Hogyan válik valaki hajléktalanná?

A Február Harmadika Munkacsoport szociális munkásai immár 10 éve térképezik fel február harmadikán a hazai hajléktalanokat. A nemrégiben nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint napjainkban több mint 7000 ember él az utcán és a hajléktalanszállókon. A szakértők szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, a hajléktalanok száma a valóságban ennek többszörösére tehető.

A hajléktalanság hátterében általában nem kifejezetten egy ok, hanem összetett társadalmi problémák húzódnak meg.
A hajléktalanná válás egyéni okai között az esetek kétharmad részében a kapcsolati konfliktusok állnak: válás, élettársi kapcsolatok felbontása, szülőkkel való összeveszés, családból való kisemmizés, menekülés a családon belüli erőszak elől. Ehhez gyakran problémaként társul a függőséget kiváltó anyagok használata, a fizikális és mentális egészség romlása, valamint a bűnözés.
.
Sok esetben az állami intézetekből – állami nevelésből, pszichiátriai intézetből, kórházból, börtönből, szociális otthonból – kikerülőknek sem sikerül visszailleszkedni a társadalomba, így ők szintén a hajléktalanok számát növelik.
A jelenlegi gazdasági válságnak köszönhetően rohamosan növekszik a gazdasági okokból bekövetkező hajléktalanság aránya is, amelyek munkanélküliségre, eladósodásra, illetve tartós szegénységre, vagy a lakáshoz jutás nehézségeire vezethetőek vissza.

A hajléktalanság mára már nem csak a fővárosi jelenség, mi több, a fedél nélkül élők többsége vidéken él. A legutóbbi február harmadiki felmérés szerint minden városban növekedett a hajléktalanok száma, több nagy megyeszékhelyen, például Debrecenben, Pécsett, Szolnokon többen alszanak a közterületeken, mint ahányan a szállókban.
A felmérések eredményei alapján a hajléktan emberek átlagos életkora 38-44 év között mozog, meghatározó részük férfi, azonban a nők aránya az elmúlt 10 év alatt fokozatosan 10-12%-ról 20-25%-ra nőtt. Emellett az is kiderült a megkérdezésekből, hogy a hajléktalan férfiak egyötöde, a nőknek pedig zöme élettársi vagy házastársi kapcsolatban él.
Végzettségüket tekintve a hajlék nélkül élők nem maradnak le az átlagnépességtől, zömük szaktudása azonban elavult. A fiatalok iskolázottsági mutatói sajnos az átlagnál rosszabbak, közel 50% a 8 általánost végzettek aránya és 8-10%-uk nem fejezte be az általános iskolát. A fiatalok nem csak aluliskolázottak, de sokan közöttük kényszerszakmával rendelkeznek és soha nem is dolgoztak szakmájukban, vagy nem akarnak többé ott dolgozni.
A hajléktalanok 27%-a dolgozik rendszeresen, s viszonylag elenyésző azok aránya (9%), akiknek nincs munkájuk és ezen képesek lennének, de nem szeretnének változtatni.

A hajléktalanság bekövetkezésében központi tényező a lakástalanság, amely alapvetően a társadalom elszegényedésének egyenes következménye. A rendszerváltás óta lezajlott lakásprivatizáció következtében megszűntek az „olcsó” állami és önkormányzati bérlakások, albérletek, munkásszállók. Mivel napjainkban csak piaci áron lehet lakáshoz jutni, sokan nem rendelkeznek kellő jövedelemmel, hogy megfelelő és megfizethető lakásban éljenek.
.
A központi költségvetés hiánya jelentősen emelkedett az elmúlt években, amely a hajléktalanokat hátrányosan érintő intézkedéseket vont maga után. A kormány a GDP 1,2-1,5%-át költi lakástámogatásokra, illetve lakásügyi kiadásokra, ez az arány azonban a többi EU-tagországban 1,5-2,0% között mozog. Fontos kiemelni, hogy hazánkban alapvetően a lakástulajdonhoz való jutást támogatják, s a többi országgal szemben nem vesznek figyelembe sem szociális, sem jövedelmi szempontokat.
.
Bíztató jelnek számít, hogy az elmúlt időszakban egy olyan szemléletváltás vette kezdetét, amely a hajléktalanságot már nem kilátástalan helyzetként kezeli, hanem egy olyan egyéni és társadalmi helyzetnek, melyből még van lehetséges kiút, visszaút a hajlékkal rendelkezők társadalmába. Elindultak olyan lakhatási programok, amelyek túlmutatnak az eddigi intézményközpontú hajléktalansegítésen. Korábban mind a finanszírozás, mind pedig a szabályozás arra összpontosult, hogy olyan intézmények jöjjenek létre, ahol a hajlék nélküli emberek ideiglenesen lakhatnak, alhatnak. Az utcán élő és ott is maradó emberek számára különböző szociális segítő szolgáltatások alakultak ki. A támogatott lakhatási programok a hosszú távú visszailleszkedés lehetőségét nyújtják, jelentősen átformálva mind a szociális szakemberek, mind pedig a hajléktalan emberek motivációit, reményeit.
Megváltozott a hajléktalan emberek munkaerő-piaci reintegrációjára irányuló erőfeszítések mozgástere is, érdemi erőfeszítések kezdődtek a munkaerőpiacról kikerült emberek minél hamarabbi aktivizálására és visszajuttatására a munka világába.

A Menhely Alapítvány 2008-as munkája számokban

A Menhely Alapítványt 1990 januárjában, a Blaha Lujza téren zajló hajléktalandemonstráció hatására hozta létre a Fővárosi Tanács VB és négy civil szervezet.

Az alapítvány Magyarországon az első olyan független, világi szervezet, amely fedél nélkül élő, hajléktalan emberek érdekében munkálkodik; célja az otthontalan emberek segítése és helyzetük megváltoztatása. Tevékenysége kiterjed az otthontalanság minden formájára: a tartósan kiszorultak, kiilleszkedtek, fedél nélkül élők krízishelyzetének enyhítésétől a hosszabb-rövidebb ideje hajléktalanként intézményekben élők támogatásán keresztül a biztonságos otthonnal nem rendelkező, albérletekben, szívességi lakásokban, munkásszállókon meghúzódó emberek szociális ügyeinek intézéséig.

* Az alapítvány többek között: 3 nappali melegedőt, 1 éjjeli menedékhelyet és lábadozót, az idős hajléktalanok szociális otthonát, Budapest és Pest megye diszpécserközpontját, krízisautó-szolgálatot, speciális ügyfélszolgálatot, 2 utcai szociális szolgálatot, és a Fedél Nélkül újság szerkesztőségét működteti.

    * A Kürt utcai Nappali Melegedő a főváros egyik legforgalmasabb nappali ellátást nyújtó intézménye. Az itt működő ügyfélszolgálati irodában 41 262 különböző ügyben segítettek az év során.
    * Ugyanitt kb. 3500 levélküldeményt adtak fel az alapítvány közbenjárásával, és kb. 12 000 db küldemény érkezett ügyfelek részére.
    * 1498 alkalommal segítettek gyógyszer, 30 esetben gyógyászati segédeszköz kiváltásában.
    * Hozzájárultak 209 szemüveg elkészíttetéséhez.
    * 2008-ban 3962 ember tisztálkodott és mosott a Kürt utcai melegedőben, ami átlagosan naponta 17 főt jelent. Az alapítvány biztosítja a szükséges törülközőt, szappant, sampont, borotvát, hajszárítót és mosóport is.

* Az Alapítvány diszpécser szolgálata 16 056 bejövő hívást fogadott. A szolgáltatás célja, hogy a szociális ellátórendszerről információkat közvetítsen, és segítse a rászorulókat a lehetőségek legoptimálisabb kihasználásában. Emellett ide futnak be az utcákon, nem lakás célú helyiségekben veszélybe kerülő fedél nélküli emberekkel kapcsolatos hívások, illetve a segíteni akarók és laikus érdeklődők hívásai is.

* A Krízisautó szolgálat feladatai több mint 17%-kal növekedtek – 2008. november és december hónapokban 707 alkalommal látogatták meg az alapítvány munkatársai a hajléktalanok által lakott helyszíneket, és 100 embert szállítottak közterületről különböző intézményekbe.

* A Vajdahunyad utcai intézmény profilja kiegészült, az újonnan megnyitott melegedő hangsúlyos szolgáltatása a csomagmegőrzési lehetőség, amelyet az óriási igényekre reagálva folyamatosan bővítenek. Jelenleg 761 db zárható szekrény áll az ügyfelek rendelkezésére; a szolgáltatást 2008-ban 24 004 alkalommal vették igénybe a rászorulók.

* Az Alapítvány támogatja a külső férőhelyes lakhatást is. Ezzel a megoldással a korábbi évekhez hasonlóan kb. 300 embernek tudtak segítséget nyújtani a lakhatási költségeikhez való hozzájárulással.

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005