Regisztráció


A jelszavát emailben elküldtük.

A borderline (magyarul ‘határeseti’) szindróma egy komplex, sokszor bizonytalan jelentésű, sok félreértést okozó kifejezés, de ami biztos: egyre több embert érintő jelenség. Maga a borderline személyiségzavar (BPD = Borderline Personality Disorder), mint fogalom, az 1970-es években született. Azóta számos "átalakuláson" ment keresztül, és a mai napig, még a szakemberek körében is eltérőek a vélemények arról, hogy kit diagnosztizáljanak borderline-nak.
A borderline kifejezés arra utal, hogy "neurotikus" (szorongásos, depresszív) tünetek mellett jelen vannak vagy lehetnek "pszichotikus" tünetek is (pl. nem tudja elválasztani a valóságos történéseket a képzeletétől, stb.). A BPD legfontosabb jegyei közé tartozik az impulzivitás, a bizonytalan énkép, a hangulati ingadozás, sok esetben az önkárosításig terjedő cselekedetek, dühkitörések és a bizonytalan emberi kapcsolatok. Általános jellemzője az érzelmi instabilitás és szélsőségesség, mely az egész életvitelt instabillá teszi: a beteg vagy túlontúl optimista és kitörően energikus, vagy agresszív, ellenséges és vádaskodó.

De hallgassuk meg erről inkább Szilvit (22), aki maga is érintett, hogyan látja ő a "borderline-ságot":

"Igazából érzelmi káoszként tudnám leírni azt, amit érzek. Néha úgy érzem, enyém a világ, imádom a barátaimat, a szüleimet, a pasimat, mindenkit – és utána hirtelen az egész megváltozik, és az ellenkezőjébe csap át… A pasimmal – amíg még volt – egyszer a fellegekben jártunk, máskor pedig csak veszekedtünk. Emlékszem az egyik ilyen alkalommal egy 12 darabos étkészletet vágtam hozzá, egyesével hajigáltam felé a tányérokat. Emiatt azóta is szégyellem magam… Van, hogy borzasztóan dühös leszek, szó szerint tombolok a dühtől, máskor pedig rámtör a depresszió – ilyenkor ki sem mozdulok otthonról, és csak sírok… Aztán az egész megváltozik, és a buliban én vagyok az este középpontja, mindenki engem csodál."

A BPD jellemző érzése a magánytól és az elhagyatástól való félelem – kétségbeesetten kapaszkodnak a másik emberbe, máskor pedig, hogy a – vélt vagy valós – elhagyatást elkerüljék, leértékelik, lekicsinylik őket, szakítanak velük, vagy elmondják őket minden rossznak. Ezért a kapcsolataik, legyen szó a családról, barátokról vagy egy szerelmi kapcsolatról, rendkívül labilisak, viharosak és intenzívek. Maguk köré gyűjtik az embereket, mert félnek a magánytól, ugyanakkor folyamatosan konfliktusba keverednek velük.

Sokan elmondják, hogy időnként végtelenül üresnek érzik magukat, homályos képük van saját magukról, nem tudják "összetartani" magukat. Unatkoznak, nem bírnak magukkal egyedül lenni, ezért gyakran alakítanak ki komolyabb kapcsolatot rövid időn belül (illetve könnyen bonyolódnak "egyéjszakás" kalandokba, vagy cserélgetik sűrűn a partnereiket). A borderline-ok gyakran élnek különféle drogokkal, alkohollal, vagy más, önveszélyes, önkárosító tevékenységgel (pl. bolti lopás, mértéktelen evés, felelőtlen autóvezetés, költekezés, stb.).

Nem ritka, hogy a BPD-hez más zavarok: depresszió, kényszeresség, szorongás, evészavarok vagy más, önálló zavarként is diagnosztizálható betegség társul (ez amúgy magát a borderline szindróma felismerését is nehezíti).
A legveszélyesebb mégis a falcolás, vagyis amikor a beteg önmagát megsérti. Szilvi így beszél erről:

"Néha, ha már nem bírom a feszültséget, egyszerűen fogom magam, és elvonulok a fürdőszobába. Előveszem a pengét, és megvágom magam. Tudom, hogy furcsán hangzik, de jóleső érzés tölt el ilyenkor, mintha megszabadulnék az összes fájdalmamtól, mintha kifolyna belőlem az a sok szenny… Utána persze gondosan eltakarítom a nyomokat, nehogy bárki is észrevegye a családból, hogy mit művelek. Ha anyám megtudná, az fix, hogy megölne!"
Amiről Szilvi beszél, az önvagdosások, önsértések igen gyakoriak, és mint a feszültség-levezetés egyik formáját használják. Az ezek mellett fellépő öngyilkossági gondolatok és késztetések teszik különösen veszélyessé a BPD-t, még akkor is, ha ezeknek a kísérleteknek valójában nem a halál a céljuk, hanem minden esetben üzenetet hordoznak a külvilág számára. A hozzátartozókban sokszor csak egy-egy ilyen öngyilkossági kísérlet után tudatosul, hogy valami nincsen rendben a lányukkal/fiukkal.

A boderline-ok esetében, bár a gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők a panaszok egy része, a pszichoterápia a legcélravezetőbb. Ezen belül is, a pszichoanalítikusan orientált egyéni terápia, és a dialektikus viselkedésterápia a két leghatásosabb irányzat, feltéve, hogy a páciens benne marad a terápiában.

Sajnos jellemző rájuk, hogy csak egy darabig együttműködőek, az impulzivitásuk következtében nehezen maradnak benne egy terápiában, gyakran a terapeuta ellen fordulnak, gyanakvóak lesznek. Amúgy is nehezen bíznak meg bárkiben is, a másik ember viselkedését rendre félreértik, rosszul értelmezik. A borderline tünetegyüttes kezelésében kiemelkedô jelentôségû, hogy egy bizalmi légkörben a terapeuta igyekszik szembesíteni a klienst a saját érzelmeivel, és rávezetni, hogy a másik ember reakcióit hogyan értelmezze helyesen.
Az eredményekre így is több hónapot, sőt évet kell várni – idővel azonban a tünetek általában enyhülnek. Idôvel a borderline személyiségzavart a legtöbb ember "kinövi", vagyis általában átalakul kezelhetőbb "neurózissá".

Az érintett terápiás kezelése mellett fontos, hogy a hozzátartozók is merjenek segítséget, tanácsot kérni, mert rájuk is óriási teher nehezedik!

Támogatás

Kérjük, támogasd munkánkat, mert

> a metropolita.hu önfenntartó
> és semmilyen külső támogatásban NEM részesül

Ft
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 1000Ft

Hasonló cikkek

2 hozzászólás

  1. Bartók Rebeka

    Sziasztok!

    Én is ezzel küszködöm, bár Nekem társul mellé szomatizációs zavar is…
    Borzalmas amiket olvasok erről a borderline-ról, még betegebbnek érzem magam mint egyébként….részt vettem egy több hónapos terápián, úgy éreztem hogy felerősödtem, viszont a végén közölték Velem hogy borderline, azóta mind a pánik is felerősödött, valamint gyenge vagyok és életképtelen…
    van kiút ebből? szeretnék meggyógyulni…
    Hogy csináljam?

    Válasz
  2. Kornel

    Szerintem van kiút.
    Èn a vipassana kurzust ajánlanám Goenka tanitasa szerint.
    https://www.dhamma.org
    10 nap beszèd nèlkül, napi 10 oraban a sajàt èrzèsek megfigyelèse.
    De azèrt kèrdezz rà elõtte. :)
    Remèlem segít, de az biztos hogy egy lassú folyamat.
    Minden jot.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.