Mária - többek között Medjugorjében, de minden más jelenésénél is - határozottan kérte, hogy böjtöljünk, lehetőleg minden szerdán és pénteken.
.
Egy napon elgondolkoztam: vajon a Szűzanya mit tenne, ha nyomatékosan meg akarna nekünk PARANCSOLNI valamit?
.
Kérne. A kérés illik őhozzá. Az az ő stílusa. Vagyis azt, hogy KÉRI a böjtöt, úgy is vehetjük, hogy "parancsolja", hiszen jól tudjuk, ő parancsolni soha nem fog nekünk semmit. Miért nem vesszük akkor komolyan, amiket kér? Mert nemcsak a böjtöt kéri, hanem a napi rózsafüzérezést, a Szentírás olvasást, a szentmisén való gyakori (ha lehet napi) áldozást.
.
Mentsük meg a lelkünket, mentsük meg a gyermekeink lelkét, a felmenőink lelkét, hogy már itt a földön boldog legyen az életünk, és azután meg üdvözülhessünk. Testvérek! Ehhez nem sok pénzre van szükségünk, hanem sok imára, böjtre, áldozatra!
Ebben a kis cikkben összegyűjtöttük az Úr szavait a böjtről.
Bizony, az Úr szája szólt:
„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” (Mt 6,16-18)
„Kiálts teli torokkal, ne kíméld, hanem emeld fel hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek az ő bűnét, és Jákob házának az ő vétkét!
Engem keresnek nap mint nap, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik, és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének közeledni Istenhez. »Miért böjtöltünk, ha nem láttad, miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma, hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok! Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka, és zsákruhát meg hamut terít maga alá? Vajon ezt nevezed böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak?
Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: oldd le a jogtalan bilincseket, oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, és minden igát törj össze!
Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be, és testvéred elől ne zárkózz el!
Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod, és sebed gyorsan beheged; színed előtt halad igazságod, és az Úr dicsősége zárja soraidat.
Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!« Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény.
Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize.
Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott.
Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.” (Iz 58,1-14)
| Nyomtatás 
