Register
A password will be e-mailed to you.
Keresés
Home

Csizy Judit fizikus idén töltötte be a 40.évét, férje nagyon sikeres vállalkozó, nemrégiben szerepelt a 50 legsikeresebb fiatal üzletember listáján. 4 fiút nevelnek, életüket áthatja a Jézusba vetett hit. Több alapítványuk segíti a társadalomban hátrányosan élőket, emellett Judit egy budapesti katolikus gimnázium kémia – fizika szakos tanáraként dolgozik, tagja a Regnum Christi apostoli mozgalomnak és a Pure Fashion Magyarország Divatmisszió vezetője.

Mióta vagy férjnél?
Nyáron leszünk 20 éves házasok és mostanában sokszor nevettünk össze a férjemmel, hogy lassan több időt töltöttünk együtt, mint külön, de olyan ez a 20 év, mintha pillanatok alatt elrepült volna. Amikor relativitáselméletet tanítok az iskolában, mindig elbeszélgetünk a diákjaimmal a lelki relativitásokról is, jelen esetben arról, miért érezzük úgy, hogy cammog az idő, ha rosszul érezzük magunkat és miért kezd repülni rögtön, ha boldogok vagyunk? Hát nekünk eddig igencsak repült!

A 4 fiú (18, 17 és 11 évesek)nevelése nyilván nagyon lekötötte az energiátokat. Ráadásul az elmúlt 10 évben a férjeddel indított vállalkozásotok kiemelkedően sikeres lett. Mennyire volt nehéz ez az elmúlt 15 év?
Röviden válaszolva: nagyon, de nem bántuk meg sem a küzdelmeket, sem az áldozatokat, amiket akár a vállalkozásunk, akár a kapcsolatunk, a családunk sikeréért kellett meghoznunk. Mivel az időm legnagyobb részét fiatalok között töltöm, hiszen mind a fiaim, mind a tanítványaim tizenévesek, így látom, mennyivel értékesebb számukra, mennyivel jobban megbecsülik azt, amiért megdolgoztak, amiért küzdöttek és vágyakoztak, mint ami az ölükbe pottyant. És ez később sem változik, sőt…

Férjed segít/segített a gyereknevelésben?
Igen, ő nagyon jó apja a fiúknak, igyekszik hiteles lenni számukra. Ez nem mindig megy tökéletesen, mert nagyon nehéz családi körülmények között nevelkedett, de pont ezért tartja különösen is fontosnak, hogy neki viszont jó kapcsolata legyen a fiaival, mindig bizalommal fordulhassanak hozzá. Nemrégiben hallottam egy érdekes felvetést az apa-gyerek kapcsolatról. Sok családfő azt hiszi, hogy az a dolga, hogy előteremtse családja számára az anyagiakat és ezzel „letudta” a kötelezettségeit, pedig nem az a lényeg, hogy valaki a családjáért éljen, hanem az, hogy a családjával! Bármit harsognak is a reklámok, fontosabb egy gyerek számára, hogy minőségi időt töltsön a szüleivel (pl.: együtt kiránduljanak, vagy egy jó kártyacsatát játsszanak) , mint az, hogy többet robotoljanak és így megvehessék neki a legdivatosabb játékcsodákat. Még akkor is így van ez, ha a kedves gyermekünk sem ért vele egyet.
Amikor a nagyfiaink születtek, én még egyetemre jártam (a legnagyobb harmadéven, az ikrek ötödéven születtek) és az utolsó félévet csak úgy tudtam befejezni a három gyerekkel, hogy a férjem ment el GYES-re, mert ő előttem végzett egy évvel. Kicsit furcsa volt neki eleinte a sok pelenkázás és babaetetés, de ezáltal megértette, mit jelent a picikkel otthon lenni és annyira közel került a fiúkhoz, hogy ennek a jótékony hatását a mai napig is érezzük. (Néhány hónap GYES-t szívesen javasolnék minden apuka számára, mert egészen megváltozik tőle a gondolkodásuk, a családjukhoz való hozzáállásuk!)

Nem hiányzott a munka, a karrier a gyerekek mellett, hiszen egyetemet végeztél?
Az ELTE Természettudományi Karán végeztem a kémia-fizika szakot, de mindig csináltam valamit a gyerekek mellett. Eleinte, amikor közösen építettük föl a vállalkozásunkat, akkor elsősorban otthonról végezhető munkákat, de mindig szerettem volna gimnáziumban tanítani, fiatalokkal foglalkozni, így amikor megerősödött a cégünk, és a gyerekek is kicsit nagyobbak lettek, már elmehettem végre tanítani, amit mindig is a hivatásomnak éreztem. A karrier számomra egyrészt közös a férjemével (és ezt ő is így gondolja), másrészt viszont a gyerekeim és a tanítványaim fejlődését, lelki és szellemi kibontakozását is sikerként élem meg, hiszen azon is múlik a dolog, hogyan tudom őket ebben segíteni.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz lemondani néhány dologról szakmailag. Ilyen volt az, amikor hívtak vissza az egyetemre egy olyan munkára, ami nagyon érdekelt volna, vagy az egy éves Sorbonne ösztöndíj, amire a gyerekek miatt nem tudtam elutazni és persze most is le kell mondanom a családom miatt sok mindenről, amit még fontosnak tartanék és szívesen is csinálnék, de hát valamit valamiért…
Ha egészen a dolgok mélyére nézünk, számomra az a legnagyobb karrier, ha megtalálom és meg is tudom valósítani azt, amire Isten hív, amilyen feladatokat Ő szán nekem.

Mindig családanyának készültél?
Nem, igazából tudatosan nem is készültem annak, mert annyira gyorsan jött minden. 20 évesen házasodtunk és még nem voltunk 23 évesek, amikor már három kis lurkónk volt. Persze ezt nem egészen így terveztük, de „ember tervez, Isten végez”, ahogyan mondani szokták. A mi esetünkben a nehézségek ellenére azért is jó, hogy így történt, mert én tényleg nem vagyok egy otthonülő anyatípus és mivel az összes fiú eléggé problémás kisgyerek volt, így hamar inamba szállt volna a bátorság, hogy újabb babákat vállaljunk.

Egyházi iskolába jártál?
Nem, a József Attila Gimnáziumba jártam Budapesten. Az osztályunkban négyen voltunk vallásosak, amikor odakerültünk és több, mint a fél osztály, amikor elballagtunk. Ez több tanárunknak és az iskola szellemiségének is köszönhető volt, és azt se felejtsük el, hogy amikor gimibe jártam, még dúlt a szocializmus. Az egyházi iskolákon kívül is volt és van olyan keresztény értékrend, amely vonzó a fiatalok számára.

Milyen hatásra tértél meg? Mióta hiszel Isten létezésében?
Mindig is hittem Isten létezésében, de megtérésnek azt nevezném inkább, amikor tudatosan dönt az ember arról, hogy Őt teszi az élete középpontjába, mindent igyekszik alárendelni Isten akaratának, teljes szívvel szeretné Isten országát építeni az élet minden területén. Ehhez már egy megalapozott döntés szükséges. Ezért is vallom, hogy csak az tudja Istent igazán szolgálni, aki szereti őt, de szeretni viszont csak akkor lehet valakit, ha már eléggé megismertük. A legfontosabb tehát minél jobban megismerni Öt ahhoz, hogy dönteni tudjunk. Megismerhetjük Istent a Bibliából (melynek nem véletlenül szenteltek most a történelmi egyházak egy egész évet), az emberi kapcsolatokból, példákból, de akár a természet szépségein keresztül is közelebb juthatunk hozzá. Az én szüleim vallásosak és a fiaimat is keresztényeknek nevelem, de nem véletlenül mondják, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. Mindenki csakis maga dönthet arról, hogy Vele szeretné leélni az életét, vagy nélküle. Erről szól a szabad akarat.

Számodra mi bizonyítja, hogy Isten létezik és hogy van élet a halál után?
Számomra minden, de ez mindaddig hitkérdés marad, ameddig meg nem halok és magam meg nem tapasztalom. Most lehetne itt az ismert, nagy Istenbizonyítékokra hivatkozni – gondolok itt pl.: Aquinói Szent Tamásra – de ha ezekkel meg lehetne győzni a kételkedőket, már rég megtették volna. Egyébként nekem nagyon tetszik, hogy ebben is dönthetünk, Isten nem csinál belőlünk madzagon rángatott marionettbábukat és annak ellenére, hogy vágyik a szeretetünkre, csak az értékes számára, amit önszántunkból adunk.

Te fizikus vagy. A fizika materialista tudomány. Ezt hogyan tudod összeegyeztetni a teremtés-elmélettel, egyáltalán a hittel?
A fizika annak a világnak az összefüggéseivel, törvényszerűségeivel foglalkozik, amit Isten teremtett. Minden kis zugában ott van Alkotójának az ujjlenyomata. Nem véletlen hát, hogy a nagy fizikusok túlnyomó többsége Isten-hívővé lett, ha eredetileg nem is volt az. Vannak persze ellenpéldák és ha már a teremtéselméletet kérdezted, pont egy ezzel foglalkozó, zseniális angol kozmológust, Stephen Hawking-ot szoktam példaként felhozni a diákjaimnak is. Ő megszállottan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehet bebizonyítani, hogy nincs feltétlenül szükség Isten létének elfogadására, a világegyetem létrejöttének magyarázatához. A furcsa a dologban az, hogy a jelenleg tudományosan is elfogadott keletkezési elméletet, az ú.n. „Nagy Bumm elméletet” az Egyház is elfogadja és ha valaki az egész életét annak bizonyítására szenteli, hogy nincs Isten, akkor számára nagyon fontos az Isten, különben mit izgatná magát emiatt. Ezt egyébként sok embernél tapasztaltam. Minél kitartóbban és provokatívabban bombáznak az Isten-ellenes érveikkel, annál biztosabb, hogy őszintén válaszokat keresnek a kételyeikre, bizonytalanságaikra, mert már hallják Isten halk kopogtatását, aki bebocsátást kér, de nem ront ajtóstul a házba.

Miért pont a katolikus egyház hitét fogadtad el, hisz annyiféle vallásból választhattál?
Mondhatnám, hogy az egész családom katolikus és természetesen adódott, de ez csak féligazság lenne. Kamaszként sok egyházat megnéztem, sőt néhány szektában is jártam, mert érdekelt, mit miért csinálunk és miben különbözünk egymástól. Ebben a kérdésben egy angol író-újságíró a példaképem, G.K. Chesterton, aki nem sajnálta az időt és a fáradságot, hogy utánajárjon annak, mit hisz és mit nem, mivel tud azonosulni és mivel nem. A keleti vallásoktól kezdve a zsidó-keresztény hit gyökereiig mindent áttanulmányozott és ahogyan ő fogalmazott: fölépítette a saját hitének katedrálisát. Amikor a jól végzett munka örömével kilépett a „tervezőasztal” mellől az utcára, akkor vette észre, hogy amit ő nagy munkával létrehozott, már ott áll kétezer éve és úgy hívják: Katolikus Egyház.

Mi a véleményed a napjainkban terjedő ezotériáról? Van, amit el tudsz fogadni belőle?
Az ezotéria elterjedése számomra azt jelenti, hogy az emberek vágynak a természetfeletti után és valójában Isten után. Nem akarják elfogadni azt, hogy a véletlenek furcsa egybeeséseként jöttek létre és az életük értelme csak annyi, hogy felnőnek, gondoskodnak az emberi faj fennmaradásáról, szenvednek és küzdenek, néha talán kicsit boldogok is, aztán meghalnak és egy-két generáció után már azt sem tudják, hogy valaha léteztek. Nagyon szomorúnak találom, hogy lassan tömegek élnek az emberek Isten utáni vágyából és sokszor a tájékozatlanságuk, vagy megtévesztésük miatti kiszolgáltatottságukból egész üzletágat építettek föl. Az, hogy sokan képesek elképesztő összegeket költeni a jóslástól kezdve az okkult könyvek és tárgyak vásárlásán keresztül az önjelölt mesterek kuruzslótanfolyamaiig minden effélére, számomra megdöbbentő és elgondolkodtató.
A hit ugyanis Isten ingyenes ajándéka. A fogyasztói társadalomban talán nehéz elképzelni, hogy ugyan milyen értéke lehet annak, ami ingyenes, de azért ha őszintén magunkba nézünk, tudjuk, hogy a legértékesebb dolgokat nem lehet pénzért megvenni.
Fizikusként itt el kell mondanom azt is, hogy az ezotéria egyes ágaiban összekeverik, vagy szándékosan összemossák a határokat az anyagi és a szellemi világ között. Mit értek ez alatt? Már középiskolában is tanítjuk az anyag kettős természetét, vagyis azt, hogy megjelenhet részecske-, illetve hullámtermészetben is. A fizikai erőterek, mint pl.: a mágneses, vagy az elektromos tér, vagy a hozzájuk tartozó energiák szintén az anyag speciális megnyilvánulási formái.
Ezt nem lehet összekeverni a szellemi világgal, melynek észlelésére nincsenek érzékszerveink, vagy hi-tech műszereink, de mivel az ember egyben anyagi és szellemi lény is, ezért mégis kapcsolatba tudunk kerülni a szellemi világgal. Ennek módszerét már évezredek óta ismeri az emberiség és úgy hívják, hogy imádság, melyhez nincs szükség misztikus kövekre, ingákra, füstölőkre, vagy egyéb okkult tárgyakra, csak hitre, nyitott szívre és alázatra. Ez utóbbiak „beszerzését” nehezíti, hogy nem kaphatók a boltokban, viszont nem is kerülnek pénzbe.

Szerinted muszáj hinni valamiben az embernek a 21.században?
Egyáltalán nem muszáj, de pont az előző kérdésedben vetetted föl az ezotéria térhódítását, vagyis egyre többen jönnek rá, hogy szükségük van a hitre, különben nincs értelme az életüknek. A magyarokra egyébként nagymértékben jellemző az individualizmus, ami a vallás terén is megnyilvánul, vagyis sokan vallásosak „a maguk módján”. Annál nagyobb értéke van tehát az egységnek, ha sikerül egy csapatot, egy közösséget létrehozni egy közös, jó ügy érdekében és nem mindenki a saját kis pecsenyéjét sütögeti. Sajnos azonban többeknek áll érdekében az „oszd meg és uralkodj!” elvét alkalmazni, mint az „egységben az erő”-ét.

Mit gondolsz a lélekvándorlásról? A buddhizmusról?
A katolikus hittel ellentétes a lélekvándorlás tana, de ettől függetlenül is elfogadhatatlan a számomra. A buddhizmus egy teljesen más kultúra és más társadalom vallása, amely komoly mértékben épül ezekre a gyökerekre. Ezért sem értem teljesen azokat, akik európai emberként úgy választják ezt a vallást, hogy hiányoznak az alapjaik, a gyökereik. Egy ismerősöm többször is fölvetette azt a kérdést, hogy a keresztény hit szerint üdvözülhetnek-e a buddhisták. Nem ismerem túl jól a buddhizmust, de már annyit nyaggatott ezzel a kérdéssel, hogy utánanéztem a hivatalos egyházi álláspontnak és a válasz egyértelműen igen. Sok más vallású barátom, ismerősöm van és szoktak is viccelődni vele, hogy a katolikusok fallal vannak körülvéve a Mennyországban, hogy azt hihessük, csak mi vagyunk ott .

Számodra mit jelent a házasság? Hogyan éled meg a nőiességedet a mindennapokban?
A házasság számomra egy hármas egység: Isten, a férj és a feleség egysége. A házasság akkor működik jól, ha mindig fontosabb számomra a társam boldogsága, mint a sajátom. Arról ugyanis ő gondoskodik. Az ember társaslény, így nem képes arra, hogy saját magát boldoggá tegye. Ki vagyunk szolgáltatva egymásnak és így rákényszerítve arra, hogy bízzunk egymásban. Ezt az ősbizalmat próbálják most társadalmi szinten kiölni belőlünk, melynek sajnos már sok-sok következményét is látjuk. Felbomló házasságok, szétesett családok, apakép nélkül felnövő fiúk és még sorolhatnám. Néhány országban viszont szerencsére már rájöttek erre, no és arra is, hogy nagyon hátrányos a társadalmi szintű bizalmatlanság (gondoljunk csak bele, ha senki sem hiszi el, hogy az ország vezetése a javát akarja, az adóját jó és szükséges célra fordítják, vagy a rendőrei tényleg a rendet őrzik, abból anarchia lesz), szóval ezekben az országokban (pl.: Dániában) kifejezetten bizalomépítő intézkedéseket hoztak és ennek komoly gazdasági haszna is van, pl.: több adót fizetnek be. Mi még sajnos nem itt tartunk.

A nőiességemet minden területen próbálom megélni, bár azt a férjem is elismerte, hogy nincs könnyű dolga a nőknek. Legyünk egyszerre jó intellektuális társak, megbízható, jó barátok, jó édesanyák, a családunk lelki középpontjai és természetesen jó szeretők. Ez tényleg mindennapos odafigyelést igényel és még így sem működik tökéletesen, legalábbis nálam. Vagyis kihívás a köbön!

Sminkelsz, hordasz magassarkú cipőt, vagy egyáltalán nem törődsz a testeddel?
Ezt most úgy kérdezted, mintha nem is lenne átmenet. Persze, hogy törődöm a testemmel, hiszen elég érdekes példakép lennék a lányok számára a Divatmisszióban egy elhanyagolt, slampos külsővel. Őket is arra tanítjuk, hogy testünk a Szentlélek temploma, amit ápolni, gondozni, szépíteni kell.
Magassarkú cipőt egyszer próbáltam hordani (mert nagyon szépnek és nőiesnek tartom), de mivel nem értem utol benne a szétszaladó csemetéimet és az egyik emiatt majdnem egy autó alá esett, ezért erről gyorsan letettem. Talán nemsokára újra eljön az ideje, de csak módjával, a tűsarkakkal ugyanis hadilábon állok, mert mindenbe beszorulnak. Sminkelni is szeretek, de azért annak örülök, hogy nálunk még ki lehet menni az utcára smink nélkül, mert Amerikában olyan, ha valaki elmegy otthonról „make-up” nélkül, mintha nem öltözött volna föl tisztességesen.
Az viszont nem tetszik, ha a fiatalok 10-20 évvel idősebbnek néznek ki a sok festék miatt, vagy az iskolában jelenik meg valaki estélyi sminkben. Tudom, hogy sok határ mára elmosódott, de szerintem jó, ha ruhában is és sminkben is különbséget teszünk a hétköznapok és az ünnepnapok között.

Mi a véleményed a plasztikai sebészetről?
Nagyon jónak tartom, hogy lehetőséget teremt egy emberhez méltó életre azok számára, akik valamilyen baleset, vagy születési rendellenesség miatt plasztikai műtétekkel hozhatók csak rendbe. Az viszont iszonyú ciki, amit egy közgazdasági szakközépiskolában tanító kolléganőmtől hallottam, miszerint a végzős osztályokba járó lányok többsége szilikonmellekre vágyik és attól érezné magát eléggé nőiesnek. Egy ismerősöm is csináltatott magának, annak ellenére, hogy a barátja nem szerette volna. Milyen értékrend-torzulás ez, hogy attól igazán nő valaki, hogy szilikonmelle van? A fiatalító műtéteket akkor már jobban meg tudom érteni, de megnézném azt, hogy jobbak lettek-e a „megfiatalítottak” kapcsolatai, összefügg-e a boldogságuk a ráncaik számának időleges csökkentésével?

Szerinted mi az oka, hogy tönkremennek a házasságok, a családok szétesnek?
Erről már beszéltem, de talán annyit hozzátennék, hogy az emberek kétségbeesetten keresik a boldogságot, de teljesen félrevezetik őket arról, hogyan is találhatják meg. A média felelőssége ebben elvitathatatlan, mert ha azt sulykolják az emberekbe, hogy a kapcsolatok is olyanok, mint a fogyasztási cikkek, miszerint használd, ameddig jólesik, aztán dobd el és vegyél újat, akkor nincs min meglepődni. Milyen házasság lesz az, melyet már úgy kötnek meg, hogy legfeljebb elválunk, ha nem jön össze a dolog? Így nem lehet hosszú távra tervezni, nem is érdemes komoly áldozatokat hozni.
Ha pedig nincsenek boldog, példaértékű, vonzó házasságok, akkor mit találjon rajta követendőnek egy fiatal pár. Inkább össze sem házasodnak. Ez a tendencia lassan egész Nyugat-Európában és egyre jobban érezzük itthon is. Akkor lehet egyben tartani egy családot, ha nem sajnálják az ehhez szükséges áldozatokat, sőt ezeket szeretetből, örömmel hozzák meg, mert hosszútávon máshogyan nem megy.

Miért jó, ha valaki szűzen házasodik? Ez csak a nőknek előírás?
Szerintem mindenképpen jó, ha valami olyan dolgot tudsz adni annak, akit a legjobban szeretsz és akivel az egész életedet szeretnéd leélni, ami egyedi és megismételhetetlen. Vonatkozik ez nőre is, férfira is. Azonkívül az összehasonlítgatás sem szokott sok jóra vezetni. Ha valakinek fájó, rossz szexuális élménye volt előzőleg, az bizalmatlanná válik, valami összetörik benne, ahol viszont a házastárs nem nyújt rögtön olyan „csúcsteljesítményt” az ágyban, mint valamelyik elődje, az is csalódáshoz vezethet. Szerintem már egy csókból, egy ölelésből is kiderül, hogy egy nő és egy férfi passzolnak-e egymáshoz testileg, aztán meg előttük az egész élet, hogy mindent megtanuljanak, megtanítsanak egymásnak.

Mi a véleményed a férfi-női szerepek alakulásáról? Pozitív vagy negatív irányba haladunk?
Biztosan sokan észrevették már, hogy a világban tudatos átnevelés folyik, miszerint fogadjuk el mindenben a „másságot”, tartsuk természetesnek a homoszexualitást, egyre jobban mossák el a férfi és a nő közötti különbségeket. Ez nagyon nagy baj és megjegyezném, hogy erre már nagy kultúrák mentek rá, pl.: a Római Birodalom, hiszen megszűnik a társadalom természetes alapsejtjének, a családnak a létfeltétele. Persze kérdezhetnénk, hogy vajon kiknek áll ez az érdekében? Sajnos sokaknak, de mindannyian csak rövidtávon és a saját vélt érdekeik mentén gondolkodnak. Semmiképp nem szabad elítélni a homoszexuális embereket, de azért vonzó és követendő példaként sem volna szabad beállítani a homoszexualitást. Most ott tartunk, hogy lassan divattá vált, hogy a lányok csókolózzanak egymással, hogy rosszabbat ne is mondjak. A Szentírás teljesen egyértelmű ebben a kérdésben. Szerintem inkább abban kéne segíteni a fiatalokat, hogy a fiúk igazi férfiak, a lányok pedig igazi nők legyenek. Nemrégiben az egyik osztályomban beszélgettünk arról, milyen nőre is vágynak a fiúk és milyen férfira a lányok. Kiderült, hogy egészen mást képzeltek egymásról és persze minden erejükkel ennek a hamis elvárásnak igyekeztek megfelelni. Mondhatom, hogy mindannyiunk számára megdöbbentő volt.

Szerinted miért kell feláldoznia egyik embernek a másikért magát? Miért kell feladnunk a vágyainkat másokért? Minek, kinek jó ez?
Erről már beszéltünk és csak megerősíteni tudom, hogy egy szeretetkapcsolatban –legyen az Isten-kapcsolat, baráti, családi, vagy szerelmi kapcsolat- sosem szabad sajnálni azt, amit a másikért föláldozunk, mert „a szeretet az egyetlen, ami a tékozlás útján gyarapszik!” Viszont hozzátenném, hogy aki disznók elé szórja a gyöngyeit, az ne csodálkozzon, hogy eltapossák.

Mik a legfontosabb női és férfi tulajdonságok? Milyen a jó feleség, és a jó férj?
Erről a Lélek gyümölcsei jutnak eszembe: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Erről a kérdésről önmagában könyveket írtak már, de ha valaki ezen erényeket gyakorolja, abból jó nő, jó férfi, jó házastárs lesz és mellesleg boldog ember is. Számomra a legfontosabb az a férjemben, hogy mély hite van és nagyon férfias, számára pedig bennem, hogy mély hitem van és nagyon nőies vagyok.

Mi az alázat? Mire jó? Ha alázatos vagy, mindenki baleknak néz és kihasznál, nem?
Az alázat számomra a bizalom és a nyitottság erénye egyben. Mikor mernél közeledni, bizalommal lenni egy felfuvalkodott, öntelt hólyaghoz? Ha valaki igazi szeretet kapcsolatokra vágyik, az csak alázattal megy. A gőg a legmagasabb gát, ami Istentől és az emberektől elválaszthat minket. Különben ezzel a kérdéssel érzékeny pontomra tapintottál, mert nagyon szeretnék alázatosabb lenni, de nehéz. Nem azért, mert lenéznek, vagy kihasználnak, hanem azért mert sokszor nem érzem a határt az önbizalom és a gőg között. Ebben még sokat kell fejlődnöm!

Ti nem változtatok meg a pénztől és a sikertől? Könnyű úgy hálásnak lenni Isten iránt, hogy ti mindent megkaptatok az élettől, nem?
Biztos, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, mint házasságunk kezdetén, de az ember mindenképpen változik, csak nem mindegy, hogy milyen irányban. Szerintem jó, hogy nagy szegénységben kezdtük a közös életünket, mert van összehasonlítási alapunk és hálásak tudunk lenni mindazért, amit kaptunk, sőt megértőek azokkal kapcsolatban, akik alapvető dolgokban is hiányt szenvednek. A cégünk első ügyvédje azzal „fenyegetett” minket, hogy nagyon hamar sikeresek és gazdagok leszünk (ez bejött) és ezzel párhuzamosan el fogjuk veszíteni az összes barátunkat és majd újak lesznek…érdekből (no ez egyáltalán nem jött be). Az értékrendünk alapjai nem a pénztől függenek, így nem is változtatta meg a hiánya, vagy megléte. A több lehetőség, több talentum viszont nagyobb felelősséggel is jár és ezt sokan igyekeznek elfelejteni azok közül, akik ilyen helyzetbe kerülnek.

Ha van Gondviselés, miért van annyi rossz a világban, miért szenvednek az ártatlanok és a jószándékú emberek? Véleményed szerint miért van az, hogy legtöbbször a gátlástalan, felszínes és önző emberek aratnak le minden sikert és használják ki a többieket?
Isten csodálatosnak teremtette a világot és az emberre bízta, hogy uralkodjon rajta. Egy jó uralkodó, egy jó vezető felelősséggel gondoskodik a rábízottakról, a vezetés az egyik legmagasabb szintű és legnehezebb szolgálat. Azzal, hogy szabad akaratot kaptunk, felelősséget is kaptunk. Ha jól belegondolsz, a világban minden rendelkezésre áll, amire az emberiségnek szüksége van, csak éppen azok, akik arra kaptak talentumot, hogy gazdasági hatalomhoz jussanak, ezzel nem élnek az emberiség javára, hanem visszaélnek vele (tisztelet a kivételnek), közben viszont nem jutnak hozzá azokhoz a lelki értékekhez, amit esetleg egy szegényebb embertársuktól kaphatnának meg.
Tehát bármilyen fájó is belátni, a sok rosszról, a lelki és fizikai javak rossz elosztásáról kizárólag mi tehetünk. Nem keverhetjük ebbe a Gondviselést, mert Ő teremthetett volna robotokat is, akik biztosan végrehajtják az akaratát, de egy szabad akarat nélküli lény szeretni sem tud saját döntéséből. Mondhatod, hogy túl nagy ár volt ez egy kis szeretetért, de el sem tudjuk képzelni, mennyire szomjazza a világ Teremtő Istene a mi kis béna, emberi szeretetünket.

Szerinted csak a halál utáni életben osztanak igazságot? Te mit vársz a mennyországtól? Mi a halálon túli jövőképed”?
Jézus szerint: szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta azt a boldogságot, amit az Atya készített azoknak, akik Őt szeretik .Én hiszek neki és bízom a „fantáziájában”. Hallottam viszont egy jó hasonlatot ezzel kapcsolatban: ugye egy buli is akkor tud igazán jó lenni, ha ott vannak azok, akiket a legjobban szeretünk, akik a legfontosabbak nekünk, így mindenképp megpróbáljuk őket magunkkal hívni. A Mennyország a legszuperebb „buli”, de nem egyszemélyes ám! Hívnunk, vinnünk kell oda azokat, akik fontosak számunkra, hogy az örök boldogságban is együtt lehessünk.
Az igazság pedig egy elég relatív fogalom a világban. Gondoljunk csak az igazságszolgáltatásra, de mi is az igazság? Jézus azt mondja: én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem juthat az Atyához, csak általam. Tehát nem a halál utáni életben „osztják” majd az igazságot, hanem velünk, bennünk van, csak fel kell ismernünk és nem szabad összetéveszteni a világ igazságával, mert aki azt teszi, nagyot fog csalódni.

Mit jelent számodra a karácsony?
Isten végtelen alázatát és szeretetét, hogy mindenben fölvette a mi sorsunkat. A mi Mennyei Atyánk annyira szeret minket, hogy azt adta oda értünk, ami a legdrágább neki. Ez azért elgondolkodtató, nem?
A Karácsony körüli óriási vásárlási őrülettel és ajándékozással már kicsit gondban vagyok, mert fontosnak tartom a szeretetünk kifejezését a családtagjaink, barátaink felé, de ennek módját és mértékét nem volna szabad, hogy a reklámcégek és az őket megbízó üzleti csoportok érdekei határozzák meg. A legfontosabb az, hogy a lényegre figyeljünk. Régebben én is többször beleestem abba a csapdába, hogy többet foglalkoztam a „megfelelő körülmények” megteremtésével: a tökéletes karácsonyi vacsora elkészítésével, a tökéletes ajándékok beszerzésével és eközben nem maradt időm, energiám, figyelmem azokra, akikért az egészet tettem és akik jobban vágytak volna egy jó szóra, bíztatásra, egy beszélgetésre, mint egy csillivilli ajándékra.

Hogyan neveled vallásosan a gyermekeidet? Mi az, amit elvársz tőlük?
Legfőképpen példamutatással és odafigyeléssel. A fiatalok semmit sem vesznek komolyan, ami nem hiteles a számukra, így a szüleik értékrendjét is folyamatosan „tesztelik”. A másik, ami fontos, hogy igyekeztünk olyan baráti kört kialakítani a gyerekeink köré, akikkel együtt haladhatnak, egymást segíthetik ezen az úton.
Hogy mit várunk el tőlük ? Azt mindenképpen, hogy teljesítsék az állapotbeli kötelezettségeiket és becsüljék meg azokat a lehetőségeket, amiket kaptak, sőt tanuljanak meg felelősen élni is velük. Persze ebben maximálisan próbáljuk őket segíteni is. Ha a hitre gondolsz, azt nem lehet senkitől „elvárni”, csak imádkozni, hogy megkapják a hit kegyelmét és el is fogadják azt.

Mi az, amit rendszeresen gyakorolsz? Pl minden étkezés előtt imádkozol?
Igen rendszeresen imádkozom a napnak több időszakában is. Ilyenkor Isten feltölti a lelki „üzemanyagtartályomat”, aztán irány a munka.

Beléptetek egy Mexikóban alapított új rendbe, ez mit jelent pontosan? Mit jelent az, hogy Regnum Christi?
A Regnum Christi egy apostoli mozgalom a Katolikus Egyházban. Ez tehát nem egy szerzetesrend, bár szoros egységet alkot a Krisztus Légiója Kongregációval, amelyben tényleg szerzetes papok vannak. Ők egyben a Regnum Christi mozgalomnak is tagjai. A Krisztus Légiója Kongregáció egy pápai jogú szerzetesrend, ami annyit jelent, hogy közvetlenül a Pápa fennhatósága alá tartozik, mi világiak pedig arra teszünk ígéretet, amikor belépünk a mozgalomba, hogy tudatosan törekszünk minél jobban és minél több területen megélni a Regnum Christi legfontosabb karizmáját, a szeretetet. Ennek persze rendkívül szerteágazó vetületei vannak és mivel mindenben a Katolikus Egyház tanítását követi, az Egyházon belüli szerzetesrendek és világi mozgalmak inkább a hangsúlyokban különböznek egymástól. Vannak, akik a betegek ápolására helyezik a fő hangsúlyt, mások a szegényekről való gondoskodásra, vagy az ifjúság nevelésére. Nekem az tetszik a legjobban a Regnum Christi mozgalomban, hogy alapelve a hatékonyság és nem a középkor eszközeit próbálja alkalmazni az atomkorban (bocs, most előbújt a fizika ), hanem nagyon modern eszköztárral dolgozik, az Egyház évezredes értékeinek maximális megőrzése mellett. Amikor megismertem a mozgalmat, úgy éreztem, hogy mindig is ilyen módon, ilyen úton szerettem volna Istent és az embereket szolgálni. Egyébként az általad említett Pure Fashion divatmisszió, amelynek az egyházi felelőse vagyok, szintén a Regnum Christi mozgalom hivatalos apostoli munkája. Először sokan megdöbbennek és ellentmondásosnak érzik, hogy szépségápolást, etikettet, mozgáskultúrát, beszédtechnikát tanítunk a lányoknak, sőt katolikus divatbemutatót szervezünk, de ez így alkot egy teljes egészet a lelki nevelésükkel, hiszen mindenki szeretne szép, jól ápolt, vonzó lenni. Mi abban segítjük őket, hogy ne csak kívülről, hanem belülről, lelkileg is legyen erre igényük. De a fiúknak egyházi focibajnokságot is szervezünk.

Ki a példaképed?
Elsősorban Jézus Krisztus! Az elmondottak alapján talán nem kell magyaráznom miért. Nőként és édesanyaként pedig a Szűzanya, aki egy teljesen más életet tervezett magának, de Isten hívására, a kockázatokat, nehézségeket és szenvedéseket is vállalva, elfogadta azt a hivatást, mely által az Isten és minden ember anyja lett. Olyan csendben, engedelmesen és alázatban téve mindezt, hogy alig van írott nyoma az életének, mégis ő lett a mi legfőbb közbenjárónk, a legnagyobb protekciónk Istennél. Nem akart mást, csak mindig igent mondani Isten akaratára és hatékony eszközzé válni az Ő kezében. Szeretnék én is ilyen eszköz lenni, de ez nagyon kemény küzdelem.

Te hogyan próbálsz jót tenni?
Megpróbálok a jelenben élni és azoknak a szükségével foglalkozni, akikkel éppen vagyok. Erről talán a „Carpe diem” (Élj a mának!) juthat az eszedbe, de én egészen máshogyan értelmezem. Ha mindig csak azzal foglalkozom, hogy mit tettem (akár jót, akár rosszat), vagy állandóan a jövő tervezgetésével foglalkozom, akkor nem ülök oda a nagy lakli kamaszfiaim ágya mellé, hogy elmesélhessék, milyen béna mindenki, vagy nem hívom föl a nagynénikémet, vagy a barátomat csak azért, hogy egy órán keresztül elmesélhesse, hogy van, vagy nem ülök le tanítás után a kollégámmal, vagy a tanítványommal, hogy megbeszéljük, mit lehet tenni abban a slamasztikában, amibe éppen keveredett. Mindez nem jelenti azt, hogy nem vonom le a múlt tanulságait, vagy nem tervezem a jövőt. Csak éppen nem sétálok el ezek közben a jelen lehetőségei mellett. Valaki egyszer azt mondta: a világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek. Úgyhogy jót tenni nem nehéz, csak az kell hozzá, hogy néha elfelejtsük önmagunkat és a többiekre figyeljünk.

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.