Flegmatikus, Szangvinikus, Melankólikus és Kolerikus
A természet csodálatosan változatos. Nincs két egyforma levélerezet, két egyforma ujjlenyomat. Nem tudunk elrejtőzni, letagadni magunkat, mert mind egy szálig egyéniségek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek.
Minél bonyolultabb egy lény, annál változatosabb. Két szúnyog sokkal jobban különbözik egymástól, mint két egysejtű, ám két macska is jobban, mint két szúnyog. És természetesen a csúcson az ember áll. Az ember az a teremtmény, melynek az egyéni különbözőségekre a legtöbb lehetősége van, emiatt végtelenül sokfélék és különbözőek vagyunk. Ez is magyarázza, miért szenvedünk időnként a különbözőségeinktől, miért nehéz ezeket tolerálni, és hogy bármennyire igyekszünk hasonlítani egymásra és nem kilógni a sorból – mégiscsak valamennyien egyéniségek vagyunk.
Testünk is számtalan apróságban eltérő, ám lelki-szellemi jellegzetességeink még sokkal egyénibbek. Ez fejeződik ki a temperamentumunkon keresztül is. Bár a temperamentum a tudatalattiban gyökerezik, mégis ellenállhatatlan hatást fejt ki a tudatos világunkra. Senki sem menekülhet a saját temperamentumától, mégcsak ne is kísérletezzünk ezzel.
A temperamentum szó latin eredetű, jelentése: „helyes keverék”, és itt a testnedveket értjük alatta. Ez arra a régi orvosi elképzelésre utal, amely szerint a test négyféle folyadékot, nedvet tartalmaz: - vért (sanguis) - sárga epét (cholos) - fekete epét (melancholos) - és nyálat vagy nyákot (phlegma) Úgy vélték, hogy az emberek temperamentumbéli különbségei ezeknek a nedveknek a különböző arányú keverékétől függnek. A temperamentumokat négy fő típusra osztották, aszerint, hogy a testnedvek közül melyik van túlsúlyban.
Az elnevezések is erre utalnak:
- szangvinikus: vérmes, meleg, eleven
- melankolikus: sötét, komor
- kolerikus: forró, heves. Indulatos
- flegmatikus: hűvös, lassú, lomha, nyugodt.
Ez a felfogás természetesen már idejétmúlt, és a lélekgyógyászok nem állítanak fel összefüggést a nyál és az érzelmi világ között. Sokkal inkább a három lélekelem kombinációját szeretik vizsgálni /érzelem – intellektus – akarat/.
Ez alapján egyesek impulzívak, mások megfontoltak, és vannak az erős akaratúak.
Az életben sosem találkozunk tiszta típusokkal, ahogyan itt leírjuk őket. Mindannyiunkban keverednek a tulajdonságok, van akiben két típus szinte egyformán van jelen, de van, akire három is jellemző valamennyire.
Nos, akkor megkérdezheted: mi értelme van ennek a kategórizálásnak?
Az ilyen koncepcióknak mégis nagy a jelentőségük. Hozzásegítik az embert egy átfogó látásmódhoz, és a besoroláson keresztül a tulajdonsághalmazok összefüggéseinek megértéséhez. Ezért bátran bíztatlak: gondolkozz el a magad és szeretteid személyiségén, biztosan segít az elemzés abban, hogy jobban megértsd és elfogadd reakcióikat, hangulataikat.
A személyiségtípusok:
| Nyomtatás 
