Antonius és Kleopátra

Az ókori világ leggyakorlottabb szeretői az egyiptomi nők voltak, de az az asszony, aki kora két leghatalmasabb férfijának meghódításával írta be magát a történelembe – görög volt. Alacsony, sötét bőrű és karakteres arcú. Rendkívüli vonzerejét nem a szépségének köszönhette…

Kleopátra apja, XII. Ptolemaiosz, korabeli szokás szerint, saját húgát vette feleségül. Így tudta a család magánál tartani a hatalmat.A tizenéves Kleopátra látta a római légiók diadalmas bevonulását, a legbátrabb egyiptomi katonák halálát. Részeges apja hatalomféltésből legyilkoltatta saját lányát, Kleopátra nővérét, viszont Kleopátrát nagyon szerette. A kislány korán megtanulta, hogyan kell az ujja köré csavarnia, a rá állandó veszélyt jelentő férfiakat. Miután az apja meghalt, – mivel nő nem lehetett uralkodó – hozzáadták az öccséhez, de amikor később a férj fellázadt ellene, Ptolemaiosz lánya gondolkodás nélkül megölette.

Amikor Pompeius, az egyik római hatalmasság saját fiát küldte Alexandriába, a még mindig tizenéves Kleopátra önmagát ajánlotta fel neki hadizsákmányként. Az ifjabb Pompeius pár hónap kéjmámor után elégedetten visszavonult Rómába – Egyiptom megmenekült.

Julius Caesar 53 éves volt már, amikor a fáraók földjére érkezett. Kopasz fején parókát hordott, és mit sem tudott a háta mögött énekelt gúnydalokról. A világ urának tartotta magát. Nem indokolatlanul. Kleopátra miután átlépte a húszas éveit, egy pillanatig sem habozott latba vetni a bájait. Még a világ ura is tudta, hogy ez a nő nem egy, a lehetséges sok ezer szerető közül: ő a hatalmas Egyiptom Királynője volt akkor is, amikor országa hatalma meggyengült. Hetekig hajókáztak a Níluson, és a férfi, aki bármit megkaphatott, végtelenül beleszeretett. Olyannyira, hogy kedvéért lemondott Egyiptom leigázásáról, és visszatért Rómába.

Ekkor már Kleopátra gyermeket várt a nála harminc évvel idősebb Caesartól. A szülés után Caesarionnak (kis Caesar-nak) nevezte el a fiát, akit maga Róma is elismert Caesar utódjának. Kleopátra nemsokára hajóra szállt és Rómába utazott, és ott tartózkodása több évig tartott. Caesar pedig otthagyta római feleségét, és Kleopátrával élt egy külön palotában. Vajon Kleopátra igazán szerette őt? Minden valós nagyhatalmi mániája ellenére azt kell mondanunk: igen. Minden bizonnyal Caesarban találta meg azt az apa-képet, akit azelőtt sosem ismert: aki nem eltenni akarta őt láb alól, hanem a kedvéért még birodalma leigázásának dicsőségéről is lemondott. Caesar minden bizonnyal sok pozitívummal rendelkezett igazi apjához képest, és ez kétségtelenül őszinte hatással volt a fiatal lányra, akit helyzete koraéretté tett. Azt tervezte kedvesével, hogy új, hatalmas, közös dinasztiát alapítanak. Éjjelente, hálószobájuk csöndjében, miután testük hevét már csillapították, közelebb húzódtak egymáshoz, és álmaikról beszélgettek.

Ám valami közbejött. Caesart váratlanul brutálisan meggyilkolták. Végrendeletében Kleopátrát és Caesariont meg sem említi. Kleopátrának menekülnie kellett. Talán Caesar volt az, aki kevésbé szeretett? Vagy csak sosem merte igazán elhinni, hogy a fiatal királynő nemcsak kihasználta? Mindkettejüknek érdekében állt a viszony, az öregedő férfinak a hódítás volt fontos, a nőnek hazája és a fia sorsa. Csak egyet tehetett, és mint vérbeli játékos, mindent erre a lapra tett fel: meg kell hódítania az új római hadvezért is, akit országa ellen küldenek: Antoniust. Két kincs őrzője volt: Egyiptomé és önnön testéé. Ő ismét önmagát ajánlotta fel, az országáért cserébe. Caesart 23 évesen hódította meg, most 28 éves volt, már tíz éve királynő. Sokat tanult arról, hogyan lehet minden erkölcsi aggály nélkül élni a hatalommal, pompával és a körülmények kínálta lehetőségekkel. Marcus Antonius negyvenkét éves, színes egyéniségű, érett férfi és ünnepelt hadvezér volt, markáns férfiszépség és a Római Birodalom gazdag keleti felének kormányzója. Amikor Antonius a kis-ázsiai Tarszoszba érkezett azzal a szándékkal, hogy a birodalom határait még jobban kiterjessze kelet felé, maga elé idézte az egyiptomi Kleopátrát, hogy megbizonyosodjék a Római Birodalom iránti hűségéről, amit abban az időben egyesek kétségbe vontak.

Kleopátra elég sokáig halogatta a válaszát ahhoz, hogy megőrizze uralkodói méltóságát, de nem olyan sokáig, hogy bajt idézzen a fejére. Antonius épp harmadik feleségét fogyasztotta, ám minden felesége és szeretője megcsalta és otthagyta.

Az első kérdés, amit el kellett döntenie, ismerősen csenghet a mai füleknek: "Nálad vagy nálam?" Elsőnek Antonius hívta meg Kleopátrát vacsorára, de a futár viszont meghívással tért vissza, amit ő készséggel elfogadott. Ezen az estén minden oka megvolt rá, hogy örüljön döntésének: valósággal elkábította az a gondosan megtervezett, káprázatos és fényűző lakoma, amelyet a tiszteletére rendeztek. Mindig is Caesar nyomdokaiban akart járni, de nem valószínű, hogy Kleopátrával való szenvedélyes kapcsolatában csak ennyiről lett volna szó.

Amint ágyába fogadta a nőt, Róma politikája megváltozott Egyiptommal szemben. Utólag, még 2000 év múltán is úgy tűnik, ez a kapcsolat igazi szerelem volt. Kedvese kérésére Antonius megölette Kleopátra húgát, mivel Kleopátra attól tartott, hogy húgának sikerül férjhez mennie valami hatalmassághoz, és akkor elvenné tőle a trónt. Immár két testvérének a vére tapadt a kezéhez… Ám azokban az időkben ezen senki sem csodálkozott, és a boldog Kleopátrának nem maradt más ellenfele, csak az idő. A könyörtelen nyomokat hagyó idő, mely elpuhítja a szép vonásokat, ráncokat vés az arcra, eldeformálja a testet. Ám Kleopátra nem az a fajta volt, aki passzívan tűrte sorsa beteljesedését. Nevéhez fűződik a tejben-vajban való fürdés, ezernyi kencét és festéket használt, dús fekete haját bódító parfümökkel illatosította. Antonius birtokolta őt, és ő is a férfit, szabadok voltak és boldogok. Kleopátra minden bizonnyal neki is felvetette a közös nagy Keleti Birodalom tervét, ám hamar rá kellett jönnie, hogy Antonius nem alkalmas az ilyesmire, ő jobban kedvelte az egzotikus lakomákat, a semmittevést, a szerelmet, és más férfias mulatságokat.

Eközben Rómában gyűltek a viharfelhők. Caesar fogadott fiának Octavianusnak hatalma egyre erősödött. Antonius túl későn kapott észbe, hogy haza kell mennie, ha meg akarja őrizni a hatalmát. Alig ment el, a királynő ikreket szült. Immár három „római” gyereke volt. Ám most is magára maradt. Antonius csak 4 év múlva tért vissza hozzá. Pedig időközben felesége meghalt, ám Octavianusnak sikerült rákényszerítenie a férfit, hogy elvegye a húgát. Kleopátra mindenről több hetes késéssel értesült. Megrendült volna Antonius szerelme, most, hogy tenni is kellett volna érte valamit? Amikor ismét találkoztak, Kleopátra meglepően egyszerűen öltözött fel a nagy találkozáshoz, és magával vitte két ikergyermekét, egy kisfiút és egy kislányt. Kleopátra magához akarta láncolni őt. Úgy döntött, „férjül” veszi a férfit, és valóban hivatalosan is egy pár lettek. Ettől kezdve már halálukig kitartottak egymás mellett.

Kleopátra komolyan vette ezt a házasságot, férjét fáraónak, és társuralkodónak is kineveztette maga mellé. Egyiptom teljhatalmú uralkodónője volt. Rómában sosem legalizálták a házasságukat, de Róma messze volt, és ez őket cseppet sem zavarta. Antoniusnak szüksége volt Octavianussal (a későbbi Augustus császárral) szemben Kleopátra gazdag és erős birodalmának támogatására. Az ellen sem volt kifogása, hogy a keleti miszticizmust gyümölcsöztessék kapcsolatukban és helyzetük megszilárdítására érdekében.

A két szerelmes kinyilvánította saját, valamint hároméves ikergyermekeik, Alexander és Kleopátra istenségét. Antonius Kleopátra rábeszélésére megindult kelet meghódítására, Kleopátra pedig harmadik közös gyermeküket várta. A vállalkozás nem sikerült, és Antonius a kudarcért részben az egyiptomi asszonyra neheztelt. Ezalatt római felesége nagy tiszteletet vívott ki Rómában gyermekei lelkiismeretes nevelésével, Antoniust pedig keleti szeretőjével való tartós enyelgése miatt úgy emlegették, mint valami lelkiismeretlen szatírt. Octavianust egyre jobban becsülték, amiért kemény kézzel kormányoz, főleg roppant tehetséges új hadvezérének, Agrippának köszönhetően. Agrippa hajtotta végre Octavianus, valójában azonban Róma bosszúját Antonius ellen, a hadvezér katonai kudarcai, a tiszteletre méltó Octaviával szembeni komisz viselkedése és keleti kényúrhoz illő (római férfihoz méltatlan) fényűzése miatt. Főleg azért, hogy római provinciákat merészelt odaajándékozni egy idegen királynőnek!

Ami Kleopátrát illeti, habár a római jog szerint nem házasodhattak össze Antoniusszal, sorsát elválaszthatatlanul összekapcsolta vele. Szüntelenül mellette volt a haditanácsban éppúgy, mint kevésbé hivatalos alkalmakkor, ötszáz hadihajójából kétszázat átadott neki, továbbá nagymennyiségű harci eszközt bocsátott rendelkezésére és minden joga és oka megvolt rá, hogy részt vegyen az Octavianus elháríthatatlannak látszó támadására való felkészülésben. Némi óvatos csatározás után kiderült, hogy a vártnál jóval nagyobb erőkkel állnak szemben, mind a szárazföldön, mind a tengeren, ezért úgy látták, okosabb, ha meglépnek. Így is tettek.

(Annak, hogy Kleopátra cserbenhagyta volna Antoniust a tengeri ütközet kellős közepén, nincs semmi alapja.) De mire néhány hét múlva megérkeztek Alexandriába, habár a királynő látványos felvonulást rendezett, hogy visszatérésük diadalmenetnek látsszék, az ötszáz hajóból mindössze hatvan maradt, szárazföldi hadseregükből pedig semmi: embereik vagy megszöktek, vagy fogságba kerültek. A palotát fásult levertség ülte meg, az egymást érő lakomák olyasféle szerepet játszottak, mint amikor valaki félelmében fütyül a sötétben. Az erőltetett tivornyázás ellenére az utolsó telük nyomorúságosan telt el. A győzelmekbe azonban Octavianus is belerokkant. Szüksége volt Alexandria gazdagságára. Támadásait Egyiptom nem tudta megállítani.

Mialatt csapatai megrohanták a palotát, Antonius – akit úgy tájékoztattak, hogy Kleopátra öngyilkos lett – igazi rómaihoz illően kardjába dőlt. Amikor ezt Kleopátra megtudta, már késő volt: a férfi a karjaiban halt meg. Octavianus katonái foglyul ejtették a királynőt, de a győztes megengedte neki, hogy eltemesse szerelmesét.

Octavianus azt tervezte, hogy Kleopátrát ketrecbe zárva, harci szekéren vonszolja végig Róma utcáin. A keleti nők értettek a mérgekhez, és Kleopátra, ha nem is áspiskígyóval, de megmérgezte magát. Octavianus pedig méltó módon eltemettette, úgy, ahogy kívánta, Antonius mellé. Egyiptom a Római Birodalom szerves része lett.

Kleopátra bármit megtett az országáért, és tudta: a férfiak jóindulatán keresztül vezet az út céljai eléréséhez. Meglehetősen sajátos felfogása volt arról, mi mindent kell egy uralkodónőnek megtennie hazájáért, és semmitől sem riadt vissza. Kiemelkedően intelligens volt, anyanyelvén kívül folyékonyan beszélt latinul és görögül, és néhány más, ma már feledésbe ment nyelven. Azonban sziporkázó intelligenciája, sármja, dinamizmusa és kiváló humorérzéke ellenére sem kerülhette el sorsa tragédiáját.

Köszönjük, ha – bár kisebb összegű, de rendszeres – utalással segíted hittérítő munkánkat!

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6. Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05 HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005

Metropolita Egyesület 3600 Ózd, Pázmány utca 6.
Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-05
HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005