Register
A password will be e-mailed to you.

Kedves Freudissima!

Elég nehezen szántam rá magamat, hogy írjak Neked, de végül megtettem, mert kezdek nagyon kiborulni! Az anyósom egyszerűen kikészít!
Amikor összeházasodtunk a férjemmel, semmi gond nem volt, az anyósom nagyon kedves volt, segített a költözésben, főzött nekünk finomakat, átjött vigyázni a gyerekre, szóval teljesen jófej volt.
Aztán pár évvel ezelőtt, Ő is odaköltözött ahová mi, szomszédok lettünk. Szó szerint! Mivel a férje régen meghalt már, azt gondoltuk, ez jó ötlet, így legalább nem lesz egyedül, és neki sem kell annyit utaznia, ha látni szeretné az unokáját.
Azonban a dolgok másként alakultak.
Szép lassan “beszivárgott” az életünkbe – egész nap nálunk van –annak ürügyén, hogy vigyáz Gergőre-, matat, pakolászik (a mi holminkat!), és minden nap beállít valami kajával, “csak egy kis kóstoló” alapon (ami rendszerint amúgy a kukában végzi)…
Megőrülök! Nagyon jó dolog, hogy ha van a családban egy nagymama, de ezt azért már túlzásnak érzem! Viszont kidobni ugye mégse dobhatom ki, mégis csak a férjem anyja… Nem tudom, mitévő legyek? Vagy lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny és inkább örülnöm kéne, hogy valaki segít a ház körül?
Kérlek, adj valami tanácsot, hogy mit tehet az ember egy ilyen helyzetben?
Köszönöm!
Laura

Kedves Laura!

Amiről írsz, az “anyós-kérdés”, egy meglehetősen gyakori jelenség, gondoljunk csak a számtalan anyós viccre és a szó pejoratív értelmû használatára – persze, hozzá kell tennünk, az esetek jó részében az anyós-meny viszonya épp ellenkezőleg, kielégítő és baráti.
Azokban az esetekben, amikor ez nem így van, amikor a férj anyja gondokat okoz a feleségnek, általában a háttérben az anyós “leválási” nehézségei állnak. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy a mama nem képes elengedni a kisfiát – és, a feleségben egyfajta “riválist” lát, aki “elrabolta” tőle az ő egyetlen, drága pici fiacskáját. Ez nevetségesen hangozhat, de tulajdonképpen erről van szó – és, talán fölösleges mondanom, hogy természetesen mindez tudattalanul zajlik, vagyis a mama nincs tudatában annak, hogy tettei hátterében milyen  okok húzódnak.
A mama gyakran úgy érzi, még mindig neki kell gondoskodnia a fiáról – hiszen ezt tette annyi éven át! -, felelősséggel tartozik iránta, és ezt a gondoskodást, odafigyelést csak ő adhatja meg. Ezzel a gondoskodással szeretné maga mellett tudni a fiát – nem tudja elengedni, nem tud felnőttként tekinteni rá.
Ennek “igazolására” gyakran főz – amivel egyúttal “bizonyítja” a kompetenciáját is. Fekete Péter írja a könyvében, nagyon találóan: “Az én anyám például, akár házasságban éltem, akár élettársi kapcsolatban, mindig a kezembe nyomott egy lábasnyi kaját, ha meglátogattam. Jószándékból, nemde? Persze. Csak éppen minden ilyen kaja-hazahurcolás gyengítette a párom háziasszonytudatát. És egy láthatatlan szál volt, ami jelezte, hogy se én nem váltam le teljesen az anyámról, se ő énrólam.”

  • Tudom, hogy sajnos sok esetben nem megoldható –főként azért, mert anyagi vonzata van -, de a legjobb megoldás az ilyen esetekben a térbeli távolság (magyarán: a költözés…). Persze, ma már számtalan módja van a fizikai távolság leküzdésének is (a mobiltelefontól az internetig), így ez mindenképpen csak időleges megoldást jelenthet.
     
  • Beszélj a férjeddel – Ő hogyan látja, és őszintén oszd meg vele a gondolataidat! Mondd meg neki, az anyósod segítőszándékú ténykedései -minden jószándék ellenére – Neked rosszul esnek, mert úgy érzed, nem vagy elég jó feleség, ha Ő folyton körülötte sertepertél, és olyan dolgokkal lát el, amit te szeretnél és neked is kell megadni neki. Persze, ne felejtsd el, hogy a férjednek ez valószínűleg sokkal ártalmatlanabbnak és természetesebbnek tűnik, mint neked, hiszen Ő ebben élt, gyerekkorától fogva. Azt se felejtsd el, hogy az anyjáról beszélsz neki, ezért mindig tisztelettel beszélj az anyósodról!
    Fontos, hogy a férjed megértse: az anyja viselkedése téged zavar, a terhedre van, és bármennyire is értékeled az igyekezetét, úgy érzed, a jelenléte a ti kapcsolatotokat hátráltatja.

     

  • Javasolom, hogy próbálj meg az anyósoddal is beszélni. Nagyon udvariasan, de határozottan megkérheted, hogy csak ekkor és ekkor jöjjön át, ha szeretne “unokázni”, például kedd és csütörtök délután, 4-től 6-ig, illetve hogy nagyon kedves, de nem kértek “kóstolót”. Amikor legközelebb átjön a becsomagolt étellel, mondd azt neki: "Jaj, milyen kedves Tőled, hogy gondoltál Ránk, de már hoztam a cukrászdából süteményt, és nem fogunk bírni ennyi mindent megenni – köszönjük, de van itthon desszert!". Biztosítsd afelől, hogy értékeled a segítőkészségét, de magad is boldogulsz a háztartással! Egyszerűen mondd azt, hogy jobb szereted magad megcsinálni a ház körüli teendőket, mert ez Téged megnyugtat, és jó ilyenkor egy kicsit egyedül lenni… Eleinte talán egy kicsit megsértődik, de jobb őszintének lenni és kieszközölni magatoknak némi nyugalmat, minthogy az Ő “átjárásai” megkeserítsék a házasságotokat!
  • Az ilyen helyzetekben nagyon fontos, hogy nyilvánvalóvá váljék: te és a férjed vagytok egy pár, egy külön család. Ti alkottok egy egységet, nem a mama és az ő fia. Megkönnyíti a dolgodat, ha ezt a férjed is tudatosítja – és persze nem arról van szó, hogy mostantól az anyuka “ki van tiltva” Tőletek, vagy hogy “nem szabad Őt többé szeretni”, dehogy! Csak épp meg kell húzni a határvonalat – köztetek és Ő közte.
     
  • Segítheti ennek tudatosulását, ha néha a megszokottól eltérő módon, különprogramot szerveztek (pl. a férjeddel és Gergővel hármasban elmentek az állatkertbe, vagy vidékre néhány napra, stb.), illetve ha a fent említettekhez hasonló “szabályokat” vezettek be.

Végezetül, amit még fontosnak tartok kiemelni az az, hogy figyelj oda: ne fajuljon el az elkülönésetek és függetlenedési kísérletetek valami személyes háborúvá, amit az anyós és a meny vív egymással! Ebben tulajdonképpen nincs semmi személyeskedés: arról van csak szó, hogy szeretnétek függetlenek és önállóak lenni. Nem a mama személyével van a probléma, hanem azzal, hogy a jelenléte felborítja a Ti családi egyensúlyotokat. Nehéz ezt elfogadni, különösen anyósként, de hidd el, idővel – ha nem is érti meg, de mindenképpen – elfogadja majd Ő is. Te pedig légy türelmes – nem fog egyik napról a másikra megváltozni az életetek, de a következetes megnyilvánulásaid fokozatosan formálni fogják az anyósod viselkedését is…

Üdvözlettel,
Freudissima

* * *

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Etikus Adománygyűjtő Szervezet Logó
Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!).
Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.