Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

<< 8/36 – A kórházban

Hallgassák csak, mi történt.

Amikor ebben a borzalmas helyzetben voltam a kórházi műtőasztalon, micsoda ijedtség!

Egyszerre csak azt látom, hogy valóban vannak démonok. És most eljöttek, hogy magukkal vigyenek.

Magam előtt láttam ezeket a félelmetes ördögöket. Nem olyanok voltak, mint amilyeneket a földön képzeltünk. Borzalmasabbak.
 
Láttam, ahogy kijöttek a műtő falából. Egész normális megszokott embereknek tűntek, de ijesztő, szörnyű volt a tekintetük.
 
Győlölet sugárzott a szemükből. Egyszerre megértettem, hogy az adósuk vagyok. Azért jöttek, hogy behajtsák a tartozásom, mert a bűnök ajánlatát elfogadtam. Ezért fizetnem kellett, s az ár én magam voltam.

Eladtam a lelkem az ördögnek, üzleti kapcsolatba kerültem vele.

Bűneimnek következményei voltak. A bűnök a Sátán tulajdonai, nem adja grátisz, fizetni kell értük. Az ár mi magunk vagyunk. Ha tehát vásárolunk a boltjában, ki kell fizetnünk az áru értékét. Ennek legyünk tudatában!

Egyszerre csak minden bűnöm, amit az utolsó szentgyónásom óta elkövettem, életre kelt. Minden bűnért fizetni kell, fizetünk lelkiismeret furdalással, belső békénkkel, egészségünkkel…

És ha törzsvásárlók vagyunk a Sátán szupermarketjében, és mindig csak az ő boltjában vásárolunk, végül magunkkal fizetünk. Az övéi leszünk. Eladjuk neki a lelkünket. De a főhazugság, az ördög legnagyobb trükkje, hogy ő csak a mesében van, egyáltalán nem igaz.
 
Ezek a szörnyű sötét alakok körülvettek, és világos volt, hogy azért jöttek, hogy magukkal vigyenek. El sem tudják képzelni azt az ijedtséget, azt a borzalmas félelmet, hogy az intelligenciám, a magas szellemiségem, a tudásom, az akadémiai címem, a végzettségem semmit sem segítettek! Teljesen értéktelenek voltak.

A bűnök tehát lehúznak a mélybe, egészen a „hazugság atyjához”.

De ha mi sajnálatos mulasztásainkat és bűneinket (amikért fizetnünk kell), a bűnbánat szentségében Isten elé visszük, akkor Isten fizet helyettünk. Isten saját vérével és életével fizetett a keresztfán. Minden alkalommal így van ez, ha vétkezünk. Krisztus megszabadít minket a pokol kínjaitól, amit mi érdemeltünk ki, és amiért mi tartozunk a bűnök tulajdonosának.

Jézus Krisztus megváltott minket. Jogot adott nekünk az Ő országához, az Ő életéhez, mert Ő minket Isten gyermekeivé tett.

És akkor jöttek ezek a sötét lények, hogy engem, mint tulajdonukat elvigyenek. Láttam őket, amint kijöttek a falból, és odajöttek hozzám. Sokan voltak, és hirtelen körülvettek. 

Kifelé normálisnak néztek ki, de a tekintetükből gyűlölet, ördögi gyűlölet áradt. És lélektelenek voltak, belül kiégettek. Megborzongtam, rettegtem tőlük, rögtön teljesen világos volt, hogy ezek démonok.

Megértettem, hogy értem jöttek, mert tartozom nekik. A bűnt nem adják ingyen. Az ördög legnagyobb csalása és hazugsága az, hogy elhiteti az emberekkel, hogy nem létezik. Ez a stratégiája, s így azután mindent elhitethet és megtehet velünk, amit csak akar ez a hazug!
 
Félelemmel eltelve ekkor felfogtam: tehát mégiscsak van ördög. Már kezdtek körülvenni. El akartak vinni. El tudják képzelni a félelmemet? Színtiszta horror volt!

Az egész tudományom, észbeli képességeim és társadalmi helyzetem semmit nem számítottak. Forogni kezdtem a földön, el akartam menekülni. A testemre vetettem magam, vissza akartam bújni a testembe, de az már nem fogadott be. Leírhatatlanul rettegtem.
 
Futni kezdtem, ész nélkül menekülni. Nem tudom, hogyan, de átjutottam a falon. Nem akartam mást, csak el onnan – a falon át mentem és egy ugrással a semmibe kerültem. Egy alagút belsejébe jutottam, amely hirtelen odakerült elém, és lefelé vezetett.

Először még volt egy kis világosság. Olyan fények voltak, mintha egy lépben lennék, és nyüzsögtek a lények, mint egy méhkaptárban. Nagyon sok ember volt itt, öregek, férfiak és nők és vad sörényüket lobogtatva hangosan, durván kiabáltak és csikorgatták a fogaikat.

Egyre lejjebb kerültem a földbe, megállás nélkül kerültem egyre lejjebb, hiába próbálkoztam szüntelenül kijutni valahogy. Egyre kevesebb lett a fény, és egyre nagyobb a sötétség.

Addig csúsztam ebben az alagútban, míg teljesen sötét nem lett. Tehetetlenül merültem el egy olyan sötétségbe, amilyen a földön nincs, emberi szavakkal nem lehet leírni. Fölül teljesen világos volt, lejjebb egyre sötétebb. El tudják képzelni, milyen öröm ért, amikor fent, a fényben megláttam anyámat?! Ő egészen világos volt. Már évekkel azelőtt meghalt.

Hirtelen megértettem, hogy az a fehér köntös, amibe anyám fel volt öltöztetve, hogy úgy ragyogott, mint a nap – azoktól a szentmiseáldozatoktól lett ilyen, melyeken életében részt vett.

Nem volt lehetőségem anyámhoz menni és nála maradni. Védtelenül merültem be a sötétségbe, amelyhez nincs hasonló. A föld legsötétebb éjszakája is déli világosság ehhez képest. Ott a sötétség szörnyű fájdalmat, horrorfilmbeillő rettegést, és szégyent okoz. Minden rettenetesen bűzlött.

Egyre több ijesztő figurát és lényt tudtam megkülönböztetni – olyan csúfak voltak, hogy el se tudják képzelni.

A bűnök, kedves testvéreim az Úrban, nyomokat hagynak a lelkünkön. A nyomok megbélyegzik a lelkünket, mint sebek, égési hólyagok és formátlan lyukak.

A legszörnyűbb felfedezés az volt számomra, hogy a borzalmas bűz belőlem árad! Mennyi pénzt adtam ki életemben illatszerekre, légfrissítőkre, mert gyűlöltem a kellemetlen szagokat. Megállapítottam, hogy a sok szörnyű bűnöm nem a lelkemen kívül volt, hanem a bensőmben, a lelkemben, és onnan árasztotta a kibírhatatlan bűzt.

Mindjárt láttam egy démont, egy csúnya bestiát, aki az én bűneimmel volt megbélyegezve. Amint anyám az Úr fényes ruhájába volt öltöztetve, úgy engem fekete szemeteszsákba öltöztetett be a bestia, maga az ördög.

Ebben az állapotban jutottam el egy lápvidékre, ahol sokan nyakig süllyedtek a lápba és nyögtek. Azt láttam, hogy ez a láp a bűnös szexuális kapcsolatok és perverziók magömléseiből áll, amiért mi, emberek a földön vagyunk felelősek. Spermák milliói ömlenek ki minden magömlésnél.

Azt a nemi aktust, amely szentségi házasságban történik, Isten megáldja. Ennél az aktusnál maga Isten van jelen ebben az életre szóló kapocsban, mint harmadik. Ez a Szeretet, mellyel minden házastársi nemi aktus meg van áldva és meg van nemesítve.

A szentség alapja nélkül a szexualitás csupán szórakozás, kielégülés, egoizmus. Ezért szenvednek ezek az emberek az ingoványban, amit ezen a világon féktelen szenvedélyükkel ők maguk hoztak létre. Mindenki, aki ilyen szentség nélküli, bűnös, házasságon kívüli nemi aktust folytat, ebbe a mérhetetlen büdös lápba kerül és kimondhatatlanul szenved miatta. Szégyelli magát tette miatt.

Ebben a lápban egyszer csak felfedeztem a papát, nyakig ült a bűzlő folyadékban.

Fájdalmat éreztem és hangosan felkiáltottam: „Papi, mit csinálsz te itt?”

Apám síró hangon válaszolt: „Lányom, ó, lányom, a házasságtörés, a hűtlenség…”

Ha egyszer ezt önök is átélik, talán emlékezni fognak a szavaimra. Azt tudom önöknek mondani, hogy a legfájdalmasabb mégis az embereket szerető Istent látni, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres minket. Mennyire szenved ez a szerető Isten a bűneink miatt…!

Ott mutatták meg nekem, milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. És hogy megvetettem ezeket az embereket. Ordenáré megjegyzésekkel illettem ezeket a szent életű embereket. Az apácákat a következő kifejezésekkel illettem: „szent tyúkok”, „kielégítetlen vén satrafák”, „szentnek mutatkozó, örökké klimaxos nők, akik az Úristen lábujjait nyalogatják, és fogalmuk sincs az emberek problémáiról” – íme csak néhány a legártatlanabb elnevezések közül, amiket mondtam rájuk.

Tudják, odafent, mint egy nyitott könyvet – úgy látjuk az egész életünket, minden pillanata fel van jegyezve. Nemcsak a szavak, amiket mondunk, hanem amit közben gondolunk, minden ott áll előttünk feketén-fehéren. Gyakran elborzasztó a szavaink és gondolataink különbsége.

Elkövetett bűneink nemcsak számunkra, hanem környezetünkben is következményekkel járnak, ezek romlott gyümölcsök, melyek körülöttünk minden egészséges gyümölcsöt megfertőznek, és romlásnak indítanak. Nagy fájdalom a másik világban, amikor meglátjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem meglepően széles körben rombolnak, és megmérgeznek mindent.

Ha tehát a bűnöket továbbadom, akkor mi lesz? – Ki áll hozzánk legközelebb? A gyermekeink. – Sajnos először a gyermekeimnek, a családomnak ártok vele.

Most hallgassatok ide, ne engedjétek el a fületek mellett: Ha az ember súlyos bűnt követ el, az ördög kezébe kerül, aki kényszeríti, mint egy pénzbehajtó, hogy írjon alá egy váltót, amely rögtön az övé lesz. A legszomorúbb az, hogy a Sátán hozzánk intézett első megrendelése így hangzik: „Most menj, és hozzál ide mindenkit, aki téged körülvesz, és akivel kapcsolatban állsz!”

Az az anya, aki gyűlöl valakit és különböző dolgokat terjeszt embertársairól, vagy az az apa, aki erőszakos, vagy alkoholista, aki mindig részegen jön haza, vagy nem okoz neki problémát, hogy elvegye a másét: közvetlen környezetét, a saját gyermekeit teszi tönkre. Visszaélés a szülői tekintéllyel, ha a gyermekeket nevelő szülők ezzel a magatartásukkal rossz példát adnak gyermekeiknek.

Csak a templomi szentségek segítségével lehet ezt az ördögi kört, mely generációkat köt össze, összezúzni. Csak a szentségek kegyelme és az ima ereje tudja kiszorítani és kizárni ezeket a bűnöket.

♦♦♦

Feneketlen sötétség volt.

Minden élt és mozgott. Miután tehetetlenül kicsúsztam az alagútból, hirtelen egy nyílt helyre értem. Kétségbe estem, s megpróbáltam vasakarattal elmenni innen.

Ugyanolyan akarat volt ez, mint régen, amikor el akartam érni valamit. De ebben a helyzetben ez a vasakarat egyszerűen nem működött, semmit sem ért. Fogoly voltam és nem tudtam szabadulni. Régi elképzelésemből és álmaimból semmi sem maradt. Hirtelen egészen kicsi, jelentéktelen lettem.

Akkor megnyílt a föld alattam.
Úgy nézett ki, mint egy óriási száj, egy nagy pofa, egy torok.

A föld élt, rengett!!!

Mérhetetlenül üresnek éreztem magam és alattam olyan félelmetes szakadék tátongott, amilyet leírni sem lehet. A legszörnyűbb pedig az volt, hogy itt Isten jelenlétéből és szeretetéből semmi nem volt érezhető. A reménynek még szikrája sem volt. Erre a lyukra az volt jellemző, hogy megállíthatatlanul szippantott lefelé.

Halálra rémülve üvöltöttem, amikor láttam, hogy nem tudom elkerülni a zuhanást, és a mély sötét szakadatlanul húz lefelé.

Ösztönösen tudtam, ha lezuhanok, soha többé nem jutok vissza, lejjebb és lejjebb fogok zuhanni. Ez a lelkem, a szellemi lelkem halála volt. Örökre elveszek.

A leírhatatlan borzalom közepén, amit az alattam tátongó szakadékban átéltem, egyszercsak megéreztem, hogy Szent Mihály arkangyal megfogja a lábam. A testem fejjel előre beleesett a lyukba, de ő tartotta a lábamat.
 
Szörnyű fájdalom járt át és nagyon féltem. Miközben a szakadék fölött lógtam, a démonok még azt a kevés fényt is zavarták, ami a lelkemben maradt, és rám rontottak.

Ezek a csúf kreatúrák olyanok voltak, mint a sötét lárvák, vérszívók, akik még ezt a kevés fényt is ki akarták írtani a lelkemből. Képzelhetik az undoromat és iszonyomat, amikor ezek rámmásztak.
 
Ordítottam, mint az őrült, ordítottam. Ezek a szörnyek égettek. Ó, testvéreim az Úrban, ez a Valódi Sötétség. Ez a győlölet, amely éget, amely ránk tekeredik, kizsákmányol, kiszipolyoz. Ezt a horrort nem lehet szavakkal leírni.
 
>> 10/36 – A házasság szentsége

 
Gondold el, hogy minden újságért fizetni kell, mi is várjuk a te önkéntes adományodat, ha meg tudod engedni magadnak :-)
> a metropolita.hu NEM ENGEDÉLYEZ reklámokat
> vannak terveink új oldalak létrehozására: kifejezetten a papi hivatásról, illetve imakampány oldal, ahova beírhatjátok sürgős szándékokat és válaszhattok imaszándékot (hasonlóan az adományoldalakhoz..)
> EGYETLEN anyagi forrásunk a ti adományotok
Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük adományozási szándékát

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Összes adomány: 1500Ft

Hasonló bejegyzések

16 hozzászólás

  1. Szegő Dominika

    Engem nagyon meghatott ez a történet és nagyon is érdekesnek találom,mert bemutatja hogyan megyünk el a pokolba vagy a mennybe……

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.