Vajon, azok az emberek, akik tengerpart közelében nőnek fel, megszokták már a látványt? Vagy ugyanúgy mellbe veri őket a kép, nap, mint nap, ahogy engem is? A teraszra kilépve önkéntelenül is elmosolyodom, emelkedni kezd a pulzusom, megnyalom a szám szélét, mint ha rég nem látott szerelmemmel találkoznék újra. Most, e sorokat írva Szél Szeretőm mögém áll, borzolni kezdi hajamat, cirógatja arcomat. Beszívom a sós levegőt. Nem nagyon akaródzik hazamennem.
Mit tehet az ember, ha kevés utazással, minimál budget-vel tengerpaton szeretne fürdeni?
Így van: irány Croatia!
A „véletlennek” köszönhetően bukkantam Tisnóra, az interneten. „Horvátország, tengerpart, apartman” triójának az általunk később Disznóra keresztelt hely felelt meg. Ez a kis halászfalú 650 km-re található Budapesttől. Cca. 7 óra alatt le lehet érni, hála a (46 év után befejezett –haha) magyar autópálya résznek. A könnyebb elhelyezhetőség végett, Zadartól 55km-re található. A faluba vezető út ne rémisszen meg senkit, jobbra kőfeldolgozó üzem, balra a fehér porban megőszült bokrok találhatóak. Szuper szilikózis. A Tolnai Villát – hála a tulaj gondos itinerének – gyorsan megtaláljuk. Emelkedőre felérvén már tudjuk, sokkal lustábbak vagyunk annál, mintsem minden nap felgyalogoljunk.
Apartmanunk csodaszép. Nem találunk kivetnivalót, csak a ruháinkat. Gyors pakolás. Késő van már a fürdéshez és éhesek is vagyunk. Szállásunktól 5 percnyi sétára Tomislav vendéglőbe betérvén hála Tomislav néninek, jól lakunk. Pedig már zárnának, rajtunk kívül nincs vendég, de beszél magyarul, és megetet bennünket. (Utánanéztem, Tomiszláv a Horvát Királyság első uralkodója volt. Horvát történészek olyan forrásokról is tudnak, amelyek szerint Tomiszláv többször megverte a szomszédos magyarokat is.
Anonymus ugyanakkor arról ír, hogy Lehel és Bulcsú vezérek jelentős területeket foglaltak el Horvátországban. Vannak olyan vélemények is azonban, amelyek szerint a magyar kalandozók elkerülték a vitéz katonák védte déli hegyeket és a horvát területek különben sem estek nekik útba sem nyugati, sem itáliai portyázásaik során.) Nos, túl a történelmi igazságon, annyi bizonyos, nincs olyan utca, vagy tér szerte Horvátországban, ahol ne lenne legalább egy Tomislav felirat.
Második nap irány a tendzsör!!!! Isteni a víz, első pillanatban szokni kell a sós ízt a szánkban. Bár szeptembert írunk, a Nap ezer ágra süt, égeti bőrünk, de egy pillanatig sem bánjuk. Az iroda zaja már a múlté. Meg tudnám szokni. Könyv a kézbe (Vámos: Apák könyve), édes a henyélés.
Harmadnap meglátogatjuk a horvát Rómaként is emlegetett Zadart. Dalmácia fővárosa volt sok éven át, az egyik legrébbi város (kb. 3000 éves). Gazdag történelmét és kultúráját bizonyítja az is, hogy 1396-ban itt létesült az első horvát egyetem, 1536-ban itt írták az első horvát regényt, és az első horvát újságot is itt adták ki. Öt nemzetvédelmi park közül is választhatunk, (Paklenica, Kornati, Krka, Észak-Velebiti és a Plitvicei-tavak). Mi maradunk a nem túl megerőltető városnézésnél, bár ez a 35 fokban azért még sem bizonyul könnyű feladatnak. Megcsodáljuk a
Szent Donát templomot (szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje)
A templom korai román stílusban épült a 9. században. Ez Zadar leghíresebb műemléke, és valóságos szimbóluma, jelenleg azonban nem vallási épületként működik. Nyáron komolyzenei koncerteknek ad otthont e jellegzetes, egyedülálló, hengeres formájú templom.
Szt. Anasztázia Székesegyházat (vértanú)
Dalmácia legnagyobb bazilikáját a 9. században a bizánciak alapították, majd a 12-13. században román stílusban lett átépítve. 56 méteres harangtornyának építése 1452-ben kezdődött, de csak a 19. századra fejeződött be.
Tengeri orgonát
A zadari tengeri orgona tulajdonképpen egy lépcső, a rajta megtörő hullámok következtében véletlen, de harmonikus hangokat játszik. Az építészeti különlegességet Nikola Basic tervezte, és 2005. januárjában "adták át". Mára Zadar egyik legfőbb találkozóhelyévé vált, olyan, mint nálunk az óra a Nyugatinál.
Negyedik nap, miután kiszívott bennünket a víz és a Nap, úgy döntünk, vacsoránkat Tisnóban költjük el. (Kiolvastam az Apák könyvét. Vámos Zseniális! Most a Perszepoliszt falom.) Az ófalu parányi, kis főtérrel, két nagyobbnak mondható étteremmel. A konyhájuk isteni, kivéve a leveseket, tagadhatatlanul zacskós íze van. „Csevapcsicsit” feltétlenül kóstoljuk meg, Karlovacko-val, a helyi sörrel. A roston sült tintahal isteni! És az égre-földre keresett nagyon egyszerű fokhagymás-olívás spagetti, amit a drága jó Carlo tud a legjobban elkészíteni, de ő Rovinj-ban főzőcskézik. Neki köszönhető barátságom a Kruskovac-cal is, ami egy leginkább Donald Kacsa rágó ízére emlékeztető likőr, 7 kunáért (245 forint -hehe). Egyesek hashajtóként is fogyasztják, ez irányú tapasztalom nincs, de a témánál maradva a helyi ivó joghurt elvégzi áldásos tevékenységét. Mi csak purgáló szernek hívjuk. (hehe)
Új nap, új élet, irány Trogir, a „kis Velence”.
Jut eszembe! A Dalmát tengerpart, a Velebitek erdeiből származó fák milliárdjait vágták ki, és szállították el a taljánok, hogy Velence a tenger fölé emelkedhessen. Ezért nem látható egyetlen egy fa sem (!), csak a hegyek kopasz homlok mindenütt. Trogír csodás óvárosi jelmezét az UNESCO világöröksége révén gyönyörűen megőrizte. Főbb látnivalók:
Poderta Palota (városháza)
mely XIV.-XV. században épült eredetileg egy velencei helytartó palotájaként
Szent Lőrinc Székesegyház
13-15. század között épült, 1240-es főkapuját, Radovan mester alkotását Dalmácia legértékesebb épületszobrászati művének tartják. A székesegyház harangtornya majdnem 400 évig épült, három különböző stílusban. Tornya 47 méter magasságban szökken az égbe.
Kamerlengo-erőd
amelyet a XIII. században kezdtek építeni, de mostani formáját a XV. században nyerte el. Eredetileg a horvátok a velenceiek ellen akartak védekezni, de a sors fintoraként pont a taljánok fejezték be, már a törökök elleni védelem jegyében.
És igen!!! Megkapjuk az első mosolyt egy lánytól, a piacon, gyümölcsvásárlás közben.
Hatodik nap. Sibeniket csak átszeljük, a külváros igen lehangoló, tengert akarunk. Pofátlanul belógunk egy szállodakomplexum strandjára. Tíz pontos! A személyzet rém kedves, köszönnek, csillog a szemük, szól a zene, mmmmhh. (már Tolvalyt olvasok, Boszporusz Felett a Híd – imádom, hogy megint könyvmoly lehetek. Bár az internet veszettül hiányzik! Hiába no, civilizációs beteg vagyok én is!)
A “horvát Rómaként” is emlegetett Zadar (történelmi nevén Zára) vidékén nem kevesebb, mint 5 szebbnél szebb nemzeti parkot találunk – a Paklenica Nemzeti Parkot, a Kornati Nemzeti Parkot, a Plitvicei-tavakat, a Krka Nemzeti Parkot és az Észak-Velebiti Nemzeti Parkot. Zadarból és környékéről valamennyiükig csupán alig 1-2 órát kell autóznunk.
Hetedik nap, az utolsó. Már trükközünk, hogy maradunk még egy napot, „holnap úgy is szombat”, de tudjuk, hiába, el kell indulnunk. Hazafelé megállunk Zágrábban, bár ne tettük volna. Bár nem láttuk a teljes várost, lehet, hogy van egy csodaszép része, nekünk csak az igazán lehangoló, „csupapanel” látvány jut. Amilyen gyorsan csak lehet, igyekszünk megszabadulni a látványtól, de ez korántsem olyan egyszerű. Egy darab tábla sem mutatja, hol van a kiút. Gyorsétteremnél kötünk ki, uzsonna, majd egy ott dolgozó igazít bennünket útba, menjünk csak Varazdin felé. Amikor az első „H” betűt meglátjuk a táblán, megkönnyebbülünk, a „Budapest” feliratnál teljes az eufória.
(2).jpg)
Nyaralj személyre szabott árajánlattal! Regisztrálj, és nyerj mellé egy wellness hétvégét is!
A hazaút dugómentes és gyors. Egy kamikázé galamb a veszteségünk, érthetetlen okok miatt az autópályán dzsesszelt. Barátnőm hangosan szegééééényezik, de már nem volt mit tenni. Kormányt elrántani nagy sebességnél szigorúan tilos!
Mindent összevetve, isteni egy hét volt, csak a mosoly hiányzott. Állítólag a horvátok nagyon szeretnek bennünket. Én ezt nem érzem. Finoman szólva is karót nyeltek, és hűvösek. Mintha egy kicsit sértve lennének, hogy a turisták zavarják köreiket. Nem az a hangosan üvöltözős-ölelgetős-aurábalépősbeszélgetős nép, az bizonyos. De ez legyen az én bajom.
| Nyomtatás 
Szívből örülök a szép nyaralásodnak, pihenésednek.
Gyönyörű helyen voltatok, mennyi csudálatos dolgot láttatok. Sok jó élménnyel jöttetek haza. A fotók nagyon jók, érezni lehet a tengert, a napsütést. De ugyan mitől van ez a horvát-ridegség?- -Nagy kááár! Ezt az írásodat (úti beszámolódat) is jó élmény olvasni. Úgy éreztem mintha ottlennék, bár így részese lettem egy csuda szép élménynek.