Regisztráció



A jelszavát emailben elküldtük.

Jelen esetben a Szlovákiában eredő Hernádot ültük meg kenuinkkal, a folyó magyarországi szakasza 118 km, ennek a felét terveztük bejárni a 6 napos túra keretében. Napi 10 km evezés minimális erőkifejtéssel és a folyó sodrására bízva magunkat kényelmesen kivitelezhető. Elvégre is az aktív nyaralás nem kell hogy megszakadást jelentsen.

Nulladik nap

Ez a nap az előkészületekről kellene hogy szóljon, azonban tekintve, hogy én csak az indulás reggelén döntöm el hogy megyek, így most nulladik napi előkészületként fogom lejegyezni az indulást megelőző néhány órai kapkodást. Tulajdonképp 2-3 óra elég is volt az utazás előtti összekészüléshez, ez azonban ne tévesszen meg senkit, 8 lakásváltással és több kempinges nyaralással a hátam mögött én már rutinos versenyzőnek számítok. Lényeg a lényeg, aki először vízitúrázik, a túra sajátossága okán jó ha előzetesen informálódik a praktikákról, sok későbbi kellemetlenségtől kímélheti meg magát.

Kajával készülni nem könnyű, főleg nekem aki nem eszem konzervet ha nem muszáj. Azért veszek néhány készételt, jól jönnek ilyenkor a müzli szeletek, kekszek, a gyorsan megfőzhető konzervételek. Arra készüljünk, hogy a ki-be pakolás során mindig sérülnek az ételek, így a banánt, paradicsomot együk meg hamar, mielőtt turmix lesz belőle. Bátor indulóként én joghurtot is vittem és mit mondjak még a harmadik napon is tudtam belőle reggelizni. A teóriám szerint ezek már eleve romlasztva vannak tehát nagy bajuk nem történhet, és az elmélet működött is.

Az előkészületek során már a csomagoláskor szembekerülök eredendő nőiségemmel, ugyanis nem vihetem a csinos szandált, a romantikus topot és x+1szeresre dúsító szempillaspirált sem. Mert bár van folyópart, de korzó nem lesz. A ruhák csomagolásnál két fő szempontot kell szem előtt tartani, először is lehessen benne evezni és a parton kóricálni – azaz kényelmes legyen és ne ártson neki a víz. Másodszor fontos hogy kis helyre lehessen pakolni, tekintve hogy ezen a túrán többnyire magunknak kell cipelni a holminkat. Nem ajánlott a legjobb darabokat vinni, mert itt bizony a tárgyak elveszhetnek. Elég egy borulás, a hajóban nem rögzített ruhát már viszi is a víz és innentől a pecások talált tárgyait fogja gazdagítani. Nekem csak egy törölközőm úszott el, de mivel ezt korábban egy szállodából csentem el, így végül is jogos hogy tovább kellett adnom.

Első nap

A túra résztvevői egy korábban már összeszokott csapat, néhány új elemmel. Jómagam is új elem vagyok. Ezt a felállást szerencsének tartom, egyrészt a régiek már úgyis unják egymást és jól jön pár új arc, az újaknak meg kihívás hogy beilleszkedjenek egy összeszokott csapatba. Az M3-as kivezetőjén megismerkedik egymással a csapat minden tagja, kibontásra kerülnek az első sörök és már indulhat is a karaván. Odautunk mélypontnak is beillő fénypontja az a 20 perc, amit egy trágyát szállító kamion mellett vesztegelünk, a kamionról leömlött a szállítmány okán, amit aztán minden autó kicsit tovább vasal és terít a faluban. Mi sem maradhatunk ki a mókából. Az autóknak a kempingben töltött 6 nap után végül sikerült megszabadulni a korán sem feltűnőtlen szagú stigmától.

A tokai kemping udvarán holminkat műanyag csatos hordókba pakoljuk, a túra során használt tárolók közül ezek bizonyulnak a legjobbnak. Sok minden elfér benne, borulás esetén fennmarad a vízen, és tényleg nem ázik be – ezt alkalmunk lesz tesztelni – így biztonsággal utazhat benne például egy értékesebb fényképezőgép is. Emellett jön az okítás, hogy a csónakba pakolt holmik mindig rögzítve legyenek és csak az legyen elöl aminek nem gond ha elázik. Jól jöhetnek az olyan apróságok mint a szemüvegpánt, a kenu merevítőjére rögzíthető vízálló tasak vagy papucs helyett a becsatolható túraszandál.

Az utazás a szervezők kisbuszában folytatódik, immáron kenukkal felszerelkezve, és már csak Pista bácsi a vezető az, akinél nem áll meg a fröccsös palack. Egy órányi út után megérkezünk Hidasnémetibe, túránk kiinduló állomására. Sátrainkat egy vízparti nyaralóház udvarán állíthatjuk fel. Illetve, hamarosan kiderül, hogy lehetőség van szobák bérlésére is. Mondanom sem kell, a társaság nagy része szép lassan átszivárog a szobabérlők táborába, így az első éjjelt amolyan apartman-turistaként töltjük a Hernád partján és csak messziről szemléljük a folyó csapdosó hullámait. Az esti csevej során szóba kerül, hogy mi is az a zubogó víz alatt kialakuló vízhenger és mit kell tenni ha az ember ilyenbe kerül. Mit mondjak, már beszélni róla is elég hátborzongató, de vélhetően itt nem várnak ránk effajta kalandok.

A Hernád nem túl széles, vadóc vize ideális terep a vízitúrázóknak. Áradás után inkább csak gyakorlott evezősöknek ajánlott, kezdőként mindenképp békésebb folyót válasszunk. A folyó partja beépítetlen erdős-mezős terület, többnyire telepátia útján állapíthatjuk meg, hogy épp melyik falu templomtornya sejlik a parti fák mögött. A térkép mindenképp jól jön, sőt praktikus az oldalakat kifénymásolni és laminálni, így vízálló is lesz. Ha az áradást követő napokban vágunk bele a túrába – ahogy tettük azt mi – számolnunk kell olyan tényezőkkel mint a szokásosnál nagyobb sodrású megduzzadt folyó, a vízbe dőlt olykor termetes fák és a felázott süppedős part.

A másnap kezdődő vízi kalandok gondolatával és a hidasnémeti zúgó hangjaival hajtjuk álomra fejünk. Az én utolsó képem a szobám tetőablakán árnyékot vető fenyőág ami leginkább egy ugró állatra hasonlít, de reggel örömmel konstatálom hogy nem ugrott rám hanem békésen lóg továbbra is az ablak előtt.

Második nap

A túra második napján megkezdjük immár hivatalosan is az evezést, a kenuk egy-két óra szakértést követően már vízre is kerülnek. Kenuban evezni alapvetően kellemes és nem túl bonyolult művelet. A kormányzást bízzuk tapasztalt és jó erőben lévő férfitársainkra, így nekünk nőknek jó eséllyel csak a hajóorr dísze funkciót kell betöltenünk. Azonban akár a hajóorrban pompáskodunk, akár evezünk, nem lehet eléggé hangsúlyozni a nap elleni védelmet. Vízen vagyunk, sokszor a nap derekán, többnyire árnyék nélkül. A víz sokszorozva veri vissza a napfényt, tehát kenjük magunkat folyamatosan, mert a fröcskölés és az izzadás hamar lemossa rólunk a védőréteget.

Váratlan helyzetekben talán legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk, azaz ha pánikba esünk, nagyban csökkennek az esélyeink a helyzet gyors és jó megoldására. Így hasznos lehet előre végiggondolni néhány helyzetet, barátkozni a gondolattal hogy felborulhatunk, ha megtörtént akkor vinni fog a víz. Erről jelen sorok írója is beszámolhat, már az indulást követő órában egy erős sodrásnak és egy keresztben fekvő fának köszönhetően azon filozofáltam a fa ágába csimpaszkodva és ellentartva a folyó sodrásának, hogy hogyan fogom megmenteni a fejemre tolt drága napszemüvegem miközben úszom, fogom a kenut, keresem az evezőm és úgy általában, próbálok nem pánikba esni. Örömmel jelentem, a szemüveg megmaradt, sőt jómagam is partot értem pár száz méterrel lejjebb egy homokbucka szigeten, ahol a hirtelen ijedtséget gyorsan oldotta a társak élcelődése és egy kör pálinka. Így megy ez, megtudtuk, a folyót komolyan kell venni, a bedőlt fákat pedig érdemes nagy ívben elkerülni, mert gyorsabban megviccelnek mint azt gondolnánk.

A folyó kanyargós formája gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk, körülnézve azonban többnyire egynemű zöld partot fogunk látni. Ez lehet pihentető vagy unalmas, aki vízitúrára indul azt valószínűleg kikapcsolja a látvány. A parton szinte mindenhol lekövethető a medréből kilépett víz útja, a növényzetet borító tompa szürkés színű hordaléktól kezdve a formára fésült füves területekig.

Ahogy a nap közeledik a horizonthoz, mi is elkezdünk kempinghely után nézelődni a parton. A szállás milyensége egy vízitúrán széles skálán mozog, a mínusz tartományban találjuk a süppedős, saras parton csalános fürdőszobával ellátott szobakomfortos sátrat. Ehhez általában járnak még bogarak és beazonosíthatatlan éjszakai állati motoszkálások is. Azonban mint minden rosszban .. szóval, ember régen látott annyi csillagot az égen mint ezeken az estéken. Sátrat verünk, tüzet rakunk, vacsorát készítünk. Az étel vonalon társaságunk több iskolát képvisel, amelyek így az első napokban még markánsan elkülönülnek. Van a konzerves, a tűzön sütögetős és a norbis-alexandrás készétel tábor. Jómagam vagyok a tűzön sütögetős vonal, de aztán a hosszas nyárslógatás és a nyársról a tűzbe pottyant alma meggyőz arról, hogy áttérjek az alufóliába csomagolós parázsolós vonalra. Így végezetül, koromsötétben az én vacsorám ideje is eljön és bár a többiek addigra jóllakottan szuszognak, azért kicsit talán irigyek a fóliából felszálló illatokra.

Lefekvés előtt a csillagos eget kémlelem és az, hogy közel s távol egyetlen mesterséges fényforrás sem tompítja az égi varázsszőnyeg mintáit, régen érzett nyugalommal tölt el.

Harmadik nap

Hajnalban arra ébredek, hogy pattog a tűz .. A mindenit, gondolom. Micsoda férfiak vesznek körül, reggel is tüzet raknak, hogy kellően hangulatos legyen majd a kávé. Úgy tűnik egyre gyorsabban pattog a tűz, ez idővel kezd gyanússá válni. Aztán egyszer csak kitisztul a tudatom és rájövök hogy az eső kopog a sátram tetején. És ez így megy 3 órán keresztül. Majd egyszer csak eláll, picit még szundítok, hogy aztán ragyogó napsütésre ébredjek. Hát, így megy ez kérem a Hernád partján. A reggelit már fürdőruhában fogyasztjuk, úgy tűz a nap.

A harmadik napon tovább csorgunk lefele a folyón és a napi programról mindössze annyit tudunk, hogy lesz egy „átemelés”. Ez annyit tesz, hogy van a folyón egy zsilip, erőmű, bármi ahol nem lehet vízen átmenni, hanem a kenukat kiemelve a parton kell átvinni egy szakaszon és újra vízre tenni.

Itt most kell egy kis kitérőt tennem az ital vonalra, amit különösebben nem fejtenék ki, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. Általános tanácsként annyit adhatok, hogy ha lehet csak annyit igyunk, hogy még tudjuk kontrollálni a hirtelen kialakuló veszélyhelyzeteket. Nekünk ez nem mindig sikerült, és ezzel nem is dicsekednék annyira. Némi köldöknéző szeánsz keretében átbeszéljük a hanyagságunkat, így most már mi is okosabbak vagyunk és gazdagabbak egy rémisztő zsilipes tapasztalattal. Nektek pedig annyit mondunk, hogy mindig legyetek észnél, mert a folyó az erősebb és mindig rejthet magában veszélyeket.

A nem várt kalanddal színesített nap kicsit többet vesz ki erőinkből, így megelégszünk az első jónak tűnő sátorhellyel. Ezen az estén egy igazi áradás utáni telket sikerül kicsípni, süppedős, iszaphordalékkal színezett pampafű borította kis helyen verjük fel táborunkat.

Női szemmel a vízitúra tűnhet egy rémálomnak, elsősorban az enyhén szólva is hézagos higiéniás körülmények miatt. Készüljünk fel arra, hogy a fésülködőasztal és a toalett itt az erdő nevet viseli, és hogy a tusfürdőt néha csak az enyhén zavaros élővízzel tudjuk leöblíteni. Azt hogy van egy rakás magasra növő csalán is a környéken, egész másnapig nem vettem észre, amikor is pechemre rövidnadrágban és szandálban száguldoztam az indulás előtti utolsó mosdójáratért az erdőben.

Az út közepéhez érve már kezdenek keveredni a kulináris elvek, norbi menü sült kolbásszal, alexandra főzelék gyíkkonzervvel és a többi. A vacsorát itt is a csillagok fényénél fogyasztjuk és a tapasztalat azt mutatja, hogy a kozmikus látvány mélyenszántó beszélgetéseket indikál, aminek hiánya rohanó életünkben talán fel sem tűnik.


Nyaralj személyre szabott árajánlattal! Regisztrálj, és nyerj mellé egy wellness hétvégét is!

>> 2. rész

A Metropolita Egyesület többféle céljához adományokat gyűjtünk, hogy újabb keresztény médiafelületeket hozhassunk létre. Tervünk egy papi hivatásról szóló oldal, egy online imaközösségi felület létrehozása, és szeretnénk a nagy keresztény misztikusokat hangoskönyvben elérhetővé tenni. Ebben kérjük anyagi segítségeteket.

Az adományt paypal-on keresztül (ha a linkre kattintasz) és közvetlen utalással is be tudjuk fogadni.

Metropolita Egyesület
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428
Adószám: 18876842-1-41
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Köszönjük!!!

Metropolita Egyesület
1024 Budapest
Ezredes utca 13.

Ft

Állítsd be mennyit szeretnél adományozni

Fizetési mód választása
Személyes adatok

Számlázás részletei

Összes adomány: 5000Ft

Hasonló bejegyzések

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.