A házasság szentsége az egyházban még szinte rejtve van. Nincs liturgikus ünneplési mód, amellyel a házasság szentségét ünnepelhetnénk.
Az Oltáriszentség körül a jámborságnak sokféle formája alakult ki - míg a Házasság Szentségénél csak a házasságkötés szertartása ismert, és itt, a szentség még nem is érte el teljes mélységét.
.jpg)
A házasság szentségének a ma és a jövő egyházában egyre nagyobb jelentősége lesz. Isten a családoknak a mai korban különleges küldetést adott: ahhoz, hogy képesek legyenek megfelelni ennek a hivatásnak, fokozottan arra van szükség, hogy a házasság szentségi felfogása eleven legyen, és az Istennel való állandó, folyamatosan mélyülő kapcsolatra legyen alapozva!
Az évszázadok folyamán a hitélet súlypontja eltolódott. Volt idő, amikor az életszentségre való törekvés egészen erősen a bűnbánathoz kötődött. Az igyekvő keresztények naponta gyóntak, de csak háromszor áldoztak évente. Az Egyház életében van egy nagyon erős súlypont, mely körül - mint a nap körül - minden kering: az Oltáriszentség. Nézzük most a Házasság Szentségét az Oltáriszentséghez viszonyítva.
Az Oltáriszentségben Krisztus a kenyér alakjában van jelen. Krisztus a kenyér színében azt mondja: "Nektek ajándékozom magamat." Ahogy a kenyér megszűnik, feloldódik bennünk és a testünkké válik: így adja oda magát teljesen nekünk Jézus.
A Házasság Szentségében a jel a férj és a feleség egymásnak való önátadása. Krisztus azt mondja jegyesének, az Egyháznak: "Úgy ajándékozom oda magam nektek, ahogy a férfi és a nő egymásnak adja magát". Tehát a házasságban a férfi a nőnek, és a nő a férfinek úgy adja oda magát, ahogy a Szentségi Jézus teljesen odaadja, megeteti Önmagát velünk. "Úgy ajándékozom én is magamat nektek."
Ez az odaadás nem egyirányú, hanem kölcsönös és feltétlen, minden bűnösségen és gyengeségen át érvényes marad. Ugyanígy a megbocsátásnak is öröknek és teljesnek kell lennie, mégha belehalunk, akkor is. A házasság szentségét ugyanis nem az Egyház, illetve képviselője, a pap szolgáltatja ki nekünk, hanem mi szolgáltatjuk ki azt egymás számára, Isten kegyelméből!
A családok szentélyében a Szűzanya nem két, különálló személyhez jön, akik külön-külön akarnak szentté válni, azaz "boldogulni" /a szó legmélyebb értelmében/. Ő a házaspárhoz jön, és arra kéri őket, hogy ajándékozzák oda magukat tökéletesen egymásnak.
A szentség nem valami statikus dolog. Krisztus jelenléte az Oltáriszentségben nem olyan, mint a benzin a tankban. Az Ő Jelenléte annál erőteljesebb, minél nagyobb befogadókészségre talál. Persze Jelenlétének "minősége" független a szentséghez járulótól. De az emberek ezreinek, akik hit nélkül sétálnak el a templom mellett, nem használ semmit Krisztus jelenléte. Ha azonban valaki úgy járul szentáldozáshoz, hogy életét felajánlja Krisztusnak, akkor Ő egész gazdagságával tudja magát közölni a lélekkel.
Így van ez a Házasság Szentségével is. Egy házaspárban annál jobban látható Krisztus, annál nagyobb kegyelem tud megmutatkozni az életükön, annál inkább jellé válnak a földön, minél teljesebb a házaspár egymás iránti kölcsönös odaadása.
A Szűzanya mindig újra bíztat bennünket, hogy ajándékozzunk áldozatot a kegyelmi tőkébe. Ez az áldozat pedig elsősorban arra vonatkozik, hogy akkor is odaajándékozom magam a társamnak, ha ez pillanatnyilag nehezemre esik. Átölelem a páromat akkor is, ha ez a szívemnek megtöretés. "Megetetem" önmagammal őt akkor is, ha ez keresztrefeszítésnek tűnik.
Így értjük meg házasságunk Szentségi jelét, így ér össze az Ég a földdel, a természetes a természetfölöttivel. Tehát minél inkább odaadjuk, "feláldozzuk" magunkat egymásnak, egymásért - miként Krisztus értünk adta önmagát a rettenetes kereszthalálban - annál nagyobb kegyelmek áradnak ránk és a világra, annál gyorsabban növekedünk az életszentségben, annál inkább láthatóvá válik Krisztus bennünk.
Egyre jobban hasonlatosakká válunk Jézushoz, egyre teljesebben ismerjük fel és cselekedjük meg a mennyei Atya akaratát, és egyre több ajándékát vesszük észre, melyet ebben a szentségben számunkra előre elkészített. A házasság szentségében ugyanis nem ketten vagyunk, hanem hárman: nem ketten kötöttünk szövetséget, hanem hárman: szövetségben együtt élünk Istennel, aki a házasságunk Feje és Vezetője.
Házasságunk ilyen szemlélete megszabadít önmagunktól. Nem vesszük már olyan komolyan önmagunkat. Sőt, eljuthatunk e szentség segítségével a Kereszt titkának mélységeihez, az önmegtagadás és önfeláldozás gyönyörű, szédületes mélységeihez - mely nemcsak a cölibátusban élők privilégiuma. A magnak el kell halnia, el kell rohadnia a földben, hogy az új élet sarjadhasson belőle. "A Kereszt és a Mennyország egy." - mondta Assisi Szent Ferenc.
Nézzük csak meg a válságban lévő házasságokat! Borzasztó komolyan veszik, fontosnak tartják önmagukat, egyéni jogaikat. Óriási lelki drámát rendeznek, melyben ők játsszák a főszerepet.
Mi azonban odatérdelünk Jézussal együtt az Atya elé, és így szólunk: "Atyánk, Te mindent jól csinálsz. Kérhetsz tőlem akármit. Nem baj az sem, ha a házastársam fájdalmat okozott, akkor is szeretem."
Egy test és egy lélek. Közösek a bűneink, közösek a kegyelmeink. Mit számít, kinek van igaza, mert már egyek vagyunk. Széttéphetetlen egységben forrt össze kettőnk lelke a Szentségben. Hordozzuk egymás terheit, gyengeségeit, miként Krisztus is hordozza az Egyház gyengeségeit, és életét adta érte. És ez lett a dicsősége. "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért".
Mi tehát, kicsiny magocskák, "elhalunk" a házasságunkban, és - ha valami súlyos gond van - ekként állunk meg az Atya előtt. "Atyánk, bocsáss meg a házastársamnak, mert nem tudja, mit cselekszik." És szüntelen áldozatként odaadjuk magunkat házastársunkért, és vissza nem vesszük magunkat soha, még gondolatban sem.
.jpg)
Próbáljuk meg megtalálni a módját házasságunk ünneplésének. Ki kellene alakítani a házasság szentségének is a liturgiáját. Imádkozhatunk például így:
"Atyánk, Te vezettél minket egymáshoz, Te kötötted össze a szívünket. Egymás számára gondoltál ki bennünket, hogy keresztény házasságot és családot alapítsunk. Az utóbbi időben is elhalmoztál ajándékaiddal: …….. (itt soroljuk fel ezeket).
Most újból a férjemet/feleségemet választom Isten szent színe előtt. Újból neki ajándékozom magam, még ha fáj is a szeretet."
A fájdalmat, az áldozatot ajándékozzuk oda a Szűzanyának. Ez a megújított életáldozat a legmélyebb dolgok egyike - méltó a szentség elnevezésre. Majd adjuk szeretetünknek jelét, például a házastársi együttléttel. Elevenné kell tennünk a házasságunk szentségi kegyelmeit, és ezt azzal érhetjük el, ha ismétlődően megújítjuk házassági ígéretünket.
HÁZASSÁGUNK FELAJÁNLÁSA A SZŰZANYÁNAK
Szűzanyánk, a mai napon Szeplőtelen Szíved oltalmára bízzuk házasságunkat. Őrizd meg, segítsed, hogy mindig, minden kísértés és küzdelem ellenére növekedjen az egymás iránti hősies szeretetünk, hogy házasságunk jel lehessen ebben a kihűlő szeretetű világban. Felajánljuk szent matrimóniánkat minden házasságért a földön, elfogadva és hálát adva minden nehézségért és minden örömért, melyet a Mennyei Atya nekünk ajándékoz. Ámen.
A képen: Szűz Mária és Szent József házassága
| Nyomtatás 
x
csodás
Most újból a férjemet/feleségemet választom Isten szent színe előtt. Újból neki ajándékozom magam, még ha fáj is a szeretet.”
Gyönyörű!
Az utolsó kép és alatta a felirat hamis. Soha nem kötött házasságot Szűz Mária és Szent József. Közöttük pontosan jegyesi kapcsolat volt, mivel a házasságban testben is egymásnak ajándékozzák egymást a házasulandó felek.
Fenti kép és alatta lévő felirat ezért támadja Szűz Mária szüzességének dogmáját is. Szűzanya szűz maradt Jézus születése után is. Szűz Mária a Szentlélek mátkája és Őáltala fogant a Megváltó Krisztus. Szent József pedig jegyese maradt és Krisztust édesapai szeretettel nevelte és szerette, Máriát pedig jegyesként szerette de soha nem érintette feleségként.
Draga ichtys!Sosem hallottal a Szent Jozsef-hazassagrol?Pl.:Szent Imre is szuzen elt felesegevel.Az angyal pedig ezt mondta:Jozsef,David fia,ne felj attol,hogy felesegul vedd Mariat,…Jozsef erre felebredt almabol,s ugy tett,ahogy az Ur angyala parancsolta.