„Senki sem szolgálhat két Úrnak, Istennek és a Mammonnak”

Tadeusz Dajczer: A hit fénye a harmadik évezred küszöbén. – Elmélkedések a Hitről

II. fejezet

A hit alanyi értelemben véve nem csupán az Isten életében való részesedés, hanem egzisztenciális kötődés Krisztushoz, mint egyetlen Úrhoz, és egyetlen szeretethez. Az embert ez választásra készteti és megkívánja akaratának Krisztusra, mint legfőbb célra és legmagasabb értékre való irányítását.

Krisztushoz való kötődésünk, a mi válaszunk az Ő szeretettől sugárzó tekintetére és felhívására. Ez a választás mindig magán viseli a kaland, de egyben kockázat jegyét is. Jézus azt akarja, hogy a részletek megkérdezése nélkül, a választásod minden következményével, a jövőt illető kérdések nélkül kötődj Hozzá. Azt akarja, hogy, úgy mondj ,,igent” mint Mária, így fejezve ki teljes rábízásodat. A Jézus iránti bizalomnak, és az Ő személyéhez való kötődésnek a lényege valójában ebben a tudatlanságban rejlik, abban, ami homályos és ezért hitet kíván. A Krisztushoz való kötődés a szeretet kezdete, amely majd akaratunknak Krisztus akaratával való egyesülésében realizálódik. Ez a kezdete az Istennel való személyes egyesülésnek.

Krisztushoz nem kötődhetünk másképp, csak úgy, ha elszakadunk mindattól, ami rabságban tarthat minket. Az Apostoloknak ahhoz, hogy Krisztust követhessék, mindenről le kellett mondaniuk. Krisztust, mint legfőbb értéket választani azt is jelenti, hogy beleegyezünk abba, hogy ő formáljon bennünket.

1. ,,Senki sem szolgálhat két úrnak”

A hit, mely Krisztushoz, mint a mi egyetlen Urunkhoz és Szeretetünkhöz való kötődést jelent, igényli, hogy úgy közeledjünk Hozzá, mint a legfőbb értékhez. A tökéletes kötődés Krisztushoz, szükségessé teszi a szív szabadságát, azaz, hogy megszabaduljunk a bennünket rabságban tartó Mammontól.

Az evangélium mondja: "Senki sem szolgálhat két úrnak: mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6,24)

Két úr van: Isten és a Mammon, nincs harmadik. Ezt mondja Jézus Krisztus, a legnagyobb tekintély. Az egyik úrnak a másikhoz való kapcsolata radikálisan ellentétes kapcsolat. Az Evangélium határozottan leszögezi: "vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti”. Amikor az egyik urat szereti az ember, akkor a másikat gyűlöli. Majd később: ,,vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti”. Ha az egyikhez ragaszkodsz, akkor a másikat meg kell, hogy vesd. Ez nagyon határozott állítás. Nem kötődhetünk Krisztushoz és nem szolgálhatunk Neki, egyszersmind a Mammonnak is szolgálva. Habár mindig is fennáll a kísértés a kompromisszum vállalására és arra, hogy összeegyeztessük azt, amit összeegyeztetni lehetetlen.

"Senki sem szolgálhat két úrnak.”

Kik is ezek az urak (a görög szövegben: kyrios)?

Az egyik Úr Krisztus, a mi egyetlen és igaz Urunk — Kyrios.
A másik a Mammon — a hamis kyrios, hamis úr.

A Mammonnak szolgálni annyit jelent, mint szolgájává válni valamilyen anyagi, vagy lelki értéknek és attól függeni. Vegyük észre, hogy a Mammont az evangélium olyan úrnak nevezi, akinek úgy szolgálnak, mint egy királynak. Vagy Istennek szolgálunk és szeretjük Őt, és akkor a Mammont, vagyis az anyagi és szellemi értékekhez való kötődésünket gyűlöljük, vagy — és ezt kimondani is nehéz — az anyagi értékek iránti kötődésünket szeretjük, ebből következően, lehet nem tudatosan, de elvetjük Istent. A két valóságot nem lehet összeegyeztetni — nem lehet egyiknek is és a másiknak is szolgálni.
.
Annak felismerésében, hogy a Mammonnak milyen formái fordulnak elő életedben, segítséget nyújt imád elemzése. Ha felismered, mire gondolsz leggyakrabban imádságod ideje alatt, megláthatod, mi jelent számodra kincset. ,"Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Mt 6,21)

Szétszórtságod lehetőséget nyújt arra, hogy meglásd mennyire kötődsz a Mammonokhoz. Ha nagyon, akkor ne csodálkozz, hogy nehezen tudsz elmélyedni a rózsafüzér imádkozása, a szentségimádás, vagy az Úrfelmutatás (,,Szent áldozat”) ideje alatt.

A ,,kyrios” szó görögül abszolút uralkodót és urat jelent. A ,,douleuein” (szolgálni) szó pedig azt jelenti, hogy az abszolút urat rabszolgaként szolgálni — tőle teljes függésben lenni. Az Evangélium azt hirdeti, hogy egészen az Úr tulajdona vagyunk, függetlenül attól,hogy azt elismerjük, vagy sem. Mindörökre tulajdonai vagyunk és maradunk az Úrnak, aki maga Jézus.

A héber ,,mammon” meghatározás kezdetben valamilyen kincs, vagyis pénz, vagy valamilyen értékes tárgy letétbe helyezését jelentette. Abban az időben nem volt pejoratív jelentése. Idővel azonban a szó jelentése változáson ment át. Kezdték úgy vélni, hogy ha valamilyen értékes dolgot adtak át a bankárnak, vagy egy bizalmas embernek, akkor erre a kincsére számíthatott az ember, és abba vetette a bizalmát. Ez volt a fejlődés első foka. A ,,mammon” vált a bizalom tárgyává. Később kezdték nagy betűvel írni a ,,mammon”-t és ez már a hamis úr és uralkodó volt. Különös kapcsolat jött létre — a tárgy birtokolta az embert. Mindaz, amibe a bizalmát helyezte, számára kezdett istenné válni.

És te kibe, vagy mibe helyezed bizalmadat?

Mire számítasz? Ki a te Istened? Ha hamis istenbe veted reménységedet, keserűséget és kiábrándulást kell elszenvedned, mert ez az úr előbb vagy utóbb csalódást okoz neked. Ez azonban számodra mégis csak nagy kegyelem, mert ezáltal kezd majd megrendülni a mammon iránti bizalmad.

Mi lehet az a Mammon, amely a te szívedet fogva tartja? Egyaránt lehet anyagi, vagy szellemi jólét, például ragaszkodás a pénzhez, a szerelmedhez, a gyerekeidhez, a munkához, tehát ahhoz, amit alkotsz, amin dolgozol, a nyugalmadhoz, sôt a magunk tökéletességéhez is ragaszkodhatunk. Minden kötődésed a leigázásodat eredményezi, rabságba dönt. Az embernek csak egy valósághoz szabad kötődnie, az Isten akaratához. Minden más rabság elzár Istentől és csökkenti a hitedet.

Hogyan ismerheted fel saját Mammonodat? —
Nos, az a feszültség, stressz, békétlenség, sietség, szomorúság, melyek kísérik életedet: ezek jelzik, hogy valamilyen formában a Mammonnak szolgálsz. Vannak emberek, akik szüntelen feszültségben élnek. Milyen nagy mértékben kötődhetnek valamihez, ami Istennel szemben áll…!

Azokat az embereket, akik a kötődésektől szabadok, Isten békéje árasztja el. Az isteni béke táplálja és megerősíti a pszichikai egészséget, mely ugyanakkor kihat a szomatikus oldalra is. Ily módon részesül a lélek, a pszichikum és a test, az ember nagy szabadságában. A kötődésektől mentes ember megszabadul az arc ráncaitól, a stressztől, a civilizációs betegségektől. A Mammon szisztematikusan pusztítja az embert. Ő nemcsak a Krisztushoz vezető úton, a Hozzá való kötődésben gátol meg, hanem egészségedet és pszichikumodat is tönkreteszi.

A ragaszkodásnak határozott tünete a szomorúságod is, azokban a helyzetekben, amikor az Úristen elvesz valamit tőled. Pedig azt fogja elvenni, aminek a rabja vagy, tehát mindazt, ami a legnagyobb ellenséged, ami miatt a szíved nem szabad az Úr számára. Mihelyt az efféle helyzeteket kezded elfogadni, és békésen fogadni, akkor fogsz egyre szabadabbá válni.

Az imádságban, mikor az Úr előtt állsz, mutasd meg Neki a kezeidet — melyek nemcsak üresek, de szennyesek, tisztátalanok is a Mammon iránti kötődések miatt –, és kérd Őt, hogy könyörüljön rajtad. Az imádság csak a szabadság légkörében fejlődhet. Krisztus tanítványaként hivatást kaptál az imádságra, mégpedig a szemlélődő imádságra, ugyanakkor ahhoz, hogy imádságod valaha szemlélődő imává — Jézus Krisztusnak, a te Jegyesednek szerelmes szemlélésévé — válhasson, feltétlenül szükség van a szíved szabadságára.

Ez az, amiért Krisztus annyira harcol: a szíved szabadságáért. Harcol a különféle események, nehézségek, viharok által, nehéz szituációk elé állítva, melyek által lehetőséget nyújt arra, hogy intenzíven együttműködj a kegyelemmel. Mindezekben a helyzetekben Krisztus remélve várja, hogy törekszel megtisztítani szívedet, melyet a Mammonhoz való kötődések és a szolgálata beszennyezett. Ezért minden nehéz perc és minden vihar számodra kegyelem, az Irgalmas Szeretet Urának közeledése, aki annyira szeret téged, hogy azt a rendkívüli ajándékot szeretné neked adni, hogy a szíved osztatlanul egyedül Őérte dobogjon.

Hinni azt jelenti, hogy az Evangélium szemszögéből lásd és értelmezd életed értelmét, azaz, hogy Isten a legfontosabb. Életed Őrá kell, hogy irányuljon, mindenekelőtt az Ő királyságának (országának) keresésére és építésére, abban a hitben, hogy minden más megadatik neked (vö.: Mt 6,33) Isten minden embert az Ő teljes szeretetével akar megajándékozni. De csak nyitottságunk mértéke szerint tud megajándékozni, aszerint, hogy milyen mértékben fogadjuk el a kötődésektől való megfosztottságot, hogy így hely születhessen bennünk az Ő számára. A hit teremti meg bennünk azt az ürességet, melyet Isten betölthet.

>> II/2 – Az Isten akarata és a mi akaratunk

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005