<< Ezotéria - reinkarnáció - 16/36
Azzal a nyelvvel, amivel az Urat dicsértem és dicsőítettem, az egész emberiséget szidtam és rosszakat mondtam az emberekről. Mindent és mindenkit csak kritizáltam. Semmi sem volt jó. Mindig csak a hibákra mutogattam.
Magamat soha nem hibáztattam, én mindig kivétel voltam. Én voltam a „szent Gloria”, a „Jó”, a „Kedves”, a „Szép”.
Közben irigy és kiállhatatlan voltam, s egyáltalán nem voltam soha hálás.
Soha nem mondtam elismerést, köszönetet szüleimnek és családomnak azért a fáradtságért, áldozatért, szeretetért, amit értem hoztak, hogy iskoláztattak, hogy felemelkedhessek a társadalmi ranglétrán, hogy támogattak.
Ehhez azt is hozzá kell még tennem, hogy miután elvégeztem iskoláimat, és elértem karrierem csúcspontját, a szüleim és a családom már nem voltak fontosak számomra.
Őket, akik engem minden eszközzel támogattak, mellékesnek, még említésre méltónak sem tartottam. Sőt, már odáig jutottam, hogy szégyelltem anyámat. Szégyelltem, mert egyszerű körülmények közt élt, és nyomorúságosan tengette életét.
Forrás: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből, aki a másvilágról tért vissza tanúságot tenni
- Akit villámcsapás ért - Bevezetés
- Egy halálból visszatért orvos története!
- Akit villámcsapás ért - Az első visszatérés
- Ne lopj!
- Hamis tanúságot ne tégy





















| Nyomtatás 













