Register
A password will be e-mailed to you.

Bizonyos emberek imádnak panaszkodni.
Nekem például ott az egyik ismerősöm, Márti – remek munkaerő, megbízható és pontos, csak épp folyton nyavalyog. Akárhányszor összefutunk az utcán, a metróban vagy valakinek a házibuliján, olyankor végem, nincs menekvés, elkezd ömleni belőle a panaszáradat. Hogy a közös képviselő már megint elsikkasztotta a közös költséget, a fodrász bénán vágta le a haját, a postaládája már hétfőn tele volt szórólapokkal (bezzeg az IKEA katalógus még mindig nem érkezett meg), a macskája napok óta csak halas Whiskas-t hajlandó enni, az anyja folyton hívogatja (hogy mikor mennek már el abba a helyes cukrászdába, ami persze egy totál lepukkant kis béna hely), a pasija hétvégén nem borotválkozik, és egyáltalán, miért kell minden előre csomagolt sonkás szendvicsbe majonézt tenni?
Márti folyton, mindennel elégedetlen, és, ami a legborzasztóbb, ennek hangot is ad.

De vajon miért elégedetlenkednek az emberek? Mit akarnak, vagy mit remélnek a folytonos panaszkodástól?

Azokra az emberekre, akik panaszkodnak általában jellemző, hogy nem végezték el azt az érzelmi és spirituális munkát, ami a szeretetteljes, együttérző felnőtt én-jük kifejlesztéséhez szükséges lett volna. Egy szeretet- és figyeleméhes, sérült gyerek módjára működnek. Mivel nem tanulták meg, hogyan figyeljenek magukra, hogyan kell önmagukat szeretni, ezért ezeket a szükségleteiket másoktól kívánják beszerezni. És ehhez a panaszkodás a legjobb eszközük.

A panaszkodás ebben az értelemben egyfajta kontrolláló dologgá válik – így tudják a másikból "kizsarolni" az olyannyira áhított szeretetet, együttérzést és figyelmet.
Márti is mindig olyan érzést kelt bennem, valahogy arra ingerel, hogy végighallgassam, megértően bólogassak, és valami "szíverősítő" tanáccsal elássam – pedig igazából az egészhez semmi közöm, és teljesen mindegy, mit mondok vagy javasolok, az persze úgysem lesz elfogadható, és egyáltalán: a következő alkalommal újabb siralmakkal áll majd elő.

A panaszkodás pedig "beszippantja" a másik embert. A panaszkodó arra készteti az érzelmileg közelálló másikat, hogy törődjön vele és megértéssel legyen iránta. Olyanok, mint a követelődző kisgyerekek. Ez az egész persze remekül működne akkor, ha az embereket nem taszítaná az ilyesfajta kontrolláló, uralkodó és manipuláló magatartás. A legtöbb ember nem szeret a másikért érzelmileg felelősséget vállalni, és kitér a panaszkodások elől.
Ugye, ismerjük az ilyenkor bevett fogásokat? Az apró kis kifogásokat, trükköket és füllentéseket, amivel le tudunk lépni a színről mielőbb? Hát, az ember néha tényleg úgy érzi, nincs más lehetősége, ha meg akar úszni egy ilyen energia-lecsapolást…

Mindannyiunknak fontos, hogy ott éljen bennünk egy melegséggel és meghittséggel teli "kis én", aki elfogadó, szeretetteljes, és együttérző. Ha ez a bennünk élő gyermeki énünk megsérül, vagy nem tud érvényre jutni, a hiányzó szükségleteink kielégítésére másokat fogunk használni (pl. azzal, hogy a panaszainkkal belepjük őket), szélsőséges esetben azért, hogy megkapjuk az olyannyira áhított odafigyelést és törődést, drogokhoz nyúnk (de más addikciók is szóbajöhetnek, pl. a tv-, étel-, alkohol- vagy munkafüggőség). Talán meglepően hangzik, de a panaszkodáshoz is hozzá lehet szokni, függővé lehet tőle válni. És, mint minden függőség, talán ideig-óráig működik, de hosszútávon semmiképpen, és nem is lenne képes betölteni azt a tátongó űrt az ember szívében, ami szeretetre vágyik.

Csak mi magunk tudjuk feltölteni ezt a hiányt. Úgyhogy hagyjátok abba Ti is a panaszkodást, és öleljétek át jó szorosan azt a pici, szeretetre vágyó kislányt, aki bennetek él!

Íme 5 ok, amiért nem éri meg panaszkodni:

1. A dolgok rosszabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában
Amikor panaszkodsz, a negatívumokra koncentrálsz, és mindennek a rossz oldalát látod. És, miért is tennél ilyet!? Próbáld meg észrevenni a Téged körülvevő világ szépségét – és azt a sok-sok jó dolgot, ami nap, mint nap történik veled! Gyakorolj: megvárt a busz? Jó sorba álltál a postán, és pikk-pakk végeztél? A kollégád megdícsérte az új frizurádat? Ha valami rossz dolog történik Veled, fogadd el, koncentrálj a probléma megoldására, és lépj túl rajta!

2. Azt kapod, amire számítasz
Ha folyton panaszkodsz, egy idő után már szinte várni fogod a sok szerencsétlenséget, és önbeteljesítő jóslatként, nem meglepő, ha a végén tényleg balszerencsés leszel. Ne a nehézségekre fókuszálj, hanem légy konstruktív: a nehézségekre tekints úgy, mint kihívást jelentő megoldandó problémára!

3. Suba a subához…
Az állandó panaszkodásoddal csak azt fogod elérni, hogy a legtöbb ember menekülőre fogja, ha meglát; "cserébe" remek panaszkodó-társakra tehetsz szert, akikkel kórusban, vagy egymást túllicitálva panaszkodhattok naphosszat. Biztosan ezt szeretnéd?

4. Gátol a kreativitásban
Mivel folyton panaszkodsz, és csak azzal foglalkozol, hogy ez így rossz, az úgy borzasztó, és egyáltalán, micsoda szerencsétlenség, Te magad is szerencsétlenkedővé válasz egy idő után – mint egy nyafogó, tehetetlen kisgyerek. Ehelyett inkább ragadd meg a kreatív éned grabancát, és fordulj a problémáid felé a "hogyan-lehetne-ezt-megoldani" hozzáállással!

5. Vigyázz, mert megszokod!
Észre sem veszed, és annyira hozzászoksz ahhoz, hogy folyton csak panaszkodsz, hogy akárkivel is kezdesz beszélgetni, csak panaszkodni fogsz tudni. Persze, panaszkodni néha jó, "kibeszélni" egy peches nap bénaságait, de ez nagyon fárasztó és taszító tud lenni, ha folyton ezt csinálod! Szerinted ki szeret mozi-randizni egy olyan lánnyal, aki -ahelyett, hogy felszabadultan élvezné a vígjátékot- csak azon tud nyafogni, hogy hideg a popcorn, túl sok a jég a kólában, nem lát semmit a sor széléről, és valaki folyton rúgdossa a székét hátulról, meg amúgyis, miért van ilyen hideg a moziban?? Köszi, de ez inkább felejtős…

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Egy válasz

  1. Hempis

    ÉN CSAK AZ 5ÖS PONTHOZ ÍROM, HOGY IGAZÁBÓL OKÉ LEHET ÉLVEZNI EGY FILMET DE ELÉG NEHÉZ HA MÁSODPERCENKÉNT RÚGDOSSA VALAMI BARNÁBB BŐRŰ AZ ÜLÉST, NEM TUDOM HALLGATNI A FLMET, A POPCORN LEGYEN MELEG MERT AZÉRT FIZETTEM KI ÉRTE A PÉNZT , HA MÁR OTTHONRÓL NEM VIHETEM AZ OLCST NO MEG HÁT A MOZIJEGY SEM KÉT FILLÉR. NEM VÉLETLENL TARTUNK OTT AHOL TARTUNK SZTEM. dE PERSZE IDEGESÍTŐ A NYAFOGÁS EZ TÉNY DE EZ AZ UTOLSÓ PONT EZ SOK, PLÁNE HOGY NEMRÉG VOLTAM MOZIBAN ÉS EZEK MIATT A DOLGOK MIATT ÉLVEZHETETLENNÉ VÁLK A FILM IS.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.