Legnagyobb, legelviselhetetlenebb fájdalmam a hiúságom miatt volt.
Ez másfajta fájdalom volt. Ez a világi nő fájdalma volt, egy emancipált asszonyé, egy önálló, öntudatos, jogtudó szakemberé, professzornőé, akadémikusnőé, intellektuellé, egy tanult üzletasszonyé, egy olyan emberé, aki szerepet akart játszani.
Ugyanakkor a testem, a szépség, a divat rabszolgája voltam. Napi 4 órát töltöttem aerobikkal, masszázzsal, diétával és injekciókkal, amit ilyen téren csak el lehet képzelni.
Bálványoztam a testi szépséget. Ezért áldozatokat is vállaltam. Ez volt az életem. Egész életemet külső szépségemnek szolgálata jellemezte, csupán testkultúra volt.
Gyakran mondtam, arra való a szép mell, hogy megmutassuk. Miért rejtsem el? Ugyanezt mondtam a lábamról. Tudtam, hogy
formás lábam és jó alakom van.
S egyszer csak elborzadva állapítom meg, hogy egész életemet a testápolás töltötte ki. Ez volt az életem és az érdeklődésem középpontjában: saját testem szeretete.
S most alig van testem. Ahol a mell volt, látható lyukak voltak, különösen bal oldalt. Lábaim borzalmasan néztek ki, csupasz
csontkórók, elszenesedve, feketén, mint egy elégetett karaj. Igen, testem minden része, amit oly nagyra értékeltem és ápoltam,
elszenesedett és használhatatlan lett.
- Akit villámcsapás ért - Bevezetés
- Egy halálból visszatért orvos története!
- Én és a felebarátaim
- Jézus a Feltámadás és az Élet
- Marthe Robin





















| Nyomtatás 








