Az aranylakodalmán túl járó Vaughan házaspár több ezer házaspárnak mondta el, hogyan tudták megmenteni házasságukat a férj egykori házasságtörése ellenére. A feleség nemrég megjelent könyvében hasznos tanácsokkal szolgál a házasságon kívüli kapcsolatok megelőzéséről.
A házaspároknak tudniuk kell – vallja a közel 30 éves házasságtanácsadói tapasztalattal rendelkező Peggy Vaughan –, hogy „a házasságtörés megelőzésének egyetlen hatékony módszere a teljes őszinteség."
Sokan úgy vélik, házasságuk a szerelemtől, a vallástól, az ígéretek megtartásától vagy a bizalomtól lesz tartós. Ám mindezeknél fontosabb az őszinteség, amely egyrészt az érzelmek, másrészt az „ide vonatkozó tények" feltárását jelenti. Az ember sokféle okból érezhet kísértést egy házasságon kívüli kapcsolatra; ahhoz azonban, hogy a tettek mezejére lépjen, az kell, hogy hajlandó legyen hazudni és mellébeszélni. Az adu ász tehát az őszinteség.
Ezek a vonzalmak ártalmatlanná válnak, ha őszintén meg tudják beszélni egymással. A kísértések elhallgatása, a titkolózás viszont „a titkos kapcsolatok legjobb táptalaja".
A házastársak nem attól távolodnak el egymástól, hogy más dolgok érdeklik őket, hanem attól, hogy nem osztják meg egymással a gondolataikat. És attól maradnak tartósan együtt, hogy bizalommal megbeszélik, ami foglalkoztatja őket.
Mindannyiunknak hiányzik valami a házastársunkból - tökéletes ember nincs. Ezzel valamennyiünknek együtt kell élnünk, ezt el kell fogadnunk. Ahogy biztos, hogy mi sem tudjuk tökéletesen kielégíteni párunk összes vágyát. Ne keverjük össze házastársunkat Istennel, ő is egy esendő ember, akinek szüksége van ránk, aki megértésre szorul, aki elfogadásra vágyik.
A bensőnket felforgató harmadik csak azért léphet a színre, mert ez a hiányérzet már fennáll. Benne éppen az van meg, ami a házastársunkból hiányzik. /Más kérdés, hogy evidens: belőle is hiányozni fog valami, ami előbb-utóbb kielégületlenné tenne./ Tehát azt kell megtalálnunk: mi ez a hiány? Hol romlott el? Mi az a tátongó lyuk a kapcsolatunkban, amin keresztül észrevettük, hogy van valaki más is a házastársunkon kívül? És el kell kezdenünk dolgozni a házasságunkon, megértetni a párunkkal, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy örömmel tudjuk megélni együtt a hétköznapokat. Természetesen hanyagságunk, bűneink önmagunk előtti beismerése is elengedhetetlen!
Az őszinteségnek a családban kell kezdődnie. Fontos, hogy a szülők merjenek tizenéves gyermekeikkel nyíltan, őszintén beszélni a testi kapcsolat kérdéseiről, máskülönben elültetik bennük a titkolózást. Így könnyebben megeshet, hogy felnőttként, egy házasságon kívüli viszony kialakulásakor is inkább a színlelést választják, hiszen megszokták, hogy tabutéma. A fiatalok sokat hallanak a szexről, de nagyon keveset a hűséges szeretet és a felelősségteljes testi kapcsolat szépségéről. Beszéljünk velük őszintén ezekről a dolgokról, és úgy neveljük őket, hogy merjenek kérdezni! Így óvhatjuk meg a következő generációt a házasságtöréstől.
Nem az a baj, ha házasként vonzónak találunk valakit, hanem az, ami utána következik.
A házasságtöréshez vezető út négy szakaszra osztható.
„Tudom, mit jelent ez, mert magam is végigjártam ezt az utat. Elhagytam a férjemet egy kollégámért. Tudom, hogyan hazudtam magamnak, hogy mennyi szenvedést okoztam a férjemnek önzésemmel, mennyi bűnt követtem el. De azt is tudom, hogyan gyógyultam meg, amikor szakítottam, és a gyónás után a férjem és Isten is megbocsátott nekem. Immár 25 éve történt, de vannak máig fájó sebek. Imádkozom, hogy mindazok okuljanak a hibámból, akik átgondolják, milyen szakaszokon át vezet az út a házasságtörésig” – vallja Nancy Anderson a házastársi hűségről és hűtlenségről szóló könyvében. A házasságtöréshez vezető utat Nancy négy szakaszra osztotta fel:
1. Őrizetlen gondolatok
A „mi lenne, ha…” szakaszban elszabadulnak a gondolatok. „Vajon tetszem neki?”, „Mellém ül-e?” – és hasonló gondolatok járnak a fejünkben. Talán úgy alakítjuk a tennivalóinkat, hogy több alkalom legyen a találkozásra. Még semmi rossz nem történt, de már felmerül a lehetőség. Ha engedjük, hogy ez folytatódjék, felerősödnek az érzelmek és megélénkül a képzelet; romantikus vagy érzéki szituációkban képzeljük magunk elé az illetőt.
Megoldás: Űzzük el az ilyen gondolatokat! Eleve kerüljük a kísértésre alkalmas helyzeteket! Kövessük a Példabeszédek könyve 6,25 tanácsát: „Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!”
2. Őrizetlen érzelmek
Ebben a szakaszban elszabadulnak az érzelmek, és hazudni kezdünk magunknak, pl. „Megérdemlem, hogy boldog legyek.” Érzelmi kapcsolatot építünk a másikkal, és indokokat gyártunk, miért is kell vele találkoznunk. Igyekszünk kedvére tenni. Pl. ha megemlíti, hogy szereti a piros színt, akkor piros ruhát veszünk fel; vagy a kedvenc virágával kedveskedünk neki.
Megoldás: Kérjük az Urat, hogy tisztítsa meg a szívünket, és segítsen kordában tartani az érzelmeinket. „Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek” (Jakab 4,8). Gondoljuk meg, mennyi rossz származhat abból, ha folytatódik a flört: fájdalmat okozunk házastársunknak, elveszítjük gyermekeink, barátaink, rokonaink megbecsülését, s emellett anyagi veszteségekkel is számolhatunk. Jó lenne beszélni a kísértésről házastársunknak vagy egy jó barátnak; a sötét titkok, ha napvilágra kerülnek, már nem is olyan erősek.
3. Őrizetlen szavak
Ebben a szakaszban a kapcsolat, amely eddig a képzelet szintjén mozgott, a szavak által valóságossá válik. Talán csak egy kedves bókkal kezdődik: „Olyan jól kiegészítjük egymást”; „Amikor együtt vagyunk, mintha megszűnne minden, ami eddig volt”. A bók olyan, mint a mágnes. Ily módon erősítjük a vonzódást, mígnem kialakul a suttogásokból, becézésekből, csak kettőnk számára érthető, titkos szavakból álló meghitt nyelvezet. Ez érzelmes/érzéki e-mailek, sms-ek formájában is megjelenhet.
A következő lépésben ki is mondjuk a „mi lenne, ha…”-kat, pl.: „Ha nem lennék házas, te lennél a lelki társam”; „Bárcsak az esküvőm előtt találkoztunk volna”. „Hová mennénk, ha együtt elmehetnénk nagyon messzire?”.
A házastársra vonatkozó negatív megjegyzések is előkerülnek:
„A férjem háztartási alkalmazottnak tekint, nincs hozzám egy kedves szava”; „A feleségem pénzautomatának tekint, egyébként sem találok már semmi vonzót benne”; „Nincs már köztünk semmi, igazából csak a gyerekek miatt vagyunk együtt”.
Megoldás: Figyeljünk arra ami jó a házasságunkban, és próbáljuk meg minél többször szóvá is tenni! Ha szégyenkeznénk, ha lelkiatyánk vagy a családból valaki elolvasná egyik-másik e-mailünket, sms-ünket, akkor ne írjuk meg azokat! „Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat!” (vagy levelezőprogramotokat) (Ef 4,29).
4. Őrizetlen test
Ebben a szakaszban válik fizikaivá az érzelmi házasságtörés. Nem igaz, hogy csak a testi egyesülés jelent házasságtörést. Ha meghitt, érzéki kapcsolatba kerülünk mással, mint a házastársunkkal, megszegjük házastársi ígéretünket. Kérdezzük meg magunktól: ha bizonyos pillanatokban lefényképeznének, házasságtörőnek ítélnének-e?
Megoldás: Ha átléptük a testi kapcsolat küszöbét, teljesen szakítsuk meg a kapcsolatot a másikkal, gyónjuk meg az elkövetett bűnt, kérjük Isten bocsánatát, és kövessük a Római levél 12,1 tanácsát: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.” Azután tegyük magunkévá a 2Kor 7,1-et: „Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”
„Tudom, milyen izgalmas a tiltott csók, és milyen izgató a lopott, szenvedélyes simogatás, de azt is tudom, mekkora árat kell értük fizetni, mert én majdnem elveszítettem mindent, a házasságomat is. Elszakadtam Krisztustól, és önző szívemet követtem, amely bűnre vitt. De észretértem, mint a tékozló fiú, és visszatértem az Úrhoz, aki visszafogadott otthonába. Bocsánatot kértem a férjemtől, minden kapcsolatot megszakítottam a kollégámmal, és újjáépítettem a házasságomat. Most férjemmel együtt segítünk más házaspároknak meglátni, hogy nincs olyan házasság, amit Isten meg ne tudna gyógyítani.”
A szembenézésen, őszinte beszélgetéseken túl pedig egy praktikus tanács: kössük le magunkat, amíg ki nem gyógyulunk a kísértésből, ami már belénkvájta a karmait! Találjunk olyan új elfoglaltságot, ami izgalmas és leköt: valamilyen karitatív munkát, ami lehet emberekkel való foglalkozás (gyerekekkel, öregekkel, stb), vagy szellemi feladat (pl könyvfordítás) - ez segíteni fog elfeledkezni önmagunkról, folyton önmagunk körül forgó gondolatainkról.
Uram, tisztítsd meg elmémet, szívemet, ajkamat és testemet. Szeretnék tiszta edényed lenni, hogy bármikor, bármire használhass. Szabadíts meg a gonosztól! Kitárt karjaidba menekülök a kísértés elől. Szeretnék szent lenni, szeretném, Uram, neked adni magam. Erősíts meg, kérlek. Jézus hatalmas neve által, ámen.
Forrás: www.magyarkurir.hu
| Nyomtatás 
Érdemes elolvasni !