Freudissima levelei: „A barátnőm nem őszinte velem!” Kedves Freudissima! A tanácsodat szeretném kérni: úgy érzem, a barátnőm – akivel általános iskola óta a legjobb barátnők vagyunk – nem őszinte velem. Az utóbbi időben kerül engem, nem hív vissza, nem válaszol a leveleimre. Nem régen született meg a kisbabája, és alig várom már, hogy meglátogassam őket, de ezt is – persze nagyon udvariasan – hárítja. Ha mégis sikerül valahogy találkoznunk (vagy véletlenül összefutunk, ilyenre is volt példa), nagyon kedvesen, de totálisan felszínesen beszélgetünk. Mindig is külön utakon jártunk, az élet teljesen máshová sodort bennünket, de ez eddig még sosem jelentett problémát, mindig közel maradtunk lelkileg egymáshoz. Most viszont úgy érzem, mintha lenne valami titka előttem, de nem merek rákérdezni. Megrémít ez a távolságtartás. Közben pedig azt érzem, hogy tehetetlen vagyok és becsaptak. Fogalmam sincs, miért lett hirtelen ilyen bizalmatlan, mi rosszat tettem!? Te mit tanácsolsz? Üdvözlettel: Sissi Kedves Sissi! A barátság, különösen az ilyen régóta tartó kapcsolat, mint a tiétek, egy nagyon összetett és érzékeny “szerkezet”, ugyanakkor jó esetben egy életen át tartó szoros kötelék is egyben. Olyan, mint egy patak, egyre erősebb és szélesebb lesz, míg végül folyóvá dagad. A sodrása egyre sebesebb, de néha sziklák lassítják az útját. Időnként eltűnik a felszín alatt, hogy aztán újra előbuggyanjon és tovább follyon, végső soron a tengerig. A benne és a partján élő növények és állatok érzékenyek a legapróbb változásokra is, és minden szakaszán sajátos élővilágot teremt, ami fenntartja az ökológiai egyensúlyt. A barátság is valahogy így működik – nem egyenletes, sokszor ütközik nehézségekbe, félreértések és kibékülések sora tarkítja, néha mintha “feledésbe merülne”, hogy aztán újra felszínre kerüljön. Ennek rengeteg oka lehet: ahogy Te is mondtad, az élet máshová sodort benneteket. A barátságotok minden szakának megvannak a jellegzetességei – hol szorosabbá válik a kötelék, hol meglazul, ez természetes. Ahogy az életünk változik, úgy a barátság minősége is megváltozik – alakul velünk együtt. Azt írod, a barátnődnek most született babája. Talán furcsán hangzik és kevesen gondolnak erre, de ezt barátként nem egyszerű feldolgozni! A barátnôd élete hirtelen, fenekestül felfordult – új kihívásoknak kell megfelelnie, minden figyelmét leköti az új jövevény, természetes módon megváltozik az élete. Ezt nem könnyű barátként megemészteni, az ember nem tehet róla, de öntudatlanul is féltékeny lesz. Persze nem tudatosan, mondhatni: nem tehet róla. De mégis úgy érzi, a sok éves mély barátságot a másik elárulta – mintha egy szempillantás alatt “megsemmisült” volna annyi év munkája! Azt érzem a leveledből, Te is ezt a fajta féltékenységet éled meg – és ezalatt nem valamiféle “csúnya dolgot” értek, hanem egyszerűen azt a félelmet, amit egy barátság elvesztésének a lehetősége ébreszt az emberben. És ezekről az érzésekről beszélni kell! Próbáld meg beleélni magad a barátnőd helyzetébe: ha őszintén átéled, beleéled magad abba, amiben Ő most van, rá fogsz jönni, semmi meglepő nincs abban, hogy “hanyagol”. Ez nem Rólad szól, nem “Te tehetsz róla”! A barátnőd valószínüleg hulla fáradt, a lakása romokban hever, és legnagyobb álma 6 óra alvás egyhuzamban, miközben az foglalkoztatja, a reggel megjelent piros pöttyök a pici fenekén vajon mitől vannak, hányszor szoptasson naponta, és vajon van-e az országban éjjel-nappal nyitvatartó szépségszalon, hogy legalább a haját rendbehozassa… Egyszóval elfoglalt! Tapintatosnak és megértőnek kell lenned – ez az időszak a sok szépsége mellett rendeget időt és energiát felemészt (és még egy számodra kikapcsolást jelentő csajos “dumcsi” is fárasztó lehet). A legtöbb, amit ilyenkor tehetsz, hogy ott vagy mellette észrevétlenül, csendben, türelmesen. Hidd el, a barátnőd nem feledkezett meg Rólad – csak bele kell rázódnia egy új életformába! Ajánld fel neki a “szolgálataidat”: hogy bevásárolsz, kitakarítasz, fôzöl nekik ebédet – ezeknek biztosan nagyon örülne, és jól esne neki a gesztus (arról nem is beszélve, egy-egy ilyen apróságnak tűnő jócselekedet mennyi gondot levesz egy kismama válláról…)! Nem csak a kávéházakban, beszélgetéssel eltöltött órák adnak meghittséget egy barátságnak – ugyanúgy a jelenléted és a tényleges aktív segítséged a kapcsolatotokat erősíti! Azt tanácsolom, gondold végig: vajon nem lehet-e, hogy csupán arról van szó, lefoglalja Őt a babával kapcsolatos rengeteg teendő? Lehet, hogy a titkolódzásnak tűnő viselkedésének is ez az oka? Lehet, hogy nem is kerül Téged, csak egyszerűen fáradt mindenhez, de nem akar megbántani? Légy türelemmel – megéri! Üdv! Freudissima * * * Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat! Add meg elérhetőségedet, ezzel is segíted a szervezet munkáját, így tudunk értesíteni a projekt megvalósulásáról. Támogatás rendszeressége*Havi támogatásEgyszeri támogatásTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegTámogatás összege*1000 Ft3000 Ft5000 FtEgyedi összegEgyedi összeg* Egyedi összeg* Név* Vezetéknév Keresztnév Email* Személyes üzenet* Elfogadom a Támogatási, adatkezelési, és adattovábbítási feltételeket Az Ön által adományozott összeg 0 Ft CommentsEz a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni. Δ Evangelizálunk az online térben (Metropolita), evangelizálunk az utcán (Győztes Bárány Közösség), és mélyszegénységben élő családok között, akiket élelmiszerrel, tüzelővel és taníttatással segítünk (Nyitott Ajtók Misszió), valamint egyengetjük állami gondozott gyerekek sorsát (Legyél Nevelőszülő!). Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005 Válaszolj Válasz elvetéseAz e-mail címed nem publikáljuk.KommentelésNév* Email cím* Weboldal Δ
