A válasz a plafonon van!

A szupermarket közepén állsz, és próbálsz visszaemlékezni, mi is volt még felírva az otthonfelejtett bevásárló listádra. Mit teszel? Segítünk: ugyanazt, mint amit akkor, ha próbálod kiszámolni, mennyi 47 x 3: egy ponton vagy felnézel, vagy oldalra pillantasz. Ugye?? Most azt is megtudhatod, miért van ez így…

Miért kell felnéznünk, ha egy nehezebb gondolkodási feladatot próbálunk megoldani? Miért nem a földre nézünk, vagy egy papírlapra? Ez attól is függ, milyen típusú feladatot oldunk meg.

Egy férfiakból álló kutatócsoport azt vette észre, hogy amikor olyan kérdésekre próbáltak válaszolni, ami megkövetelte, hogy a választ elképzeljék, felfelé néztek. De ha verbálisan kellett megválaszolniuk a kérdést, amellett, hogy felnéztek, egy kicsit balra vagy jobbra is fordítottáka fejüket.
Ha a feladat az emlékezőképességet is igénybe veszi, az emberek felfelé és balra néznek. Gyakran ez alapján a megfigyelés alapján lehet észrevenni azt, ha valaki nem mond igazat. Az emögött húzódó elmélet az, hogy ha valaki felfelé és balra néz, akkor valódi emléket próbál előhalászni a fejéből, míg ha az illető hazudni próbál, akkor felfelé és jobbra néz.

Ezzel a jól hangzó elmélettel csak az a probléma, hogy mindenkit egyenként kéne alaposan megfigyelni, hogy valóban meg tudjuk állapítani, hazudik-e. A legtöbb ember tényleg balra néz, ha egy valóságos emléket próbál felidézni, de nem mindenki – ezért, ha biztosan fülön szeretnénk csípni az illetőt, ha hazudik, akkor rendszeresen meg kéne figyelnünk. Legfőképp olyankor, amikor biztosan tudjuk, hogy igazat mond – szerencsés esetben a megfigyelések alapján meg lehet állapítani, mikor próbál meg az alanyunk füllenteni.

De a kérdés még mindig itt van – egyáltalán, miért nézünk felfelé?

A dolog nyitja nem abban van, amit ott fönt láthatunk, hanem amit nem. Ugyanis nem az ég vagy a plafon inspiráló hatásáról van itt szó, hanem arról, hogy odafönt kevesebb dolog történik. Ahhoz, hogy koncentrálni tudjunk, a lehető legkevesebb zavaró tényezőre van szükségünk. És, az egyik "legzavaróbb" ilyen tényező az emberi arc.
Születésünktől kezdve arra vagyunk programozva, hogy különös figyelemmel legyünk az emberi arcokra. Ha arra vagyunk például kényszerítve, hogy folyamatosan a beszélgető partnerünk szemébe nézzünk, egy idő után elkezdünk ööözni és makogni.

Soros György is tudja, miért jó felfelé nézni…

Ha elpillantunk, az segít "tehermentesíteni" az agyunkat. De, vajon tényleg szükség van erre?
Az ember különösen hatékonyan tud két dolgot egyszerre csinálni – azokban a vizsgálatokban, amelyekben az alanyoknak több dolgot kell egyszerre csinálniuk, meglehetősen jól teljesítenek.
Szóval ez nem éppen jó magyarázat.

Mások szerint az ok az lehet, hogy az emberi arc a testünkben fiziológiás változásokat idít be: például izzadni kezdünk, de éppen csak annyira, hogy ne legyen feltűnő. Nem vesszük észre, de hatással van ránk – és, talán ez lehet a magyarázata annak, miért akad meg a gondolkodásunk menete.
.
A gyerekeknek időbe telik, amíg rájönnek, hogy ha felnéznek, vagy elfordítják a tekintetüket, akkor az segíti őket a koncentrálásban. 8 éves korra ez természetes módon megjelenik náluk. Egy megfigyelés szerint, ha kisebb gyermekeket megkérnek arra, hogy nézzenek fel vagy oldalra egy matek vagy szóbeli feladat végzése közben, több jó választ adnak.
.
Úgy tűnik tehát, hogy nem az a lényeg, hogy felfelé nézünk-e, nem a plafonon van az "inspiráció forrása". A lényeg inkább az, hogy olyan helyre irányítsuk a tekintetünket, ami viszonylag semleges, és nem emberi arc. Persze ilyen szempontból a plafon ideális helynek tűnik.
.
Ha pedig koncentrálnod kell egy feladatra, bölcs dolog ezt a stratégiát tudatosan is használni. Gyermekek esetében pedig, ha éppen nagyon gondolkodnak, és próbálnak válaszolni valamire, sose mondd nekik azt, hogy "Nézz a szemembe, amikor hozzád beszélek!"…