Térjünk vissza arra a szörnyű helyre a borzalmas torokhoz, ahol én voltam.
Tudniuk kell, hogy istentelen voltam, gyakorlatilag ateista. Azt hittem, hogy nem létezik ördög, aztán meg azt is, hogy Isten sincs.
De itt, ilyen körülmények között kiabálni kezdtem: „Ó szegény lelkek a tisztítótűzben, kérlek benneteket, vigyetek ki innen, segítsetek nekem. Kérlek benneteket, segítsetek!”
Tehát kiabáltam, maró fájdalom fogott el.
Észrevettem, hogy embermilliók sírtak. Hirtelen rengeteg embert láttam, jórészt fiatalokat, akiknek kimondhatatlan fájdalmuk volt.
Ezen a szörnyű helyen ebben az ingoványban gyűlölettel és fájdalommal tele csikorgatták a fogaikat, üvöltés és fájdalmas kiáltás tört ki belőlük, ami megrémített, s amit sose tudok elfelejteni.
Értik ezt?
Ez az Isten távolléte, ez a bűn, a bűnök következményei.
Értik, mi a bűn?
A bűnök Istennel teljesen ellentétesek, Ő a végtelen szeretet.
Olyan rettenetes a bűn, hogy ilyen szörnyű következményekkel jár.
Mi pedig viccelődünk rajta.
Viccek a bűnökről, a pokolról és a démonokról.
Közben sajnos nem tudjuk, mit teszünk.
Évek teltek el, amióta ezt átéltem, de mindig, ha rágondolok, ha ennek a sok embernek a fájdalmára gondolok (Glória Polo sírva fakad), nem állom meg sírás nélkül.
Ők öngyilkosok voltak, akik elkeseredésükben ölték meg magukat. És most ebben a kínlódásban, ebben a gyötrődésben, ebben a fájdalomban voltak, körülvéve démonokkal, akik kínozták őket.
Ebben a kegyetlen kínban a legrosszabb Isten távolléte, Isten teljes távolléte, mert ott Istent nem érezni.
És megértettem, hogy akik elveszik a saját életüket, addig kell, hogy ottmaradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok.
A tisztítótőzben a szegény lelkeket megkímélik minden gonosztól, ők már Isten szentjei és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal.
Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok; olyan sok sír, szenved, kimondhatatlanul szenved!
Ha az emberek tudnák, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább börtönbüntetést vállalnának, mint ezt.
Tudják, milyen szenvedést kell mindemellett elviselniük? Látniuk kell, hogy szüleik, legközelebbi hozzátartozóik, akik még élnek, miattuk szenvednek, szégyenkeznek, lelkiismeret furdalásuk van.
Ha csak szigorúbban neveltem volna, ha csak megbüntettem volna, ha nem büntettem volna meg, ha mondtam volna neki, ha ezt vagy azt tettem vagy nem tettem volna…ezek a lelkiismereti kérdések nagyon
nagyok és nyomasztóak. Ez a földi pokol.
Hogy a hozzátartozóiknak ezt a kínlódását látniuk kell, még jobban megnehezíti a helyzetüket. Ez a legnagyobb kín számukra, és ennek nagyon örülnek a démonok, és mutogatják nekik ezeket a képeket:
„Nézd, hogy sír anyád. Nézd, hogy szenved apád, hogy kétségbeestek, hogy okolják magukat, hogy veszekednek, hogy szidják egymást. Nézd, milyen fájdalmat okoztál nekik. Nézd, most Isten ellen lázadnak. Nézz a családodra, ez a te hibád!”
Ezeknek a szegény lelkeknek mindenekelőtt arra van szükségük, hogy a hátramaradottak jobb életet éljenek,
megváltoztassák az életüket, hogy a szeretet művei teljesüljenek, betegeket látogassanak, szentmisét mondassanak a halottakért, és ezen a szentmisén ők maguk is részt vegyenek.
Ezzel ezek a lelkek vigasztalást nyernének. Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, semmit nem tudnak tenni magukért. Egyáltalán semmit, de Isten a szentmise mérhetetlen kegyelmével tud tenni.
Ily módon segíthetünk rajtuk, misét mondatunk, a szentmisén részt veszünk, és a szentmiseáldozaton való áhítatos részvételünket, mint adományt az Istenanya, Mária közvetítésével átnyújtjuk a Mennyei Atyának.
Ijedten vettem tudomásul, hogy ezek a lelkek nem tudtak nekem segíteni.
Ebben a szörnyű pánikban újra kiabálni kezdtem: „Ki tévedett? Ez csak valami tévedés lehet! Én szent vagyok, életemben mindenki szentnek nevezett. Soha nem loptam, soha nem gyilkoltam. Senkinek nem okoztam fájdalmat. Az anyagi csőd előtt ingyen kezeltem a betegeket, gyakran nem kértem pénzt, amikor valaki nem tudott fizetni. Vásároltam a szegényeknek. Mit keresek én itt?”
A jogomra hivatkoztam!
Nekem, aki olyan jó voltam, a mennybe kellett volna jutnom. „Mit csinálok én itt? Minden vasárnap mentem a szentmisére, bár ateistának mutatkoztam és semmire sem figyeltem, amit a pap mondott. Soha nem mulasztottam szentmisét.
Sokat mondok, ha életemben 5 szentmisét elmulasztottam. Hát mit csinálok én itt? Szabadítsatok ki innen!
Vigyetek ki innen!”
Tovább folytattam a kiabálást, őrjöngést, rajtam az undorító kukacok, férgek.
„Római katolikus vagyok, gyakorlom a vallásomat, szabadítsatok ki innen!”
>> 12/36 - Láttam apámat és anyámat
Forrás: Dr. Glória Polo Ortiz tanúságtételéből, aki a másvilágról tért vissza tanúságot tenni
- Jézus a Feltámadás és az Élet
- Akit villámcsapás ért - Bevezetés
- Én és a felebarátaim
- Marthe Robin
- Egy halálból visszatért orvos története!
| Nyomtatás 
Hot damn, looking ptrety useful buddy.
b6lnAc iwdfwkadmvte