<< Istenedet mindenekfölött szeresd - 15/36
Sokkal jobban hittem én a Merkúrban, Vénuszban, és a többi égitestben, mint az Úristenben. A kabalák fontosabbak voltak nekem, mint az Isten. Rajongtam az asztrológiáért és a csillagjóslásért, és mindenhol arról meséltem, milyen pozitívan befolyásolták a csillagok az életemet.
Az asztrológia lelki életünknek egy olyan kis repedése, aminek először nem tulajdonítunk nagy jelentőséget.
Amikor viszont már észrevesszük, hogy csalás, és a démonoktól származik, gyakran már túl késő megszabadulni tőle.
Elkezdtem a kor szellemének divatos áramlatait követni. Minden tan, még ha beteg agytól is származott, érdekesebb volt számomra, mint az Úr örömhíre. Minden divatosabb volt, mint a Szentírás és a katolikus egyház sok évszázados tanítása.
Kezdtem abban hinni, hogy ha valaki meghal, egy másik életet kezd élni. Az újraszületés, a reinkarnáció tanai
számomra nagyon alkalmasak voltak arra, hogy hit-és léleknélküli életemet kitöltsék. Az Alkotó iránti hála idegen volt. Egyáltalán nem gondoltam rá.
A kegyelem szót kitöröltem a szótáramból -számomra idegen szó lett, teljesen elfelejtettem az értelmét, s az
életvitelemhez nem is volt rá szükségem, gyakorlatilag nem volt jelentősége.
Régen nem voltam már tudatában annak, hogy az Úr nagy árat fizetett értem, és hogy engem is drága vére árán váltott meg.
Mindez a 10 parancsolat vizsgán az égi hang szavainak és kérdéseinek segítségével vált világossá számomra. Most már egészen tisztán láttam. Leesett a szememről a hályog. Vizsgáztattak, és tudni
akarták, mit tudok a 10 parancsolatról. Úgy találták, hogy csak beképzeltem magamnak azt, hogy tiszteltem
az Úristent, és szerettem az Urat. Saját szavaimmal semmisítettek meg.
Jaj, mit jelent ez? Egyszerűen az ördögé leszek? A pokolba visznek?
Egyszer egy kedves hölgy jött a rendelőmbe azzal a szándékkal, hogy kifüstölje a helységeket, szerencse-esszenciákkal belocsolja, szerencsétlenséget előző ceremóniát rendezzen. Azt mondtam, hogy ilyen humbugban nem hiszek. Azért csinálja, ki tudja. Ha nem árt, még jó lehet valamire. Parázsló növényekkel
befüstölte a helységeket, varázsigéket mormolt, szétlocsolta a folyadékot, hogy szerencsét és jó közérzetet
hozzon a terembe.
Ezzel hozzájárultam, hogy ez a primitív boszorkányság, a tudásommal ellentétes babona nagyobb jelentőséget és befolyást kapjon, mint az Úr és az örömhíre. A rendelő helységeiben, egy sarokban eldugva, hogy a páciensek ne lássák, egy húsos Aloé Vera levelet tartottam, mert azt mesélték róla, hogy elűzi a rossz energiákat.
Beszámolok nektek, milyen tévutakon jártam, milyen üresség töltötte be az életemet a helyes, igaz tanítás helyett. Szégyen, még ma is szégyellem magam emiatt. De sajnos ilyen volt az akkori életem.
Aztán folytatták tovább az életem értékelését a tízparancsolat alapján. Pontosan megmutatták nekem, hogyan viselkedtem a felebarátaimmal. Milyen gyakran kiáltottam az Úrnak, hogy szeretem, mielőtt tőle, Úristenemtől elfordultam. Mielőtt az ateizmus tévútjára tértem, és tévtanokat kezdtem követni, gyakran mondtam: „Uram, Istenem, szeretlek!”
>> Én és a felebarátaim… - 17/36
Forrás: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből, aki a másvilágról tért vissza tanúságot tenni
- Én és a felebarátaim
- Akit villámcsapás ért - Bevezetés
- Egy halálból visszatért orvos története!
- Akit villámcsapás ért - Az első visszatérés
- Istenedet mindenek fölött szeresd…
| Nyomtatás 
