Hogyan lesz valakiből vezető egyéniség?

Tévedés azt gondolni, hogy az ember vezető egyéniségnek születik. Az igazság az, hogy azzá lesz – mégpedig a szülők bátorító, önálló gondolkodásra serkentő nevelésének hatására. A vezető egyéniségeket már óvodáskorban is könnyen fel lehet ismerni: magabiztosak, tisztelik a felnőtteket és gyerektársaikat is, jókedvűek, szívesen megosztják a játékaikat másokkal, sokat kezdeményeznek és kiváncsiak. Elsőként látnak a feladathoz, a többiek őket követve kapcsolódnak be a tevékenységbe – roppant lelkesítően hatnak kortársaikra.

Hogyan alakíthatod ki te is gyermekedben a vezetői beállítottságot? Kövesd 6 tanácsunkat, hogy a csemetéd megkapja az alapokat!

1. Bátorítsd!
A megfelelő önbizalmat már az első lépések megtételekor kialakíthatod gyermekedben. Dícsérd őt és bátorítsd: "Meg tudod csinálni!", "Na ugye, látod, hogy megcsináltad, ügyes vagy!". Amikor bizonytalan lépteivel elindul feléd, és egy hatalmas mosollyal beleveti magát széttárt karjaidba, a gyermeked megszerezte élete első győzelmét – és megízlelte a siker édes ízét.
Fontos, hogy még a legapróbbnak tűnő sikereket is megdícsérd. Ez persze nem azt jelenti, hogy folymatos üdvrivalgást és erőltetett ünneplést kell csapni körülötte. Tanácsos inkább a dorgálást is dícsérettel és tanítással párosítani. Például ahelyett, hogy rászólnánk a kisfiunkra a meccs után, hogy "Két gólhelyzetet is kihagytál!" (amit nyilván magától is tud), mondjuk inkább azt: "Nagyon jól támadtál, ügyesen vitted a kapura a labdát! Majdnem gól lett belőle! Szép volt! Legközelebb majd gyakoroljuk a kapuralövést, jó?"

2. Engedd kísérletezni!
Amikor az ember felnő, hajlamos megfeledkezni arról a sok-sok csodálatos felfedeznivalóról, ami körülveszi. Megszokjuk, hogy a dolgok úgy vannak ahogy vannak, nem kérdezünk, nem járunk utána. Tudjuk, hogy a giliszta nyálkás, a pocsolya fröcsköl – nem kell hozzá megfognunk már a gilisztát, sem beleugranunk a pocsolyába: tudjuk, hogy tényleg jó messzire elfröccsen a sáros víz. Pedig ezek az egyik legizgalmasabb felfedezésre váró kis titkok a gyermek életében. Emlékezz csak vissza, milyen izgalmas volt az avar között szarvasbogarat keresni meg könyékig belenyúlni a liszttartóba!
Persze, szülőként ezek inkább aggodalommal töltenek el bennünket – csupa sár lesz az a gyerek, meg nyakig lisztes, a konyhakő is csupa liszt, és máris ingerülten tessékeljük ki csalódott csemeténket a konyhából… Pedig a lisztet fel lehet törölni: a rossz emlékeket viszont már nem lehet ilyen könnyen "kisöpörni".

Próbálj meg partner lenni a gyermeked kísérletezéseiben! Az én lányom például teljes áhitattal szokta kimorzsolgatni a paprika csutkájából a magokat. Körülötte kb. 2 méteres körben, mindenfelé szétszóródnak az apró magocskák, de egye fene, majd összeseprem – ha látnátok a művelet közben a kicsi arcát! Ragyog a boldogságtól!
Nem kell mindig a biztonságos megoldást keresni – ha gyerekként nem riad vissza az új feladatoktól és kihívásoktól, felnőttként is jó eséllyel megtartja kreatív szemléletét.

3. Fókuszáljatok a sikerre!
Sokszor aggodalmaskodunk azon, hogyan kerüljük el a kudarcot ahelyett, hogy a sikerre összpontosítanánk. Neked, mint szülőnek az a dolgod, hogy gyermeked figyelmét a sikerre irányítsd. Ha pedig valaki hisz a sikerben, lelkesítő hatással van a többiekre, és mindig lesznek követői. Szóval nem az a kérdés, hogy "mi lesz, ha nem sikerül", hanem arra kell koncentrálni, hogy minél jobban elvégezzük az adott feladatot.

4. Hallgasd meg az álmait!
Azt hiszem, mindannyian fel tudunk sorolni néhány bizarr foglalkozást, amit kisgyerekként meggyőződéssel vallottunk magunkénak. Ki trolibuszvezető, ki kukás vagy éppen kaszkadőr szeretett volna lenni, és persze a színésznői és állatorvosi pálya is népszerű volt… Amikor csemeténk beállít egyik nap és közli, hogy ő katona vagy favágó szeretne lenni, ne rontsunk rá, hogy "Ugyan már! Nem lányoknak való foglalkozás az!". Inkább bátorítsd gyermeked álmait, még akkor is, ha nagyon furcsának találod őket. Az a fontos, hogy a kisgyerek tudjon képzelődni, és végiggondolni, hogy mitől válhat valóra az álom. (És, elég valószínű, hogy végül nem favágó lesz belőle…)

5. Mi lenne, ha?
Az egyik legfontosabb vezetői tulajdonság a jó problémamegoldó képesség. Bátorítsd ezért gyermekedet az önálló gondolkodásra és arra, hogy a problémákat próbálja meg egyedül megoldani. Ne add a kezébe rögtön a választ, hanem inkább segíts neki, hogy végiggondolja a problémát!

Ha a magasabb polcon lévő játékot szeretné elérni, ne add neki oda rögtön, hanem kérdezd meg tőle: "Mit gondolsz, hogyan érhetnéd el azt a játékot?" A csemetéd némi gondolkodás után rávágja: "Mi lenne, ha odahúznám a játékautómat és ráállnék?" "Próbáld meg!" – és, voilá, csemetéd sikerrel oldott meg egy újabb problémát!
A vezető ismertetőjele, hogy végiggondolja a lehetőségeket. Bátorítsd gyermekedet, hogy mindig kérdezze meg magától: "Mi lenne, ha ezt vagy azt megcsinálnám?".

6. Három alapvető jellemvonás
Egy családpszichológus szerint a három legfontosabb jellemző, amit a szülőnek ki kell fejlesztenie gyermekében, az a tisztelet, a leleményesség és a felelősségtudat. Azok kerülnek általában vezetői pozícióba, akik értik és betartják a szabályokat (vagyis van bennük tisztelet), akik nem adják fel, hanem kudarc esetén is tovább próbálkoznak új ötletekkel (vagyis: leleményesek) és akik vállalják tetteik következményét (magyarán: felelősségteljesek).

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj Válasz elvetése

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005