: "igazam volt" – "jogtalanul jártak el velem" – "nem volt igaza annak, aki így tett velem", stb. Isten mentsen meg bennünket az ilyen gondolatoktól! Az, aki nem akar más keresztet elviselni, mint az olyant, amelyet alapos okadatolással és jogosan tesznek a vállára: az menjen Isten hírével (ti : a kolostorból – a szerk). Menjen vissza a világba, bár attól félek, ott sem részesül majd jogos bánásmódban. Vagy talán azt hiszitek, hogy többet szenvedtek annál, amivel Istennek tartoztok? Micsoda gondolkodás volna ez? én igazán nem értem. Szerintetek talán jogos dolog volt az, hogy az édes Jézusnak annyi sértést és kínzást kellett szenvednie; hogy úgy bántak vele; hogy annyi igazságtalanságot követtek el rajta?

Ha valami nagy megtiszteltetésben van részünk, vagy ajándékot kapunk, vagy jól bánnak velünk: akkor helyén van az ilyen tiltakozás, mert az igazán ellenkezik a józan ésszel, hogy ezen életünk folyamán részesítenek bennünket ilyenekben. De hogy miképpen beszélhetünk mi sérelmekről – mert így nevezik azokat a dolgokat, amelyek éppen nem sértenek meg bennünket – nem tudom felfogni. Mert vagy jegyesei vagyunk a nagy Királynak, vagy nem. (ti. az Egyház: Krisztus jegyese – a szerk) Ha azok vagyunk, akkor kérdem, vajon melyik az az előkelő nő, aki nem vállalná el szívesen a maga részét azokból a sérelmekből, amelyekkel jegyesét illetik, bármennyire kedve ellen legyen is a dolog egyébként. Mert végre is meg kell osztanunk vele úgy a dicsőséget, mint a gyalázatot. Micsoda esztelenség volna, ha valaki csak arra volna hajlandó, hogy majd az uralkodásban osztozik vele, de a gyalázatból és a szenvedésből ne akarná magára venni az őt megillető részt. Ne engedje Isten, hogy így gondolkozzunk, hanem ellenkezőleg, az érezze magát a legboldogabbnak, akit valamennyinél kevesebbre becsülnek. S ez valóban így is van, mert ha úgy viseli el ezt a bánásmódot, amint illik elviselnie, kijut neki a dicsőségből úgy ebben, mint az örök életben. Higgyétek ezt el nekem.