Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Elmélkedések a Hitről

<< I/2 – Isten jelei a világban

Isten azt várja tőlünk, hogy minden általunk átélt helyzetet, kiváltképpen a nehezeket a hit szemével nézzünk.

A talentumokról szóló példabeszédben Jézus óva int, nehogy elzárkózzunk Istennek a hit által való megismerése elől, és hogy ne legyünk restek mindazt hasznosítani, amivel Isten szüntelenül megajándékoz bennünket. Az Úr egyik szolgájának tíz talentumot hagyva, a másiknak ötöt, a harmadiknak egyet, és munkára kötelezve őket, lehetőséget adott nekik.

A talentum szó, mely Krisztus idejében bizonyos pénzértéket jelentett, manapság inkább intellektuális értéket jelöl. Azt mondjuk, hogy valakinek talentuma, tehetsége van a zenéhez, matematikához. A talentumokról szóló példabeszéd értelme azonban ennél sokkal mélyebb. Az evangéliumi gondolkodás, a mi tisztán emberi, világi gondolkozásunknak mintegy 180 fokos megfordítása. Így van ez a talentumokról szóló példabeszéd esetében is.

A talentum ajándék, bizonyos alapanyag, de egyben lehetőség is. Krisztus, amikor talentumot bíz rád, bizalmával ajándékoz meg és elvárja, hogy azt helyesen használd fel. Ha valamilyen tehetséget adott neked, akkor nem közömbös számára, hogy mit teszel azzal. De ha mégsem kaptál volna efféle tehetségeket, ez is talentum. Nemcsak az a Talentum, ha megkapunk valamit, de az is, ha valami hiányzik. A hit fényében talentum például az egészséged, de az is talentum, ha beteg vagy.

Jézus mindkét esetben felteszi neked a  kérdést: mit teszel ezzel a talentummal? Mert el lehet fecsérelni az egészséget is, de az egészség hiányát is, s azt még inkább. Hiszen minden ajándék — a talentum nem más, mint ajándék. Isten szüntelenül adja neked ajándékait.

Talentum például az is, ha nem tudsz imádkozni, te pedig azt hiszed, hogy ez valami szerencsétlenség. A fontos az, hogy mit teszel ezzel az imára való képtelenséggel. Lehet, hogy elástad ezt a talentumot és azt mondod magadban: no akkor nem fogok imádkozni. Pedig ebből a talentumból annyi mindent lehet kicsiholni! Az imában való nehézségeknek el kell mélyíteniük az Isten iránti éhségedet, s ezáltal a megszentelődésed eszközévé kell válniuk.

Hasonlóan, hogyha otthon vannak problémáid, a családban jelenlevő békétlenség — ez is a te talentumod és lehetőség, amit Istentől kaptál. Mit teszel vele? Ha összeroppansz, elcsüggedsz, akkor elásod a földbe a talentumodat. A hitben élő embernek meg kell keresnie minden tapasztalatának mélyebb értelmét. Már magának az értelemnek a keresése is a talentum kamatoztatása. Ha félelmeid vannak, például félsz a
szenvedéstől, a haláltól, ezek is lehetőségek számodra.

A Gyermek Jézusról nevezett kis Szent Teréz irtózott a pókoktól. Egyszer elmesélte, mennyire le kellett győznie önmagát, amikor a lépcsők alól a falmélyedésbôl pókokat kellett kisepernie. (A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz utolsó beszélgetései nôvérével, Jézusról nevezett Ágnes anyával, 1897. VI. 13., Novissima verba, Karmelita Rendtartomány, Budapest.) Ez nagyban segítette őt az Úrhoz vezető úton. Ez is egy, a kezébe helyezett talentum volt, melyet jól tudott forgatni.

Ha egy bizonyos helyzet feszültséget idéz elő benned, ez annak a jele, hogy ott rejtőzik, mint hamuval elfedett gyémánt, a te talentumod. Mit teszel vele, hogyan használod fel? Hiszen mindennek a szentté válásodat kell szolgálnia. Ebben az értelemben minden kegyelem.

Nyomasztó szenvedéseid, vagy különféle kedvezőtlen körülmények –, mindez a talentumok összessége. De mi gyakran olyanok vagyunk, mint a vakok, vagy a kisgyerekek, akik sok mindent nem értenek. Csak amikor majd egyszer Isten előtt állunk, akkor fogunk mindent megérteni, meglátni. Meglátjuk a talentumok egész tengerét, melybe belemerítve éltünk.

A talentumoknak két fajtájuk van: értékesek és kevésbé értékesek. Ha valami sikerül neked, jól alakul egy dolgod — ez biztosan talentum, de ha semmi nem jön össze: az értékesebb ajándék. A sikertelenségek a legértékesebb ajándékok, amit az életedben kapsz, éppen a sikertelenségek. Isten egyszer megkérdezi majd tőled, hasonlóan, mint amikor az evangéliumi úr elszámoltatta a szolgáit, hogyan használtad fel életed vereségeit, melyeket Isten, mint lehetőségeket, talentumokat adott számodra. Van amikor az életedben nagyon sok van belőlük — vajon felhasználod azokat?

   
A talentumokról szóló példabeszéd, evangéliumi felhívás a megtérésre. El kell kezdened másképp nézni az életedet, a hit szemével kell látnod azt. Csak akkor fogod észrevenni Isten szüntelen ajándékait, s akkor látod meg, hogy egész életed mintha rejtett lehetőségek egész együttese lenne, ehhez a folytonos belső átalakulásodhoz, s megérted, hogy minden kegyelem. Amikor Isten nehéz kegyelmeket ad, néha szinte rád kényszeríti az ajándékát, te azonban vétkezel, nem akarod elfogadni azokat. Pedig a nehéz kegyelmek a
legértékesebb talentumai életednek. Néha nagyon sok van belőlük, mert Isten azt akarja, hogy legyen mit kamatoztatnod.
    
A hit Isten látásmódjában való részesedés, Isten viszont egész másképpen nézi az életedet. Ha hiszel, akkor mintegy Jézus szemével nézed életedet, annak minden napját. Csak akkor fogod észrevenni a megtérésnek és megszentelődésnek ezt a folytonos lehetőségét. A szenvedést is akkor kezded megérteni, mely a hit fényében kereszt, tehát olyan valami, ami belülről átalakít –, ha elfogadod azt. Amikor felismered nehéz megpróbáltatásaidban a keresztet, ugyanakkor a változásra nyíló lehetőséget, akkor azok valóban ajándékká válnak számodra.
.
Ha képes lennél észrevenni azt a számtalan talentumot, melyekkel Isten folyvást elhalmoz, soha nem lennél szomorú. Akkor olyan talentumok is, mint az egészség hiánya, a konfliktus helyzetek, a sikertelenség, szívedben örömet ébresztenének, hogy Isten ilyen felbecsülhetetlen értékekkel ajándékoz meg és ilyen rendkívüli bizalommal van irántad. Ő bízik abban, hogy sem nem ásod el, sem nem dobod el magadtól az Ő ajándékait. Isten számít a hitedre, mivel egyedül a hit fényében ismered fel a neked ajándékozott talentumokat.

Minden talentum – az is, amit eddig megértettél és megjegyeztél, de talentum a gyenge emlékezőképesség is, s hogy oly sok mindent elfelejtesz, mert minden kegyelmet hordoz magában — és ebben az értelemben — minden kegyelem.

Csak az az ember képes rá, hogy mindenért hálás legyen, aki hisz.
Örömként ez a hála fog az arcodon megjelenni, mert minden talentum, amit jóra kell fordítanod. Ez az elmélkedés a talentumokról kapcsolódik Szent Pál tanításához és Szent Ágoston híres téziséhez: Az Istent szerető embereknek minden hasznára van, még a bűn is. Tehát még az elbukás is, vagyis egy nagy sikertelenség is, amely ugyanakkor Jézust megsebzi, lehetőség lehet, abban is el van rejtve számodra
valamilyen talentum, melyet felhasználhatsz.

Csak a hitedre van szükség, olyan hitre való megtérésre, hogy Jézus szemével tudj látni.
Ő látva a te életedet, mely talán teli van problémákkal, gondokkal, konfliktusokkal, sikertelen próbálkozásokkal, nehézségekkel a külső és belső életben, soha sem szomorú. Az Ő nézése örömteli, mert arra számít, hogy mindez gyümölcsöt terem, hogy azokat felhasználod, hogy boldog és hálás leszel mindenért, amivel megajándékoz.

"Ma sok szenvedésben volt részed — mondta Ágnes Anya, a nagyon súlyos beteg Gyermek Jézusról nevezett kis Szent Teréznek.

"Igen — válaszolta ő –, de azért, mert szeretem azokat… Mindent szeretek, amit az Úristen ad nekem.
(A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz utolsó beszélgetései nôvérével, Jézusról nevezett Ágnes anyával, 1897.VIII. 14., Novissima verba, Karmelita Rendtartomány, Budapest.)

Szent Bernadett hasonlóan nézett az életére. Az Ő ,,Testamentuma” (végrendelete) rendkívül kifejező tanúságtétel arról a háláról, melyet a felfedezett ajándékok miatt érzett: "Köszönet azért a szegénységért, melyben anya és apa éltek, azért, hogy nekünk semmi sem sikerült, a malom pusztulásáért, azért, hogy a gyerekekre nekem kellett vigyáznom, a bárányokat legeltetnem, a folytonos fáradságért… köszönöm Neked Jézus. Köszönöm Neked én Istenem a komisszárt, a csendőrt és Pyramate Atya kemény szavait…  Azokat a napokat, amikor eljöttél Mária, és azokat, amikor nem jöttél. Nem fogom tudni soha Neked viszonozni, meghálálni, csak a Paradicsomban. De a kapott pofonokért is, a kigúnyolásokért és azok rágalmaiért, akik csalónak tartottak, azokért is, akik azzal vádoltak, hogy hasznot akarok húzni… Köszönet Neked Édesanyám a helyesírásért, amit soha sem tudtam, azért, hogy nem volt emlékezőtehetségem, a tudatlanságomért és butaságomért… köszönet Neked.

     Köszönöm Neked, mert ha a földön lett volna gyermek nagyobb tudatlanságban és butaságban, azt választottad volna.

     Azért, hogy az anyukám messze halt meg, azért a fájdalomért, amit éreztem, amikor az apám ahelyett, hogy magához ölelte volna az ő kis Bernadettjét, ,,Mária-Bernadett nővérnek” szólított… köszönöm neked Jézus.

     Köszönöm Neked, hogy oly érzékeny, finom szívet adtál, s hogy azt keserűséggel töltötted be. Azért, hogy Josephine anya közhírré tette, hogy semmire sem vagyok alkalmas, köszönet Neked, az Általános főnöknő mester anya szarkazmusáért, az ő kemény hangjáért, az igazságtalanságaiért, az iróniájáért, a megaláztatás kenyeréért… köszönet Neked.

     Azért, hogy olyan voltam, hogy Mária Teréz anya azt mondhatta rólam ,,Soha ne engedjetek neki elegendően”…

     Köszönöm, hogy az a kiválasztott voltam, aki úgy tele volt aggatva hibákkal, hogy a nővérek így beszéltek ,,Milyen jó, hogy nem én vagyok Bernadett.”

     Köszönet azért, hogy Bernadett voltam, akit börtönnel fenyegettek, mert láttalak Téged, Édesanya…, az a Bernadett, aki olyan nyomorúságos és gyatra volt, hogy az emberek őt látva azt mondták magukban: ,,Ez, ez lenne az?” Az a Bernadett voltam, akit az emberek úgy szemléltek, mint valami ritka állatot.

     Köszönöm Neked Istenem a testemet, amit nekem adtál, mely együttérzésre méltó és rothadó… azért a betegségért, mely égetett, mint a tűz és füst, a törékeny, gyenge csontjaimért, az izzadásokért és lázakért, a tompa heves fájdalmakért…      S azért a lélekért, amit nekem adtál, a belső pusztaságért, a Te éjszakáidért és a Te villámaidért, a Te hallgatásodért és mennydörgésedért és mindenért köszönet.

     Érted, azért amikor jelen voltál, és azért amiért hiányoztál… köszönöm Neked Jézus.
(Caravate, 1960 szeptember ,,Fonti vive”).

>> II. fejezet – "Senki sem szolgálhat két Úrnak"

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.