Interjú Szirmay Dáviddal
„Nem tudnék ebből az országból végleg elmenni”

Amikor találkoztunk, nevetve egy ilyen mondattal fogadott: „Őrült az, aki ma politikai műsorokat néz”. Szirmay Dávid politikai újságíró a Borsnál, a Hír TV-ben és a Napkeltében is. A forró nyári napon mesélt nekem a politikai közéletről, a nőkről és arról, hogy imádja Toszkánát, de mégsem tudná végleg elhagyni a hazáját, az egyébként élhetetlen Budapestet.

Miért lettél politikai újságíró?
- Nem politikai újságíróként kezdtem a pályámat, de a politika mindig is érdekelt. 15 éves korom óta követem az eseményeket. A Gimnázium után felvételiztem a jogra, mert a reáltárgyak nem igazán mentek. Engem leginkább a magyar és történelem érdekelt és ezekből voltam jó. De aztán az egyetemi felvételi idején rájöttem arra, hogy a jogi pálya mégsem nekem való. Így jött a kommunikáció szak a bölcsészkaron, amit levelezőn végeztem. Az Egyetem mellett 19 éves koromtól az MTI-nél kezdtem dolgozni, aztán voltam egy heti- majd egy napilapnál, most pedig már tévézek is. Végigjártam a szamárlétrát.

Szereted a szakmádat? Mi az, amit szeretsz benne, hiszen szerinted: „Őrült az, aki ma politikai műsorokat néz”?
- Persze, hogy szeretem, anélkül nem lehetne ezt csinálni. Ahhoz túl kemény munka, hogy valaki csakis pénzkereseti szempontok miatt dolgozzon így. Sokszor hajnali 5 órakor kelek és nem egyszer a napom csak este fél 11-kor ér véget.  Egyébként a politika egy nagyon jó dolog, csak Magyarországon nem az.

Milyennek kéne lennie Magyarországon a politikának?
- Itthon ha végigsétálsz az utcán, vagy felszállsz egy buszra, kialakul egy képed az adott városról: mennyire rendezett és tiszta, milyenek az emberek, és az egymással való viszonyuk. Úgy gondolom az ilyen dolgok jellemzőek az adott ország politikájára is. Úgy is mondhatnám, hogy nálunk a politikai kultúra még gyerekcipőben jár. A fejlett polgári demokráciának csak nagyon az elején járunk. Ez egyébként jellemző a régi szocialista országokra, de mintha Magyarország még itt is lemaradt volna. A politikai garnitúra és a magyar politikai közélet olyan, amilyen, ennek ellenére van számomra ennek valami megmagyarázhatatlan izgalma és szépsége: érdekes folyamatok, reakciók, emberi sorsok elevenednek meg a szemünk előtt, függetlenül attól, hogy mi a véleményünk az éppen aktuális kormányról. Nagyon rossz véleménnyel vagyok a magyar politikáról, de mégis megőrülnék, ha úgy telne el egy hét, hogy nem tudnám, mi történik a közéletben.

Mi a véleményed a magyar politikus nőkről? Kevesen vannak, de miért? Az emberek hogy néznek rájuk inkább, politikusként, vagy nőként?
- Tisztelet a kivételnek, de a politikus nőkre a választók még mindig nőként néznek. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a női politikusok túlnyomó többsége népszerű. Még akkor is, ha a pártjuk éppen nem annyira. Erre a legjobb példa Dávid Ibolya. Ugyanez elmondható Göncz Kingáról is, aki ráadásul még nem is szerepel annyit, mint Dávid, mégis inkább a szimpatikusabb politikusok közé sorolják az emberek. Úgy gondolom, hogy ebben a női mivoltuknak nagy szerepe van. Persze van ellenpélda is: Horváth Ágnes. Az ő neve már szitokszó lett Magyarországon, de nyilván nem a nőiessége miatt, hanem mert azon a területen, ahol ő mozgott, nem lehetett népszerű egy politikus. Nem véletlenül vannak a politika világában a nők olyan kevesen. Ez a terület egy normális lelkületű nőnek sokszor elviselhetetlen. Emlékszem, amikor 2006-ban az MDF bejutott a Parlamentbe, Dávid Ibolya az első sajtótájékoztatóján, ízig-vérig emberi volt: könnybe lábadt a szeme és negyvenszer elmondta, hogy: köszönöm. A politika viszont sokszor nem tűri az emberi megnyilvánulásokat. A politika ugyanis egy nagy színház.

Szerinted miben változtak meg az elvárások a nőkkel kapcsolatban az utóbbi évtizedekben?
- Az egész életünk átalakult, és ez a nőkre is érvényes. Nyolcvan évvel ezelőtt, ha egy lány 25 éves korában nem volt egy vagy több gyermekes anyuka, akkor azt lenézték. Manapság pedig már 30 felett szülnek a nők. Változik a világ, sokkal rohanóbb lett, ma már a társadalmi berendezkedés sem olyan és az anyagi lehetőségek sem teszik azt lehetővé, hogy az egykeresős családmodell elterjedt legyen. Ráadásul a nők is karriert akarnak építeni, és fontos számukra az előmenetel. Sok feminista törekvés emiatt született meg. És aztán évről évre jól kimutatják, hogy egy nő 30%-al kevesebbet keres ugyanazon a poszton, mint egy férfi.

Ez egy sarkalatos problémája a női társadalomnak, és minden területen igaz. Erről mi a véleményed?
- Ez mindenhol így van, ez világjelenség. Szerintem nem lehet erőszakos emancipációval ez ellen küzdeni. Így alakult ki. Mindig is többségben lesznek a férfiak a döntéshozó pozíciókban. Ez abból is következik, hogy a gyereknevelés kezdeti időszaka mindig is a nők elsődleges feladata. Ismerek egy sikeres, gazdag anyát, aki két év után visszament napi 10-12 órákat dolgozni mert fontos volt neki a cége, a gyereknevelést leginkább telefonon, vagy nurse-ön keresztül intézte. Állítom, hogy ezt a gyerek megsínyli. 

De ez nem alapvetően a nők hibája. Ez a társadalom hibája. 
- Ne felejtsük el: azért ez ebben az esetben nem anyagi kérdés volt. Mindig az illető nő dönti el, hogy neki mennyire fontos a gyereknevelés, és a család. 

 Szerinted melyik a fontosabb?
-  Én úgy látom, hogy egy anyára nagy szüksége van egy gyereknek, főleg a kezdeti időkben. 

 Mit kell tennie Magyarországnak, hogy felzárkózzon a nyugati világhoz? Milyen változásokra lenne szükség?
- Nincs annyi hely egy internetes portálon sem, hogy ezt fel tudjam sorolni. Az, hogy miben nem kéne, az rövidebb. Először is át kéne mosni agyakat, generációknak kell felnőniük, hogy olyan szemlélettel álljanak az ország és az élet dolgaihoz, hogy ez a felzárkózás létrejöjjön. Vannak nálunk politikusok, akik meg merik tippelni, hogy 15-20 év múlva elérjük Ausztria jelenlegi életszínvonalát. Én ilyesmit elképzelni sem tudok, mert akkora a lemaradásunk mentalitásban, hozzáállásban, szemléletben, hogy ez még nagyon sok idő. Én már egy kis javulásnak is nagyon örülnék. 

 Tragikusnak látod a helyzetet itthon? Javul vagy romlik az ország általános állapota?
- Nem tragikus, mert lehetne rosszabb. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy előbb, vagy utóbb, de jobb lesz. Most viszont kimondottan rossz hangulatban van az ország. Nagy az elégedetlenség, hiszen az emberek hangulata, életkedve nagyban függ attól, hogyan élnek.

Ez az állapot egy személy miatt, nevezzük nevén, Gyurcsány Ferenc miatt van így? Vagy nemcsak neki köszönhető, hiszen állnak mögötte más emberek is? Kinek a hibája, hogy az ország eddig jutott?
- Ezt akkor lehetne kideríteni, ha Gyurcsányt lecserélnék és megmérnék utána az ország hangulatát. Nehezen tudom elképzelni, hogy az jönne ki, hogy vidámabbak lettünk. Lehet, hogy a szocialisták népszerűsége nőne a mostani miniszterelnök menesztése esetén, de az átlagember hangulatát, életviszonyait nem egyetlen személy határozza meg. Ha itt a miniszterelnököt úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc és mindenki keres nettó 300 000 Ft-ot, akkor senkit nem érdekelne a kormányfő személye. De hát ettől még messze vagyunk… Úgy látom, hogy az emberek – pártszimpátiától függetlenül – már torkig vannak azzal, ami ma a politikában zajlik. Ők a saját életüket szeretnék úgy élni, hogy egy konkrét és megvalósítható célt lássanak saját maguk és az ország előtt.   Pártatlan újságíró vagy? Mennyire fontos, hogy egy újságíró pártatlan maradjon? - Erre mondják azt, hogy a politikai újságíró örök ellenzéki. Én bizonyos dolgokban a kormánypárt álláspontjával értek egyet, más esetben viszont a Fideszével. Igen, pártatlan vagyok, hiszen nincs olyan párt, amelynek álláspontját egy az egyben osztanám a főbb kérdésekben. Jó példa rá: ha úgy nézzük: liberális vagyok, hiszen az egyén döntési szabadsága szerintem az egyik legfontosabb alapjog. Viszont a drogkérdésben véresen konzervatív álláspontot vallok. Akkor most liberális vagyok, vagy sem?

Ha választhatnál melyik korban élnél és hol? Miért éppen ott és miért éppen akkor? Mondjuk Toszkánában a 16. században…?
- Ráhibáztál. Óriási olasz őrült vagyok. Toszkána pedig a világ egyik csodája. Sok helyen jártam már a világban, de az a hely magával ragadó. Isteni dolog bemenni egy 5000 fős kis középkori város főterére és az ottani kávézó teraszán üldögélve meginni egy kávét. Jó nézni az embereket, bemenni a templomokba a kulturális kincsek közé. Az emberek, a táj, az ételek…. Soroljam? Stresszes olaszt még soha nem láttam. Azon a tájon végtelen a nyugalom és a kedvesség. Ha én Toszkánában élhetnék, akkor tök mindegy, hogy hányadik században…

Tudnál ott élni?
- Azt azért nem. Nem tudnék ebből az országból végleg elmenni. Pedig Budapest gyakorlatilag élhetetlen. Ahogy kilépek a házunk ajtaján, onnantól kezdve jönnek a hosszú dugók, és az idegeskedés. Valami miatt mégis szeretem ezt a várost. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ha külföldről jövök és leszállok Ferihegyen, akkor mindig jó érzés tölt el. Azt érzem ilyenkor: jó, hogy hazaértem.

Szerinted létezik tökéletes férfi? Te annak tarod magad?
- Jézusom, miket kérdezel…. Dehogy tartom. De nem is létezik, se tökéletes nő, se tökéletes férfi. Amúgy én egy kibírhatatlan ember vagyok…na jó vannak, akik azért kibírnak. De mit jelent az, hogy tökéletes? Szerintem a naivak és az ostobák keresik ezt egész életükben. Hiszen nincsen olyan.

Mitől nőies számodra egy nő?
- Egyszerű: attól, hogy nő. Erre közhelyeket tudnék főleg mondani, adjon magára, legyen igényes, ápolt. Én nagyon fel tudok nézni egy nőre, ha intelligens és okos. De nem tudok úgy összerakni egy nőt, mint egy legót, hogy teszek bele intelligenciát, ápoltságot és egy kis szőke hajat stb. Ugyanígy nem értem az ideál fogalmát sem, mert felnőtt korban ilyen nincsen. Kisgyerekként például nagyon tetszettek azok a lányok, akinek nagy, fonott copfjuk volt. Nekik mindig erősen meghúztam a copfjukat, így jeleztem, hogy bejönnek nekem.

Te hogyan udvarolsz? 
- Nem udvarolok. 

Mi az, ami érdekel még a politika mellett? Mi az ami kikapcsol, szórakoztat?
- Szeretek olvasni. Mivel rengeteg újságot olvasok el egy nap, ezért a könyvek sajnos háttérbe szorulnak, azokat a nyaralás alatt falom. "Mindenevő" vagyok, még a női magazinok levelezési rovatát, vagy a gyászjelentéseket is elolvasom. Emellett nagyon szeretek színházba járni, utazni, jókat beszélgetni a családdal vagy a barátokkal. Nagyjából ezek. Ja és a futball.

Nézed most a foci EB-t? Kinek szurkolsz?
- Szerintem a németek nyerik meg az EB-t, de nekik nem szurkolok. Nagy szívfájdalmam, hogy itthon nem nézhetek élőben jó focit. De hát ez van, remélem még megélem, hogy a magyar válogatottnak igazi tétmeccsen drukkolhatok. De az még messze van, addig marad az olasz és a spanyol foci, és hajrá Barcelona!

Milyen a viszonyod a politikusokkal?
- Barátom nincsen közöttünk, de pártoktól függetlenül, a többségükkel korrekt, kollegális a viszonyom. Nagyon jól el tudok beszélgetni kávé mellett egy szocialista és egy fideszes politikussal is. Még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet. Na látod, ez az, ami ebből az országból nagyon hiányzik: megtalálni a közös hangot egymással a különbözőségünk ellenére is.
 


     
  1. Maróthy István Miklós - 2011, Február 1, 10:52 du.

    nagyon sokszor próbáltalak elérni.rtsz.20-5840910 sok dolog fontos,ha érdekel.374863

  2.  
     
  3. Maróthy István Miklós - 2011, Február 1, 10:54 du.

    mi ez??

  4.  

A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki gyermekeiért adta életét: „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek”

November 15-16-án, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szervezésében

Interjú Molnár Ritával, a kari.hu alapítójával. Aki az új karitativ shopping centerben veszi meg a karácsonyi ajándékait, biztosan jelentősen hozzájárul a nélkülözők karácsonyához.

"Az ‘Utolsó beszélgetések’- ben gyáva harcosnak mondja magát, akit annyit dicsérnek, hogy végül is elszégyelli magát és igyekszik méltó lenni a híréhez. Amikor nővérei élete utolsó napjaiban kérdésekkel halmozzák el, a bírái előtt álló Jeanne d’Arc- hoz hasonlítja magát, és azt mondja, ő is ugyanolyan őszintén válaszol. A szúnyogok sokat kínozzák, de egyet sem akar […]

Vianney Szent János, az Ars-i plébános imája

Az én előadásom tárgya a hála. Hogy miképpen kapcsolódik a boldogság és a hála egymáshoz? Sokan erre azt mondanák, hogy a válasz egyszerű: amikor boldog az ember, akkor hálás. De gondolkodjunk csak el ezen még egyszer! Valóban a boldog emberek azok, akik igazán hálásak?

Pál Ferenc katolikus plébános azzal kezdte előadását, hogy utalt Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező Sztalker című filmjére.

“Ma globális támadás alatt áll a hit, a család, a férfinak és nőnek teremtett ember. Mind nyilvánvalóbb a sötétség erőinek a társadalom alapjait pusztító működése.” - egy életbevágóan fontos cikk.

Aki hiszi, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és megtartja a kilencedet mind a 33 imádságával /33×33/, annak megígérem, hogy kegyelmekkel árasztom el őt és az egész családját. De az is , aki csak egyet is elmond a 33 invokációból, ha csak egy napon is, nem marad jutalom nélkül.

Szomjazom a szeretetre! Szomjazom a lelkekre! Aki imádkozik, amikor lehetősége van, ahogy kötelességei engedik,miközben végzi a mindennapi tevékenységeit, az a barátom lesz.

MEGÁLDOM, MERT SZOMJAZOM ÉS AD NEKEM INNI.

Az Úr Jézus komoly ígéreteket tett azoknak, akik a Szent Vér rózsafüzért tisztelettel imádkozzák. „E rózsafüzér imádkozásáért nagy csodákat fogok művelni.” (1997. március 15.)

METROPOLITA KÖZÖSSÉG



Ha elfelejtetted a jelszavad, katt ide!

Regisztrációhoz kérjél meghívót az email címed megadásával!


Meghívó kérése
 
 
A Fórumozáshoz jelentkezz be az oszlop tetején!
"A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz."
/Carlos Ruiz Zafón/
 
Cikkeinket a következő oldalak szemlézik:
RSS24    Hirlapom